Mi vesz rá egy nőt arra, hogy ilyenkor ne aludjon a jó meleg paplan alatt…

Nem készültem, hogy írjak magamról és belépjek a várószobába. Isten megakar tanítani, hogy feladatokat megoldjak.

17 éves korom óta pszichoszomatikus tünetekkel kezelnek. Tavaly augusztusig xanax és frontin származékot kaptam, 40 % -ban egészségkárosultnak nyílvánítottak. Diagnózisaim: Vegyes és szorongásos depresszió, érzelmileg labilis személyiségzavar, pánikbetegség, agorofóbia. Augusztus óta minden megváltozott körülöttem, egyetlen egy embernek köszönhetem, hogy nincsenek pánikrohamaim, közlekedni tudok, mosolygok, emberi kapcsolataimat ápolom, új munkahelyet ajánlottak fel nekem, rendkívűl szoros kötelék alakult ki a közelebbi hozzátartozóimmal, a 12 éves kislányomért tűzbe mennék, és egy férfi iránt kölcsönös barátságból alakult ki szenvedély.

Ezer sebből vérzik a szívem. Ezer sebből, mert álmodtam egy világot magamnak. Itt álok a kapuja elött.

Állapotos vagyok. Álldott állapot.

Nem tudatmódosító szereket szedek a betegségemre, de nagyon veszélyesek egyes szakemberek szerint, egyesek meg úgy vélik nem ártanak a babának.

Ezútobbi nincs felelősséggel, mint szülész-nőgyógyász, illetve genetikus, mit mond nekem ?

Teljesen összezavartak, és él a női, anyai ösztön bennem. Már most beszélgetek hozzá, és tudom, hogy ez a kötődés ne legyen meg köztünk, minél elöbb műtétre kell mennem. Vagy nem ? 

Peches állapot.

Nem hibáztatom a gyógyszereket, sem a partneremet, sem magamat.

Összefogok törni, de egy életre megtanulom, hogy előszőr magamat kell rendbe tennem. Ezen az úton elkezdtem haladni, így a rezgésem is változik, vonzom a jót, a pozitívumot. Leteszem a gyszerket, ha visszaáll az az anyag, amit egyenlőre a szervezetem nem állít elő.

És gyermekem lesz attól a férfitől, akiben úgy megbízom, hogyha azt mondom : 10 év múlva találkozzunk a Margitszigeten 23:40-kor, az ott lesz.

Minden jót és szépet Nektek!