kb. 4 hete elkezdtem rosszul érezni magam. Hétfői nap volt, még csak a rossz hangulatom volt meg. Kedden bevettem egy egész doboz depresszióra kaőott gyógyszert. Természetesem az otthoniaknak semmit nem mondtam. Ez a rossz hangulat továbbra is megmaradt. Eljutotam péntekig…bevettem a férjemnek felírt nyugtatóból 2 dobozzal, na az aztán berakott. Leakartam feküdni és csak aludni…..de anyám észrevett valamit, és megtalálta az üres dobozokat a kukában. Elkezdtünk veszekedni, kerestem egy kötelet, amit anyám elvett tőle, erre még nagyobb haragra gerjedtem, tettlegességig fajult a dolog, kerestem másik kötelet, azt apám vette el, vele csak hangosan kiabáltam, kerestem egy harmadikat, de miután azt is elvették tőlem, addigra anyám kihívta a mentőket. Én akkorra már lefeküdtem az ágyamba, had aludjak egy kicsit. Mentő megjött, én feküdtem. Elkezdtek lobbizni, hogy keljek fel, mert be kell vinniük, én nem akartam bemenni. Azt mondták kihívják a rendőröket és bilincsben visznek be, ha nem megyek velük. Közben megütötte a fülemet anyám monológja a mentőssel. Felkeltem, hogy haza (vagy melegebb égtájra) küldjem. Erre a mentősök elkaptak és hátracsavart kézzel vittek a mentőbe. Bevittek a zárt osztályra, gyomormosás. Kellemes élmény. Kiosztják az ágyam, fekszem. Jön egy három tagból álló bírói társulat, kérdeznek, felelek. De hogy mit kérdeztek és hogy mit válaszoltam, nem emlékszem. Jön az orvos azzal a kijelentéssel, mivel nem működök közre, választhatok: vagy leszíjjaznak, vagy kérek egy injekciót. Második mellett döntöttem. Kár volt. Nagyot aludtam, felébredtem. De vajon miért fáj mindkét combizmom??? Az izombénító injekciótól. Szép. Még vagy 3 napig fájt.Ápoló jön, hogy kéne menni zuhanyozni, kikísér. Ott is történt valami, de nem emlékszem tisztán, bár jó lenne.
Mivel jobban vagyok átvisznek a C osztályra. Ott már szabadabb minden, ki lehet menni az udvarra, akkor cigizel, amikor akarsz (zárt osztályon óránként 1 szál cigi, kávé semmi). Itt különböző terápiákon kell résztvenni, (szerintük ez építő hatású) én magam nem éreztem jobban magam tőlük. Fura ezt kimondani, de jól éreztem magam a C osztályon. Más gyógyszereket adta, mint az eddigiek. Személyiség zavart állapítottak meg. Három hét múlva kikerültem. Most jól vagy.Ki tudja megmondani meddig. Majd az idő.
A gyógyszerek tényleg jól hatnak, mostanában nincsenek öngyilkossági gondolataim. Még.
Ezúton mondok köszönetet a pécsi Rét utcai Pszichiátriai Klinika mind az A (zárt osztály), mind a C osztály dolgozóinak: kedvesek és segítőkészek.
Remélem ez az állapot így is marad.
Üdvözöllek benneteket, és mindenkinek jobbulást!!!!
Üdvözletem minden olvasónak.
Olvasgatok , olvasgatok, és egyszerűen nem hiszek a szememnek miket irnak valakik…a zárt osztájrol azért mondom valakik mert , betegek biztos nem irtak még enyi hazugságot, de akor kik akarnak szépnek és jónak mutatkozni?? Mert az én verziom az teljesen forditotja amit itt irnak.Az igaz be kel vallanom hogy egy kicsit dühös vagyok,de atol még a véleményem ugyan megmarad mivel ez már a második alkalom, És nem mint beteg hanem látogatoként irok, de még ijen Férgeket mint a zátosztájon vanak ápolók és doktornök ijet még életembe nem látam, teljesen mint a Hitleri kor. Amit akarnak csinálni meg is csinálják, és ha nemtetszik be se mehetsz látogatni a szereteidet. De legaláb ojan emberekre biznák a betegeket akiknek van gyakorlatuk,és nem kisérleti nyulaknak használnák az embereket! Akartok példát,na ezt kapd el figy, 10töl látogatás holot már nyolckor kiosztoták és legyogyszereztek mindenkit . Mit tudsz kérdezni vagy beszélni? a szereteiddel? 11kor vége a látogatásnak, a délelót megvolna ugye. De most jön a délután hopsz ugybár 12kor a betegek megint negkapják a kis adagjukat és lam 16orakor be is engedik a látogatokat, 17ig és ugyszintén nemtud az ember még egy értelmes szot sem beszélni , és igy továb naprol napra, Kérdezem mint laikus kik azok akik 11re járnak dolgozni? vagy öt elöt hazaérnek és bemennek látogatni. Vajon kinek találték ki ezt a látogatási időt? A tapasztalataim valósak és hitelesek, napmint nap látom az ápolók unot pofáját a doktorok pedig olyan felsöbrendüek hogy még akór sem köszönnek ha az arcábe köszönsz, Na és most monja nekem valaki mégegyszer el ,hogy mi az örömhira a Zártosztájon való tapasztalatával! De az inkáb valós számitásaim szerint hogy pont ,egy ijen fapofa növér irogatja ezeket az élményeket,De innen már csk azt szeretném nekik hogy jöjön el a nap amikor ugyan ugy bánnak és meglázzák öket mint ök a betegeket és a hozzátartozókat.
Köszi a beszámolót. Nagyon érdekes volt. Egyik rokonom volt már ilyen kényszerkezelésen. Komoly. De ő is jól jött ki belőle. Tudtak segíteni neki… (Egy kis szerencsével egész jól be tudják lőni a gyógyszert – ezt én is hallottam már. Nem vagyok nagy híve a pszichiátriának és a farmakológiának – én orvosokkal szóba sem állok -, de egy határon túl már nincs helye finnyáskodásnak. Valóságos megváltás lehet!)
Vajon egyszer nekem is elmehet ennyire a kép? Valószerűtlen feltételezésnek tűnik. Évente javul az állapotom – csak nem…
Nagyon szívesen!
Hófehér
Nagyon köszi Hófehér, már régóta gondolkodom én is a családállításon. Én bipoláris beteg vagyok.Mindenképpen el fogok menni.
Mégegyszer kösz!
Andee
Kedves angyalka!
A legtöbb esetben egy adott problémára elegendő egy állítás – ezért és a páratlan hatékonyságáért olyan kiváló ez a terápia
Vannak olyan esetek, melyeket nehezebb feloldani (pl családban történt gyilkosság, egyéb tragédiák és következményeik), ilyenkor elkél a két vagy három alkalom ugyanarra a témára. Ám ebben az esetben is már a legelső alkalom után nagy változások, könnyebbség áll be az ember életében, s a következő terápiával 2-3 hónapot is érdemes várni, mert az állítás hatása fokozatosan bontakozik ki az ember életében – ahogyan egy kavics vízbe dobásával egyre távolabbi vízgyűrűk alakulnak ki… 
Ha mindig más témára kérünk állítást, akkor is meg kell várni a terápiák között a 3 hetet, mert ez a 21 nap kell ahhoz, hogy rendeződjön körülöttünk fizikai síkon is, amire hatással volt a családállítás.
Tehát nem kell sűrűn menni
Így aztán még olcsóbban jön ki az ember, mint ha más módszereket alkalmaz, ahol nagy valószínűséggel nem is ér el ilyen eredményeket.
Szép napot kívánok:
Hófehér
köszi a magerősítést!!milyen sűrűn kell menni a terápiára?hetente,havonta és mennyi ideig?tudom hogy.sok pénzbe kerül azért kérdezem.tudom minden pénzt megér ha biztos a gyógyulás.
Kedves angyalka!
A Hellinger-terápiát, azaz családállítást én javasoltam itt, és nem véletlenül, hiszen olyan módon tud segíteni, ahogyan más terápiák és módszerek nem. Olyan esetekben is, amikor más gyógymódok nem. Rendkívül hatékony és a gyökér okot tárja fel, így én feltétlenül javaslom olyanoknak, akik halálvággyal, depresszióval, pánikbetegséggel küzdenek. Én magam is negyon erős halálvággyal küzdöttem több mint egy évtizeden át (nem is tudom, hogyan bírtam ki addig) és már az első családállítás megmutatta, miért: a múltban történt a családrendszeremben egy gyilkosság, amit titkoltak, s ilyenkor az el nem ismert áldozattal gyakran azonosul lélekben egy későbbi utód, aki aztán sorsközösséget vállal az említett áldozattal, tehát ő is meg akar halni, nem érzi magát élőnek…. Ott rögtön fel lehet oldani ezeket az azonosulásokat. Én már két nappal a terápia után szó szerint úgy éreztem magam, mint aki újjászületett
És az addigi durva rosszulléteim, őrületbe kergető halálvágyam is megszűnt teljesen 
Ma már 100%-osan jól vagyok, nyoma sincs a korábbi szenvedéseimnek! 
Hát ezért (is) ajánlom annyira a családállítást. Vágj bele, próbáld ki, mert nagyon megéri.
Hófehér
kedves Andy35!engem 12 éve kezelnek depresszióval és pánikbstegséggel.egy kineziológus ajánlotta a Helinger terápiát.szerinted akkor az a terápia jó?NEKIVÁGJAK ???SZERINTED HATÁSOS??MEGGYÓGYULHATOK??42 éves vagyok.anyukám 48,nagymamám 80 évesen lett öngyilkos.
Köszönöm a kedves hozzászólásokat, de sajna ez gyógyíthatatlan. De azért köszi:O
Kedves Andy35!
Nagyon együtt tudok érezni Veled a történeted kapcsán. (Az én életemben is volt pár olyan év, amikor csak a halálra tudtam gondolni és iszonyatos szenvedéseken mentem keresztül.) Örülök nagyon, hogy most jobban vagy! Kívánom Neked, hogy innen már csak felfelé vezessen az út és hogy ne ess vissza olyan állapotokba, amikor így elragadnak az Általad leírt tünetek
Ha úgy érzed, valóban szeretnél meggyógyulni, ha készen állsz arra, hogy szembenézz azzal, mi van a háttérben, mi a valódi mozgatórugója a rosszulléteidnek és depressziódnak, akkor szívből ajánlom Neked a Hellinger-terápiát. Én magam 100% (!!)-osan meggyógyultam a mély depresszióból, halálvágyból ezzel a módszerrel, ezért (is) egy rendkívül hatékony terápiás módszernek tartom. Magyarországon is egyre népszerűbb már, csoportos és egyéni formában is működik a dolog, családállításnak hívják, bár (szerintem) ez az elnevezés nem a legjobb, nem érezhető annyira, mennyi mindenre gyógyír ez a terápia!
Sok kitartást Neked, üdvözlettel:
Hófehér
Jobbulást neked is, kívánom, hogy soha ne akarj újra ilyeneket csinálni. Remélem a gyógyszerek segíteni fognak és az életed is rendbe jön!
A legjobbakat,
üdvözlet,
Andee