Aztán csakhogy nehogy túl egyldalú legyek, a paranoid skizofréniát pedig Mózes szindrómának nevezem az alapján, hogy amikor rajtam volt, őrületesen féltem egy engem figyelő (esetemben földi) hatalomtól, annyira, hogy ki sem mertem mondani a nevét, max leírni, de már ha csak rágondoltam a konkrét szóra, ahogy hívják, már attól is kirázott a félelem. Namost asszem talán Mózestől származik, hogy JHVH nevét se kimondani se leírni nem szabad, és alapvetően félni kell tőle.

 Ami a kedvenc – és hasznos – idézeteket illeti, álljon itt még egy:

“Nem érdekel, miből élsz.
Azt akarom tudni, mire vágysz, és hogy szembe mersz-e nézni a vágyaiddal.
Nem érdekel hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmeidért, álmaidért, és azért a kalandért, hogy életben vagy.
Nem érdekel, milyen bolygók köröznek holdad körül.
Azt akarom tudni, hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai, hogy összezsugorodtál és bezárkóztál-e már a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom.
Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmamat és fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd, vagy mindenképp megváltoztatni akarnád.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni, az eksztázistól megrészegedve anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak, reálisak, és emlékezzünk emberi mivoltunk korlátaira.
Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e.
Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz. Hogy elviseled-e a csalás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e s ezáltal megbízható.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem mindennap pompázik, és hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni, és a tóparton állva mégis az ezüst Hold felé kiáltani: Igen!
Nem érdekel, hol élsz, és mennyi pénzed van.
Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel, hogy gyermekeidnek megadd mindazt, amire szükségük van.
Nem érdekel, ki vagy, és hogy kerültél ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe, és nem hátrálsz-e meg.
Nem érdekel, hol, mit és kitől tanultál.
Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal, és hogy igazán szereted-e azt a társaságot, mely üres óráidra magad mellé választottál.”

hát nem vagyok gyógyszer párti, a paranoid skizofréniának minősített gondolataimon semmit sem változtattak, de a depresszióm sokat javult – konkrétan napi 300mg Seroqueltől, 3 hónap alatt – ezt érdemes lehet megpróbálnod ha ennyire magad alatt vagy, és a normál antidepresszáns nem segít

szerelem és magány témában annyit, hogy nekem az első szerelmem nagyot dobott a pszichés állapotomon, talán már életben sem lennék ha nem jön akkor az utolsó pillanatban ez a viszony; utána nem volt párom vagy két évig, első félévben iszonyúan kínzott a szeretet hiánya, de megértettem, hogy nem is én szerettem őt, hanem ő engem, és önzés volna csak ezért visszamenni hozzá, előbb el kell jutnom odáig, hogy én is tudjak szeretni

ahogy telt múlt az idő, befejeztem a sulit, elkezdtem dolgozni, de nagyon nem tudtam megtalálni a helyem semmilyen munkahelyen, nem bírtam az emberek mindennapos kisstílű játszmáit és megéreztem, hogy nekem magány kell, hogy helyrejöjjek, így felmondtam és elmentem munkanélkülinek, szerencséére nekem volt miből ezt finanszírozni; azt kell mondjam, nagyon jót tett, iszonyú volt a magány, talán a skizofrászt is részben az hozta ki, de a pszichém káros ingerek nélkül nagyon sokat javult

munkahelyi közösségbe a mai napig nem tudok beilleszkedni, de már nem zavarnak az emberek mindennapos hülyeségei, és kifejezetten kiközösítve sem vagyok már

Bori! ha van kedved írj egy kicsit bővebben magadról és a mindennapjaidról, hátha tudunk egy két hasznos gondolattal szolgálni!