Sziasztok!

Mostanság elég sok az érzelmi vihar nálam már kicsit kezdem unni a huza vonát…. Tesom lehet elköltözik a gyerekkel mihamarabb de vissza jön akkor a másik mert ott is problémák vannak a kapcsolatában mind ezek mellett nekem is elég ramaty a kapcsolatom. Úgy érzem egyszerűen nekem nem való ilyen komolyabb kapcsolat még. Nem tudom miért lehet félek is kicsit viszont félek attól is hogy nem lessz még egy ilyen fiú aki mindent meg tenne értem és határtalanul szeret de a gyerekességével összedönti bennem az érzzelmeket néha már undorodok a szexuális kapcsolattol is vele és foggalmamsincs mi van. Teljesen zavart vagyok. Sajnálom a szüleimet aggódok egyfolytában és nem nagyon tudok kikapcsolni. Ma is rámjött egy köhögő Roham és úgy beijedtem hogy meg fulladok hogy jajj. Lehet hogy a közeledő menszesz miatt van az egész? Szerintetek az baj hogy nem akarok sajnálatból együtt maradni a párommal? Nem akarom én örökre elveszíteni csak egy kicsit levegőhöz jutni túl sok pedig ritkítottuk a találkozásokat is. Szerintetek mi lenne a legjobb? Már kb. ledegraláltam magam a föld alá hogy egy aljas szemét vagyok de valahol meg jogosak az érveim. Én egy törekvő határozott embert tudok elképzelni magam mellett mert aki gyenge az nem bírja ki mellettem az akaratosságomat az önfejűségemet. Ajhh nem tudom mi lenne a jó közbe itt a suli is az is fos… Félek attól is mert most lesz egy éve hogy ez van nálam és olyan rossz belegondolni:((((((((((((((((((( Köszönöm előre ha tudtok segíteni vagy van valami ötletetek:) Szép estét nektek!