Kedves sorstársak.
Szeretnék arról írni, amiről nagyon kevés információ szerepel a Noreply –nek írt történetekben. Általában mindig csak arról írnak az érintettek, amikor a major depressziót szenvedik, amikor számunkra a bányabéka hangulata jóval magasabban van, mint a mi hangulatunk.
Szerintem szólni kell a depresszió másik formájáról, a mániás depresszióról is. Ez a depi abban nyilvánul meg, hogy ha időszakosan megjelenik, a holdat is be tudnánk festeni, ha kapnánk hozzá létrát. Ezt azért viccnek szántam. Ekkor a munka és tevékeny kedvünk jóval meghaladja az átlagosat. Nem tudunk aludni. Én még éjjel is tudnék valamit csinálni, a nappali tevékenység után. Ez persze az embert nagyon elfárasztja. Az ilyen időszaki fáradságot követően nekem kettőslátás alakul ki. A járművezetés gyakorlatilag életveszélyes. Ha mégis kocsiba kell ülnöm az egyik szemem becsukom, vagy lekötöm!?!
Én kétpólusú depresszióval kínlódom. Periódikusan változik az állapotom, hol lent vagyok, hol pedig fent. A gyógyszerek szedését is az állapotnak megfelelően kell változtatni.
Erre oda kell figyelnem.
Múltamról annyit, hogy 56 éves koromban jelent meg a kétpólusú depresszióm. Kb. 8 hónap múlva fordultam pszichiáterhez. Most 72 éves vagyok.
Ha visszatekintek a fiatal koromra, többször volt mániás depresszióm, nagy munkakedvem és és sikereim is. A 24 és 56 évek között állandóan alvászavarokkal kínlódtam. Az álmatlan éjszakákon dolgoztam, meg nappal is.
Amíg lent vagyok a környezetem békén hagyom, elég nekem a magam baja.
A mániásban meg a környezetem nem hagyom békén. A fokozott munkakedvet nehezen viselik.
Sorstársaim, ti is írjatok a mániás szakaszról.
Kérlek, hogy írd meg melyik kórházban voltál (Budapesten lakom)
beatrix.63@gmail.com
Nem szedek speckó gyógyszert: az alvással próbálom befolyásolni a ritmust. Egy tanulmányban olvastam, hogy bizonyos depressziós eseteknél alvásmegvonást alkalmaznak terápiás céllal. Ezzel egybeesik saját tapasztalatom is: paradox módon minél kevesebbet alszom, annál kevesebbre van igényem – és persze annál jobban pörgök. Minél többet alszom, annál fáradtabb és aluszékonyabb leszek – és persze depi a vége.
Én azt javaslom minden “bipónak”, hogy ezzel ne nagyon vicceljen! Ha kezd valaki túlpörögni: szunya! (Ha pirulával, ha homeopátiás kamuval, akárhogy is, de aludni kell. Időben lefeküdni!) Ha valaki bedepizik, egy kis ájszakázás, és felpörög a rendszer. (Persze én a sci-fi gyógyszerek hatásait ebben az elvben nem tudom elhelyezni, mert nem ismerem őket.)
Így tudom irányítani magam. (A “kevert fázis” viszont para, mert az már nagyon megcsavarja az embert. Ennek kialakulásától óvakodni kell, mert ez már maga a “kattanás”…)
(A tüneteim kezdenek elhalványodni… Nem tudhatom, hogy egy ligában játszunk-e? Ezt fontos lenne valamiképen megtudnom. Ezért nyüzsgök most itt, és ezért fogom szétbombázni ezt az oldalt. Bocsi.)
Sziasztok, szia kedves Hencsi:*!
Találkoztam már endogén eredetű depressziósokkal. Sok betegnél ciklikusan váltakoznak a túláradó jókedvvel és lázas tevékenységgel, illetve a súlyos búskomorsággal jellemezhető időszakok. Észre vettem, hogy a túláradó jókedvhez, lázas tevékenységhez hozzájárult nagy mértékben a jószívűség, adakozás, kacagás, segítőkészség, empátia, sok mozgás, nagy tervek szövögetése, s hírtelen felbukkan egyik percről a másikra az érdeklődés elvesztése, értéktelenség és tehetetlenség érzése.
Jól vettem észre?
Ha kezd a hullám összecsapni a fejetek felett, mit csináltok?
Testmozgást olyankor tudtok végezni? Kitudjátok igazán fejezni érzelmeiteket, tudtok dühöngeni, sírni, vagy vissza fojtjátok azt? Ilyenkor érintéses kapcsolatra képesek vagytok? Ha úgy érzitek az élet nagy terhet ró rátok, megkönnyebbülésre írtok naplót? Megosszátok pl egy séta alatt a barátaitokkal a problémáitokat? Alkottok valamit, békés helyzeteket képzeltek el a depressziós levertség elleni harcban?
Köszönöm a válaszokat!
An.
Szia!
gazad van,kevesen írunk a mániáról,mert az ember akkor ír,ha próbálja kiszenvedni magát itt.Legalábbis én g voltam ezzel.Most épp mániás vagyok:(folyamatos költekezés.ha van rá pénzem,ha nincs;ha van rá szükségem,ha nincs(pl.:van vagy 30napszemüvegem…)És a munka, ezerrel tolni,tanulás,aztán nálam akkor bukik a dolog át depibe,amikor szembesülök vele,mennyi mindent vállaltam és nem fogom tudni megcsinálni.Írj majd nekem lécci
Hencsi a. hellraiser