ment minden..már örültem azt hittem vége.találtam magamnak egy barátot aki szertek és szeret.a suli megy megint van munkám…de valami újra eltört nem is tudom meddig tarthatott a happy állapot szabályosan hiperaktivnak éreztem magam jó volt!de most…most szól beethoven és szénnel probálom papírra vinni minnél sötétebben hogy mennyire fáj.elegem van iszonyatosan elegem van és abból is hogy senki de senki ne mért meg és néha már télnyleg azt érzem h a környezetem utál ezért…és elegük van belölem…jönnek a klisékkel hogy ” nelegyél depis” ” nem jó ha szomorú vagy ” igen ezt én is tudom de mit tegyek?????????????????valaki segithetne…annyira annyira jó lenne…bár tudnám mi ez a szörnyű üresség jó lenne tudni hogy ki tudjam tépni tövestől..de nem tudom..és mindig visszajön….van egyáltalán valaki aki végleg meggyógyult ???,el lehet ezt ” hagyni” valaha is ??lesz amikor már ne mjön többet a sötétség és csak a boldogság marad ?
újra benne….
Legaktívabb felhasználók
RSS 2.0 Kommentek
Kedves Meradee!
Én úgy tudom, ha meggyógyulni nem is lehet – hisz gyógyíthatatlan – , de tünetmentességet el lehet érni. Én kb. 10 hónapja jól vagyok, nincsenek hangulatingadozásaim. Jól érzem magam, tanulok, házimunkázok és mindenféle feladatot ellátok. Gondolom mások is tudnának hasonló tapasztalatról beszámolni, de aki “gyógyult”, az nem írkál ilyen oldalakon. Eddig úgy tapasztaltam, ha az ember elfogadja a betegségét, ha tisztába van a korlátaival, és betartja a szabályokat – lehet teljes életet élni – mégha nem is úgy mint betegsége előtt. Hála Istennek már nagyon régen éreztem a sötétséget. De a boldogság majdnem állandó társam, ha nem is érzem azt az eufórikus örömet, mint korábban a mánia időszakában. Persze oda kell figyelnie az embernek magára, de ez nem akkora teher, amit ne lehetne betartani. Általában én biztatom az egészséges barátaimat. Persze ők könnyebben elcsüggednek, hisz nem tudják mi is az az igazi pokol, amit mi ismerünk. Hogy ennek vége az életemben, ennél többet nem is kívánhatok = boldogság.
Ja, és tudom, hogy nem értenek meg. Soha és senki nem érti ezt meg. Csak aki átélte.
Szeretettel: Léna