Ez már mindennek a teteje. Nem lehet elviselni. Már nem tudok úgy emberek közt létezni hogy ne jöjjön elő a nagyon erőteljes szorongásom. Már minden egyesszociális helyzettől menekülök. Nem akartam soha e problémával orvoshoz fordulni, de úgy érzem itt az ideje ennek. Mostmár valakinek segítenie kell valami úton modon,mert ha ez nem változik tönkre megyek elég fiatalon és a végső megoldás már csakaz öngyilkosság lessz.

Ez a nagy mértékü szorongás nagyon rossz sokszor van síró görcsöm amiatt, mert nem tudom úgy élni az életem mint a kortársaim. Elveszettnek érzem magam ebben a nagy világban. Nincsen semmi megoldás, magamra maradtam. Már reményt vesztve csaknem a drogokhoz nyultam, de inkább nem teszem az nem oldana meg semmitsem. Valaki segítsen rajtam!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

A tüneteim: - mikor mások előtt kell ennem, innom a konyhában sütnöm, föznöm vagy csak valamitvalaki más elött kell megcsinálnom, tennem, akkor eluralkodik rajtam a szorongás.A mozgásom rendezetlen lessz,rám jön az ájulás majdnem elájulok. Nagyon feszült leszek és attól tartok a leginkább, hogy amikor a feszültség miatt elkezdek majd remegni más mit fog rólam gondolni. Biztos be égek elötte, ki nevet, gyengének tart,le néz vagy megsajnál, vagy szánalombol nem akarja a tudatomra jutattni hogylátta hogy remeg a fejem. Ez nagyon kellemetlen. Sokszor a fejemhez kell, hogynyúljak figyelem elterelés képp, hogy meggátoljam ezt a remegést.

Ez csak akkor jön elő nálam ha valaki a közelemben van, de akkor olyannyira, hogy nem tudok mit csinálni, leblokolok néha még bekancsít a szemem ez hihetetlenülrossz. Mikor egyedül vagyok sokkal kellemesebb olyankor, mert nem vagyok feszült.Az alkohol is enyhíti a szorongásom, de nem akarok itallal élni annyi eszem szerencsére van.

Ahol elő jönnek a rohamaim:Régebben olyan könnyü volt mennem valahová, élveztem az életet tiszta über koser volt minden. Nem lettem feszült csak nagyon stresszes helyzetekben. Ma már mindeznek teljesen a fordítottja történik velem..

Bolt, étterem, kocsma, disco, állomás, parkok. Ha valakihez el kell mennem.Szinte már akkor is kapok egy előre levetített képet, hogy mi lessz ha kimegyek az utcára. Tele vagyok negatív gondolatokal. A remegésem miatt leginkább, mert ha valaki ezt látja akkor kinevet meg szerencsétlennek tart egy félős embernek.

De hogy is lehetne ez másképp ha a fejremegésem miatt és az miatt mert a testem nagyon szar ki nevetnek és kellemetlen megjegyzéseket tesznek mások. Így hiába is próbálkoznék azzal hogy pozitívan áljak mindenhez, hogy eltudjak viselni valamit így nem megy. Már nagyon sokszor rá kerestem az ilyen problémákra és arra jutottam véglegesen, hogy nekem generalizált szociálisfóbiám van. Szerintem a legszarabb dolog ami emberrel megtörténhet.

Tudom ha valakinek ezt elmondanám az azonnal oylan válasszal jönne,hogy á te bolond vagy ezt csak beképzeled magadnak ne is foglalkozz vele.Na igen jó is lenne nem foglalkozni, de a legjobb az lenne ha velem nemfoglalkoznának ha láthatatlan lennék akkor volna csak könnyü nem foglalkozni ezzel.Más aki nem tapasztalta még ezt a szarságot az úgyis csak könnyen veszi ezt ha elmondom neki. A szüleimnek még soha nem mondtam el, egyszer méga kezdeteknél mondtam anyámnak hogy én valószinü hogy pánikbeteg vagyokvagy valami nincs rendeben.. pff hát hogy beképzelem meg ne foglalkozzak veleközbe leste az atv-t oszt ennyi volt a reagálása.

Aki nem foglalkozott vele az anya volt, meg fater de neki nem mondtam ezt el soha.

Mi vezettek idáig?A gyermek korom nagyon nyugis volt. Sokszor voltam egy magamban. Ha anya kivitt az udvarra játszani én ott maradtam és elvoltam magamban. Jó gyerek voltam egy kicsit hiztis. Még mamám mondta hogyha a karjaiba vett, nagyon nyugodt lettem megse mukkantam csak ott voltam és kész, s amikor ezeket mondják néha anyira jól esik nekik ezeket visszahalgatni csak nekem nem. Mert egy 2-6 éves gyereknek nem egy helyben kellene órákat lennie, hanem ha normális a gyerek akkor izeg mozog rosszalkodik éli az életét.. Én nem ilyen voltam. Aztán volt mikor úgy 8-9 éve lehettem, együtt kellet laknunk mamámékkal 10en voltunk össze zsúfolódva egy kicsi paraszt házba.

Retenetesen rossz volt amikor, enni kellett akkor nem szerettem asztalnál enni, mert mindig oda ültek és nem volt jobb dolguk mint engem bámulni folyamatosan istenem de rossz volt ááááááááááááááááááá. De hiába nem tudtam ellenkezni, anya mindig a számba tömte a kaját, fater meg párszor rám ordított vagy rám szólt hogy egyek. Szóval muszály volt mindig enni. Aztán már szerintem olyan dolgokat amiket asztalnál kellett elfogyasztani nem is kértem meg nem szerettem azokat az ételeket. Valószínü, hogy innen van az, most felnőtt koromban nekem, hogy egyszerűen képtelen vagyok asztalnál “mások” elött enni, inni, vagy csak ott lenni. Szüleimmel soha nem beszéltünk meg egy lelki dolgot sem. Ha megtalálta a táskámban a szerelmes leveleimet amiket egy lánynak irtam még én éreztem magamat rosszul.

Mert ő anyira béna hogy nem tudta hogy kezelje ezt a szitut. Biztos ő neki se tanitották meg azt hogy ezeket a dolgokat hogy kell megbeszélni. Szánalmas, s így nevelt fel engem. Hát 20 évesen nemcsoda hogy itt tartok..pf. Ha mondtam hogy van barátnőm akkor csak lestek apával, nem szóltak semmit se. Meg amikor egyzser kellet nekem pénz hogy át tudjak menni a csajomhoz akit azelőtt egy hete szedtem fel akkor anyám azt mondta, hogy nem csak azért mondom hogy van barátnöm mert pénzt akarok ki kunyerálni. Itt is csak én éreztem magamat rosszul. Nagyon gáz nevelést kaptam e téren ez tuti. Ezért nincs ma már önbizalmam kialakitani egy komoylabb párkapcsolatot, mert anyuci szarul nevelt. Én meg hogyan neveljem meg magamááá. Apám az nem nagyon foglakozott velem amikor meg egyszer szülinapomon elakart vinni sok édességet venni nekem és nem mentem el vele inkább a haverommal voltam 9 éves lehettem.

És még csodálkozott de nem tudom min. Mert ha máshogy neveltek volna akkor szerintem nem lennék ekkora lúzer. A 12 éves öcsémet is hasonloképpen nevelik csak neki minden megvan engedve mert egy nyalis kis …. Majd rájön egyszer édesanyám, hogy vajon miért lett két ennyire szerencsétlen gyereke akkor szerintem ráfog jönni hogy tényleg ő szúrta el és igy a gyereknek csak nehezebb lesz. A kamasz korom nagyon rossz volt. Néha balhéztam, egyéb csinytevések meg iylenek, csajozás disco, pia. Ekkor még úgy elvoltam. Nem is volt rossz, szinte nem volt dolgom semmire.

Ilyenkorra már a szüleimmel szinte nem is volt kapcsolatunk, mint szülö gyermek kapcs. iylen már nem is volt benne. Elmentünk egymás mellett nem tudtak kezdeményezni semmilyen beszélgetést semmit se. Csak zagyvaság zagyvaság hátán anyagi gondok pénz pénz pénz. Volt egy álmom,de az iskola miatt, mert nem voltam jó tanulo ezért azt dobhattam a kukába. Muszály volt elvégeznem egy olyan iskolát ahol kereskedelmi eladókat képeztek ki, ami pont nem akartam soha lenni, de bele törödni sem tudtam soha, hogy na akkor most én ez leszek eladó. Aztán meglett a szakmám aminek a tanfolyam árát a nagybátyámék álták 75 ezer forintot. Amúgy szinte mindig töllük fügött a megélhetésünk. Nagyon sokszor anyám tőlük kért segítséget. Miután ott volt hogy na akkor már lehetséges az hogy munkába áljak mert van szakmám.

Nehezebbre kezdett fordulni az életem. 18 éves lettem, pont ekkor kaptam el elég késön a bárányhimlőt, azt hittem meghalok. Aztán egyzser nagyon meghúztam a derekam, alig bírtam mozogni miatta, mi után ezek a dolgok elmúltak jött egy új a fogfájás. Jólvan kihúzták, de a fogorvos a foggammal együtt kiszakított egy darabcsontot az álkapcsomból. Na ekkora végem lett, mintha minden közbe jönne mintha egymás után történne velem minden rossz. Úgy kb 1-1,5 hónapnyi szenvedés után már nem történt velem semmi baj. De lelkileg nagyon megviselt, ézertem engem ez a sok fájdalom, fogfájás, a derekam nagyon fájt egy hétig a bárányhimő szétlettem kínozva.

Mehettem volna dolgozni, mehettem volna nézegetni hogy melyik boltba lehetne mennem hogy hol van felvétel,de mindig azt mondogattam áá majd késöbb még rá érek egy kicsit 2009 szeptemberben fatertfelvették egy munkahejre egy szalagmunkára engem is hivott h na akkor mennyek mert megpobálhatnám.Éazt mondtam hogy nem megyek majd ha te egy hónapot már ott melozol majd akkor én is megyekadig nem.Nagyot lestek ám nem erre számítottak h nemet mondok meg nem vágok bele azonnal,de mit vártam ha ilyenre neveltek basszák meg..Egy hónap mulva 2009 szeptember 1 és beáltam énis dolgozni a boltba nem mertek menni melozni mert alig értettem hozzá amugyis épen hogy 2 re végeztemel azt a tetvet.Úgy gondoltam hogy a szalag munka az könyneb és megprobáltam,neki vágtam.Első nap oylan zavartságot éreztem magamon amiet még sohase éreztem itt valami nem lesz jo..Aztán keméyn 2 hónap melo után felmondtam mert nem bírtam idegekkel.EZ BENNE IS VAN AMÁSFÉL ÉVES TÖRTÉNETBE OTT MÁR MEG IRTAM HOGY MIÉRT IS MONDTAM FEL.Kikészültem sokat veszekedtek a fönökök meg iylenek.áá.Innestöl változtam meg nagyoncsendes gyerek lettem kezdtem félni az emberektöl a rokonaimtol hogy vajon mit gondolnak ezek utánmajd rollam hogy csak 2 honapt birtam dolgozni,bassza meg.Ezeke a geci elvárásokrohadjanak meg akik kikatálták ezt a fajta életet.Inestöl kezdve éreztem h le lettem nézvenagyon.Így magamba fordultam aztán egyre jobban terebéjesedett a problémám 2010 ben nagyonsokszor gondoltam az öngyilkosságra mert már nem tudtam elviselni ezt az életet.Változtatni nemtudtam rajta a szorongás felemésztett.És mái napig emészt nagyon félek attol hogy egyszer eljön az apont amikor szembe kell nézzek minden gondommal és akkor teljesen végem lessz.A szüleim lenéznek mert nem dolgozok egy félős szerencsétlennek tartanak és egy kissé utálnak sajnos e miatt.És ez a legszörnyübbhogy ők is.Pedig ha átélnék ezt a nem betegek akkor jobban megértenének de nem kívánom senkinekcsak az oylanoknak akik lenézik és kihasználják az iylen mentálisan beteg embereket.Nekikrosszab napokat kívánok mint amieneket én kapok..

Ki tudja pontosan miért van ez nekem ..Lehet rossz nevelést kaptam legyen az nagyon enyhe vagy nagyon szigorúa nevelés a jó szülö szerintem az aki megtalálja az aranyközép utat.de kevés az iylen ember.és az enyémeknem ilyenek sajnos..Lehet attol van mert sokan bántottak már és én hagytam mert édes anyám arra tanitotthogy ne figyeljek oda meg a verekedés nem old meg semmit pedig pont azzal tudsz kimászi jól a balhébolha már neked mentek.Lehet nagyon sok szar problémátol ami közre játszot az edigi életemben.

NEM TUDOM…

.