Sziasztok!
Már régebben leírtam a történetemet ezen az oldalon. Szeretném ha írna nekem olyan ember akinek hasonló pánikbetegsége van mint nekem. A problémám az,hogy egyedül nem tudok menni sehová csak ha fogom valaki kezét. A lakásban még csak-csak elvagyok mert vannak bútorok, de az utcán egyátalán nem tudok menni. Már jártam orvosnál szedtem gyógyszert részt vettem pszichoterápián is de nem igazán segített.
Két kis gyermekem van ők is segítenek ha megyünk valahová de velük sem tudok igazán jól járni. Sokszor el vagyok keseredve nem tudom mihez kezdjek. Még fiatal vagyok a gyerekeknek is szükségük van rám. Na meg nagyon zavar az is,hogy nem tudok önnálló lenni mindig meg kell kérnem valakit hogy segítsen, Várom a segítségeket a következő email címre: kiskatalin76@freemail.hu
Üdv: mesterkati
A gyermekek mosolya a legcsodálatosabb dolog a világon. Ezért a csodáért, mindent meg kell tenned.
Szia Kati….. en is igy voltam, sehova nem tudtam kimozdulni egyedul, most 3 honapja dolgozzom de sokszor meg ugy vagyok, hogy azon gondolkodom ma hogy megyek el??terapiara jartam de inkabb az segitett , hogy kellet menyek valahova es nem volt senki kit hivjak igy sokszor elindultam es visszafordultam mert ugy szedultem, skszor kimentem egy darabig egyedul mikor jott a szedules jottem vissza vagy siettem hogy ne lassak hogy ossze vissza lepek es most is vagyok igy sajnos…… majd idovel ha jarsz ki tobbet kenyszeritve leszel valamiert hogy meny akkor veszed eszre hogy megteteted azt a bizonyos utat es akkor masodszor kicsit konyebb lesz es igy tovabb de ido kell es turelem…… ami nekunk nincs sajnos………………………kitartast kivanok es minden jot neked!!!!!!!!!!!!!!
Szia Kati.Én ugyan ilyen problémával küzdök,én is pánikbeteg vagyok jó pár éve.Annyi külömbséggel hogy én képes vagyok az egyedűl való közlekedésre az utcán én csak addig vagyok bizonytalan amig elérek a kapuig.Én is nagyon el tudok keseredni sokszor hiszen nekem is van gyerekem ráadásúl a férjem külföldon dolgozik így állandóan egyedűl vagyok.Szerencsére a szüleim megértik a gondom és ha az éjszaka közepén telefonálok nekik hogy rosszúl vagyok jönnek azonnal pedig másik városban laknak.Én most keresek egy pszihiátert mert már annyira tele vagyok hogy valami szakemberrel már tényleg muszály lenne beszélnem.Nagyon eggyütt érzek veled,írj bátran ha beszélgetni szeretnél.Jó légy és fel a fejjel!
Azt a modszert,amit Gigi javasolt,torlasztasnak nevezik,es szamtalan panikos gyakorolta mar haszonnal.(En is.)Azt kell tudomasul venned,hogy nincs szervi betegseged,hanem egy helytelen megtanult reakciomechanizmus,amelyet ki kell oltani a helyes gyakorlasaval.A panikod mogott a mely onerteklesed van,amit szuleidtol vettel at.Ki kell epiteni onmagadban egy realis onertekelest,mely segitsegevel megtanulsz bizni onmagadban.Sok sikert kivanok!
Kedves Kati!:)
Valóban nem egyszerű a helyzeted. Azonban, jó, hogy van a családod, és a gyermekeid sokat tudnak neked segíteni.Lassú lépésekben kezd. Mondjuk,- van a közeletekben bolt?- nah, először,- szerintem,- próbálj meg oda elmenni, egyedül. Vagy csak sétálj egyet a közelben, majd told meg egy lépésel okszi?:)
Mielőbbi gyógyulást, és kivánok sok erőt neked:)