Sziasztok.Én most írok ide elősször.32 éves vagyok,és 26 éves korom óta pánikbeteg.Gyógyszereket nem szedek,nekem eggyik sem használt..Az éjszaka megint az ügyeleten kötöttem ki,és most úgy érzem ez volt az utólsó csepp a pohárban én ezt már így nem birom.Vagyis nem akarom csinálni tovább ezt az egészet hogy minden napom így telik.Ezt már nem lehet ép észel kibírni.Egyébként nem is értem hogy kerültem ebbe a kutya szorítóba pont én aki mindig egy életvidám,belevaló csaj voltam pániknak félelemnek a hírét sem ismertem.Eddig mindig tudtam vagyis éreztem hogy mikor jön a “várva várt” kis rohadt pánik de tegnap este váratlanúl csapot le rám,úgy látszik statégiát váltott.Na mindegy most már tényleg úgy döntötem hogy én fogok győzni már csak a kislányom miatt is ne hogy már ilyen hülye annya legyen.Úgy döntöttem hogy felkeresek egy pszichiátert,eddig csak egynél jártam de szerintem neki töb problámája volt mint nekem ott is hagytam.Most megpróbálok más városba körűlnézni.Jó lenne találni valami jó dokit.Ide azért írtam mert szeretnék sorstársakkal beszélgetni,esetleg tapasztalatot cserélni.Le írom a freemail címem esetleg ha valki írna: juli0328@freemail.hu
Szia sokszor faraszto nagyon ez a sok furcsa erzes.., egy panikmentes napot kivanok mindenkinek!!
Sziasztok,ez nállam is ugyan így van.Egyszer nevetek meg majd szétvet a fene nagy jó kedv,máskor meg annyira szomorú vagyok hogy már fáj.de ezek egymást követik szinte percenként,én meg csak kapkodom a fejem hogy mi van.Fura ez nagyon.Hát igen az ember nagyon sok mimndent kibír,néha túl sok mindent is.
Sziasztok.. a sokminden mellet nem tudom hogy nektek , hogy van de nekem hangulatingadozassaim is vannakl, egyszer kacagok maskor egybol egy belso degesseg jon ram egybol., csak ugy egyik a masik utan sokszor elgondolkodom, hogy mennyi mindent elbir az ember……….!? nyugogt szep delutant kivanok!
Kedves Ikszipszilon,most látom kedves soraidat.Remélem hogy jó hatással lesz a hozzáállásom a dologhoz.Alpjában én egy nagyon pozitív ember vagyok ,csak ez a nyavaja elnyomja bennem sokszor a pozitív érzésekeket.Te is vigyázz magadra!Szép napot!
Jó reggelt mindenkinek!Szia Gigi,csak gondoltam megkérdezem hogy hány éves vagy,de oké tényleg ott van a neved mellet,bocsi.Ja hát igen ez a “csak ez a bajod” nekem is ismerős.Ha rosszúl vagyok anyukám szokta mondani hogy” jaj kislányom uralkodjál már magadon”, hát kösz mégis hogy?Egyébként én nem vagyok depressziós de még is bezárkóztam szép lassan eltüntek a barátok,vagy lehet hogy én tüntem el mellőlük?És hidd el hogy kellünk sok mindenkinek csak nem vesszük észre,vagy nem hisszük el hogy kellhetünk valakinek.Érdekes módon nekem a betegség kezdetével eltünt az összes önbizalmam,néha úgy érzem nem kellek én ide meg hogy nem szeretnek.De aztán rájövök hogy nagyon nagyon szeretnek,a férjem a gyerekem.Most jól keltem jó hangulatom van az eső ellenére.Szép napot mindenkinek,és kitartást !
Kedves Judit ! Nekem úgy tűnik, hogy amit csinálsz, illetve ahogy a dolgokhoz hozzá állsz, történéseid a magánéletedre és egészségedre jó hatással lesznek.
Vigyázok magamra, ok !
Kedves Judit!
Nem hiném,hogy azért föl kéne adni..Már csak a leányod miatt sem…
Mi betegek, hosszú és küzdelmes útra kell, hogy készüljünk. Nagyon nehezen fogadom el, hogy bár nem olyan súlyosságú, mégis a kevert szorongásos és depressziós zavar bizony odatett nekem is…
Bezárkóztam azt gondolom. Tudom, hogy nem jó, mégis így van. Mintha abszulute nem kellene az ember lánya senkinek sem…Mitha tök egyedül lenne…Nem is nagyon mondhatod el, hogy mivel küzdesz, mert még furán néznek Rád. Pedig “csak”ez a bajod….
Hogy hány éves is vagyok? Hm…A nevem mellett található:)Miért kérded?
Mielőbbi gyógyulást!Erőt és kitartást Neked!:)
Köszönöm szépen nagyon drága vagy.Az egyedűl való közlekedéssel nincs gondom ,ha vezetek érdekes módon nem pánikolok.Szinte állandóan hallgatok zenét és nézek tv-t is.A kislányommal nagyokat sétálunk biciklizünk.Csak a legszűkebb környezetem tud a bajomról,a szüleim az öcsém a férjem és a kislányom is.A nővéremnek nem igazán beszélek a dologról mert neki meg van az a rossz szokása hogy minden témának a szakértőjének hiszi magát ,ha érted mire gondolok.Nem szeretném magamra szabadítani túlságosan is segítőkész.Én mindent nagyon szivesen kipróbálnék még a természetgyógyászatot.A homeopátiát is szivesen kipróbálnám de nem ismerek erre a bajra homeos szert.Te is vigyáz magadra ,puszi!És köszönöm hogy írsz.
Tehát a diagnózisod pánikbetegség és vérvizsgálatra küld a háziorvosod. A májaddal foglalkozik, ezek szerint. Ha hiszel a természetes gyógymódokban és van reá pénzed, segíthet a masszázs, fény és rezgésterápia. Azonban, ha úgy érzed egyedül nem tudsz elmenni sehova, ne erőltesd azt. Inkább kísérővel karöltve, araszolgassatok szépen előre és eléred a célt. Legyen nállad mindig egy üveg víz. Otthon hallgass zenét, Tv-t, legyen kivilágosítva, jól kiszellőztetve. Tornázz, relaxálj, ha tudsz jógázz. És ne felejtsd, nem hajt a tatár. Annyi munkát végezz el, amennyi jól esik. Kerüld a stresszt. Ez utóbbit, hozd a környezeted tudomására.
Valaki esetleg tud Békés megyében jó pszichiáter szakembert ajánlani, ha arra van szükséged.
Vigyázz magadra !
Sajnos én Békés megyei vagyok itt kellene dokit találnom.Egyébként nekem magassak a májenzimjeim ezért nem szedhetek semmit még fogamzásgátlót sem.Hétfőn megyek vérvételre a szerdai rosszúllétem miatt.Egyébként nem tudom a háziórvos miért oda küld miért nem ajánl egy jó szakembert.
Szívesen segítek bárkinek. mail címem : ann1975@citromail.hu
Sz. Anita.
Pest megyében tudok nevet adni, érző ember pszichiáter, pszihológus főorvosasszonyt.
Nem. Tökéletes a vérképem. Egy csillag sincs benne. Én is kaptam rengeteg féle hangulatjavítót / Zoloft, Cipralex, Welbutrin, stb / , mindegyiktől rosszúl voltam. SSRI érzékenységet diagnoztizáltak nállam, de musz volt a kezelő orvosomnak erre a betegségemre felkutatni, tovább ” kísérletezni” SSRI tablettát. Magában a Frontin és Xanax, Rivotril, Illetve csak SSRI tbl. csak rontott a helyzetemen.
Én is kaptam Frontint meg Xanaxot is meg valami hangulatjavító antidepreszánst is most nem jut eszembe a neve.Amikor bevettem az antidepreszánst az történt hogy feszáltam egy buszra és elmentem vele nem tudom hova mikor kitisztúlt a tudatom felhívtam a szüleimet ők jöttek értem.Persze az egészre nem emlékeztem hát köszönöm én az ilyen gyógyszert,akkor volt a lányom 4 éves melette nem akartam ilyen szarokat szedni.Azóta csak a frontint szedem de csak akkor ha nagyon muszály.17 év az nagyon sok ilyen gyógyszerekből,nem ment tönkre a májad?
Érdekes, hogy Convulex tablettát senkinek nem adnak erre a betegségre.
Én 17 év Frontin és Xanax terápia után, Rexetin 20 mg, Convulex 150 mg és Rivotril 0.5 mg terápiát kaptam. Azóta egy pánikrohamom sem volt, sőt a gyszereket is elhagytam.
Kedves Ikszypszilon!Sajnos szerdán nagyon is betegnek éreztem magam azért kötöttem ki az ügyeleten.Az erőm a kitartásom és a hitem már kezd elfogyni.
Szia!
Ha nem érzed betegnek magad, nem vagy beteg. Felejtsd el azt a szót, hogy pánikbetegség. Ehhez kívánok Neked sok-sok szerencsét, kitartást, hitet és bölcsességet.
Kedves Gigi!Igen ki kell lábalnunk ebből és ki is fogunk!Azért annak örülök hogy nem évek óta küszködsz mint mondjuk én.Nehéz elfogadni hogy teljesen átalakúl ezáltal a személyiségünk,én is merőben más voltam.Istenkém olyan jó vissza emlékezni a régi önmagamra.Olyan ez mintha elejetetttem volna egy fonalat és most nem tudom felvenni mert nem találom a végét,egyszer csak meglesz.Egyébként hány éves vagy,van gyereked,férjed?Köszönöm ha válaszólsz és az eddigi válaszaidat is köszönöm.
Kedves Judit!
Hála az égnek nem években beszélünk erről….Januárban szántam rá magamat, hogy pszichologushoz megyek, de sokkal előbb kellett volna már. Talán szeptemberben…
A január volt az, amikor úgy éreztem, hogy már nem tudok kimászni ebből. Sőt most is el vagyok kenődve, és így “beletespedek”….”Lógatom” a lábam..Majd lesz valami…a tipikus “várom a sült galamot a számba”….Én nem ilyen voltam….
Egyik lépés az,- ami nehezen megy,- el kell fogadni, hogy beteg vagy, és után mehet az építkezés, és a kutatás, hogy hogyan tudsz, tudok kijutni ebből…Jah, és a türlelem..Ami nekem kevés van…..
Igyekszem..lépésről-lépésre…
Mielőbbi gyógyulást Judit!Ki kell lábalnunk!Muszáj….:)
Kedves Gigi!Sajnálom hogy te is ilyesfajta betegséggel küzdessz,egyébként milyen tüneteid vannak és hány éve vagy beteg?Bocs hogy ilyen kiváncsi vagyok.Igen ezt az “elvagyok a vakvilágban” dolgot én is ismerem nekem is szoktak depressziós időszakaim lenni sajnos.Albert Györgyi könyveit én is kiolvastam,ma is pont a könyves bóltban nézelődtem de nem találtam kedvemre valót.Mikór betg lettem rengeteget olvastam egy picit segítet .Van egy könyvem ami a pánikról szól,olyan sírós nevetős könyv a szerző elég viccesen ír a saját pánikbetegségéről.Én is mielőbbi gyógyulást kívánok neked,és kitartást neked is!
Kedves Judit!
Remélem, hogyha nem is személyesen, de így neten keresztül tudtam segíteni. Illetve valamilyen erőt adni!
Kérdezted, hogy milyen betegségem van. Nekem kevert szorongásos depressziós zavarom van…Pocsék egy dolog. Szorongok, általában nem érdekel semmi. Úgy elvagyok a “vakvilágba”..Én nem ilyen vagyok…Remélem, hogynem is leszek sokáig ilyen. Albert Györgyi könyve kapaszkodó volt számomra. Most ezzel kapcsolatos könyveket kutattam fel, ma a könyvtárban. Bizom abban, hogy segíteni fognak!
Mielőbbi gyógyulást, és kérlek tartsál ki!:)
szia.. hat sajnos tenyleg az ember sokszor azt mondja, hogy ebbol eleg,aztan ujra tovabb kell meni mert hat mit tegyel??!! en is sokszor mondom, hogy igy elni a mindennapjaid ronda egy dolog de aztan meg egy ket jo dolog is osszejon es az egy kicsit feldobb aztan megint rosz es igy tovabb . Kivanok neked is kitartast mindenben …….szep napot!!
Köszi hogy írtál,hát igen megpróbálok valami jó dokit felhajtani.Igen a gyógyszerek valóban csak segédeszközök nélkülök kellene boldogúlni.Már egyszer kimásztam a gödörből gyógyszerek nélkül,de most megint bele estem nem tudom hogy lesz e elég erőm hogy újra kimásszak.Végül is muszály lesz a kislányom miatt.Igen a napfényt már nagyon várom a tavaszt a nyarat.Igen a terápiás csopórt is nagyon jó lenne de hozzzám a legközelebi nagyváros Békéscsaba nem tudom ott működik e olyan.Meg kérdezhetem te milyen betegséggel küzdessz?
Kedves Judit!
Szeritnem is keress egy másik pszichologust, és fed fel a problémáidat neki. Talán érdeklődj ismerősnél, hogy az a doktor mennyire megbízható. Bizonyára ugyis rájössz az első találkozásnál, hogy hogy áll hozzád. A gyógyszerek mankók, és azok segítenek, de mint mindig, az van, hogy magadnak kell kimászni a gödörből.
Kérd meg a doktort, hogy van-e terápiás csoport, vagy mi az amit ajánlani tud. EGyébként hátha a napfény is sokat segít. Remélem, hogy így lesz!:)
Mielőbbi gyógyulást!