Mivel is kezdjem?…Talán azzal,hogy véletlenül találtam erre az oldalra,de nagyon örülök neki. 27 éves vagyok és jelenleg 7hónapos kismama.Régebben küzdöttem már a pánikbetegséggel,jártam orvoshoz és szedtem a gyógyszereket is amiktől az elején vártam a csodát.Sok évembe telt mire rájöttem,hogy a gyógyszer helyett akár cukorkát is bevehetnék,mivel nem a gyógyszer az ami segít hanem a tudat,hogy bevettem valamit ami majd segíteni fog,és ettől egyből elmúltak a tüneteim.Fiatal voltam még és bennem volt a “nehogymár a gyógyszerek határozzanak meg” ezért erőt vettem magamon és szép lassan (persze orvosom felügyelete mellett) csökkentettem a gyógyszer adagom és azt az “űrt” tic-tac-al töltötttem ki.Annyira jól sikerült,hogy a végén elhagytam a gyógyszert és maradt a tic-tac.Hisz csak az agyamat kellett meggyőznöm arról,hogy amit bevettem attól leszek jobban.Ez nagyon hosszú évekig működött is.Aztán mikor már meg is feledkeztem az egészről kaptam egy nagyszerű külföldi munkalehetőséget.Mindig is nagy álmom volt,hogy majd egyszer külföldön éljek,hát gondolkodás nélkül bele is vágtunk párommal.Majd 3 évet kint voltunk és bár a munka jó volt,a környezet is mégis egyre sűrűbben tőrt rám a honvágy.Aztán teljesült a nagy álmom terhes lettem.Párommal megbeszéltük,hogy itthon Mo.-n fogom megszülni a babát… haza jöttünk.Aztán ahogy teltek a napok,hónapok egyre sűrűbben rámtört egy furcsa érzés.Sajnos ismét visszatértek a pánik rohamjaim,és a tic-tac sem segít.Mivel kismama vagyok nem tudok nem akarok szedni semmiféle gyógyszert,nem akarok semmivel sem ártani a babának.Jelenleg ott tartunk,hogy amint elmegy mellőlem a párom már jönnek is a tünetek.Ez így se neki se nekem nem jó,hisz nincs,nem lehet egy szabad percünk sem egymás nélkül.Próbálkoztunk azzal,hogy anyumékhoz elmentem (mégis az anyukám),de amint ő beült a kocsiba és elment már jöhetett is vissza.Félek a babának baja lehet ebből és attól is tartok,hogy előbb-utóbb páromnak is elege lesz az egészből…nem tudom mit tegyek…pechemre aki volt a dokim időközben elment külföldre… Nem tudom az élet szivat vagy csak próbára tesz….
Mindenkinek további sok sikert és elég kitartást kívánok! További szép napot!
KisÖrdög
Pánikbetegen: az élet fintora…
Legaktívabb felhasználók
RSS 2.0 Kommentek
KEDVES KISÖRDÖG!ÉN 12 ÉVE VAGYOK PÁNIKBETEG.5 ÉV GYÓGYSZEREZÉS UTÁN TERHES LETTEM.MÁR 2 HÓNAPPAL A TERHESSÉG ELŐTT ABBAHAGYTAM A GYÓGYSZEREKET.NAGYON SZENVEDTEM.5 HÓNAPOS VOLTAM AMIKOR MÁR NEM BIRTAM TOVÁBB.BEMENTEM A PSZIH.ÉS AZT MONDTAM INKÁBB VEGYÉK EL A BABÁT DE NEKEM ADJONAK GYÓGYSZERT.A FŐORVOS LEÜLT VELEM BESZÉLGETNI ÉS AZT MONDTA NE AGGÓDJAK MERT NYUGODTAN SZEDHETEM A HANGULATJAVÍTÓT ÉS A NYUGTATÓT IS MIVEL AZ ELSŐ 3 HÓNAPBAN VESZÉLYES A BABÁRA.ÍGY IS TÖRTÉNT.MOST 4 ÉS FÉL ÉVES A KISLÁNYOM ÉS MAKK EGÉSZSÉGES.PRÓBÁLD MEG GYÓGYSZER NÉLKÜL DE HA HEM BIROD NE AGGÓDJ ÉS NE SZENVEDJ MERT AZ A BABÁNAK SEM JÓ.HA MÉGIS GYÓGYSZER MELLETT DÖNTESZ BESZÉLD MEG ORVOSSAL.KITARTÁS MEGÉRI ÉS NE AGGÓDJ ÉS NE SZENVEDJ!!!!!!!
Kedves Kisördög!
Amíg a lelki problémát el nem engeded, igazi gyógyulást nehezen érhetsz el, a gyógyszerek valóban nem segíthetnek ebben, mert azok legfeljebb a tünetek elnyomására jók, arra is csak ideig- óráig. Nemsokára édesanya leszel, ami a világ legcsodálatosabb dolga, a pánikod (ami az elmédből táplálkozik) nem könnyíti meg a dolgodat Ha gyorsan túl szeretnél lépni a problémán szívesen segítek ebben,Msn és e-mail címem:laszlo.thot@freemail.hu
Szeretettel:Tóth László
metafizikai-pszichoterapeuta- speciális tanácsadó(lelki segítő)
Szia! Figyuzz KisÖrdög! Már ez a név is…Gondolom a betegségre utal…Így csak a betegségtudatot mélyíted magadban. Ne ellenségként tekints rá, akármilyen kiborító is bír lenni. Ha érzed, hogy jön a rosszullét, akkor azonnal keresd az okát! Ne finomkodj, ne téríts, ne csapd be önmagad, ne szépíts! A valódi okot!!! Külföldön jól voltál teljesen? Itthon miért nem? Vajon miért kezdődött előlről? Ez az első terhességed, szárnyalnod kellene a boldogságtól! A szülés óriási élmény, ne mások “borzalmas meg rettenetes” történeteit hallgasd. Én háromszor szültem, tudom, mit csinálnak a kismamák…Rémtörténetek rémtörténetek hátán.
Már akinek be tudják adni! Hallottál már a “mentális kézről”? Nem? Keress csak rá, olvass utána! A kis jövevényeddel mindent meg tudsz beszélni. Az elsőnél még nem tudtam, de a másodiknál és harmadiknál már igen! Minden úgy történt, ahogy előre megbeszéltem velük. Két nagy fájás után már jöttek is a tolófájások, egyikük 50, másikuk 40 perc alatt megszületett. A bábák kinevettek, mikor mondtam, mi várható, aztán csak csodálkoztak.:))) Na a java csak eztán jön. Mikor majd leesik, hogy mekkora is a felelősség. Apunak dolgoznia kell, Te leszel a kicsivel. No para. Egy anya ösztönből tudja, mikor mit kell tennie. Tanulj meg másoktól segítséget kérni – nem szégyen az! Az én szomszédasszonyomnak most van kisbabája, apuci dolgozik, van, hogy naponta kétszer szalad rémülten hozzám. Felmegyek – nincs semmi baj. Megnyugszik. Hidd el, mindig van valaki, aki segít, ezen felesleges előre pánikolni. “Mi lesz akkor, ha…” – a világ legnagyobb marhasága ezen agyalni! Arra ráérünk akkor, ha a “ha” már ott van! Ha-ha-ha.:)))) Azt nézd, mi van MOST. Ott fejlődik Benned egy csodálatos kis emberke, akit akartatok, akit vártok. És igen: érzi ő a vívódásodat és a félelmeidet. Smogasd sokat a hasad mosolyogva és beszélgess vele! Élvezd ezt a csodát! Vegyétek át a születését, egyszer-tízszer-százszor. Mesélj neki a kinti életről, énekelj neki sokat. Pakolgasd a cuccocskáit, rendezd a szobáját. Ez egyre nagyobb pocakkal egyre több időt vesz majd időbe. Na ugye, hogy van elfoglaltság? 
Pároddal használjátok még ki a kettesben tölthető időt – ennek hamarosan vége. Nem ez zavart meg véletlenül? A felhőtlen, felelősségvállalás nélküli életet felváltja egy másik. Meg kell vele békülni, annyi csodát rejt! Minden nap valami újat, valami mást…Önállósodj, a párod sem tudja ezt megoldani, csak és kizárólag Te! Ha már itt a baba – a pánikot elfújja egy pillanat alatt! Annyi dolgod lesz, hogy nem érsz majd rá vele foglalkozni. Mondta valaki, hogy könnyű lesz az élet? Meg kell tanulni élni! Azt, amit kapunk, örömmel fogadni. Még az akadályokat is, mert csak tanítómesterek.
Boldog babázást! Erős vagy és bátor, ezt már többször is bizonyítottad önmagadnak. Szeresd magad, légy büszke az eredményeidre, növeld az önbizalmadat. Nem lesz gond! Ha már sikerült egyszer ilyen szépen kimásznod belőle, most sem foghat ki rajtad!!! Drukkolok!
Puszi: Rosemary
Mondogasd magadban hogy ha egyedül vagy akkor sem fog történni semmi meglátod segit,tapasztalatbol irom,Betti
Szia!
Én egy pszichológus ismerősömtől hallottam, hogy sokszor, ha egy páciensre rátört a pánik, vagy bármi más, akkor gyógyszer helyett valamilyen vitamint kapott. Ezt ők nem tudták, megvoltak győződve róla, hogy az egy nyugtató, és egyből elmúlt a panaszok. Egyébként olvastam egy könyvet, amelyben egy kisérletről írtak. A csport egyik fele gyógyszert, míg a másik fele placebot kapott. Az utóbbi sokkal hatásosabb volt, többen tapasztaltak javulást, mint a gyógyszernél. Ebből is látszik, hogy minden fejben dől el, ha tényleg elhiszi az ember, hogy kitud lábalni belőle, akkor be is következik egy kis változás. Ez egy kis mellékes történet:)
Nekem sajnos nincs gyerekem, pedig 29 vagyok, ezért a terheséggel járó lelki változásokról nem tudok, de hallottammár olyanról, aki kicsit ingerültebbé, érzékenyebbé…vált. De egyet nagyon is megértek, mert voltam benne. Ha egyedül maradtam sokszor rámtört a rosszullét. Ha már tudtam az időpontot, hogy ekkor és ekkor egyedül leszek, előtte pár nappal jöttek is a tünetek. Én ezt úgy kompezáltam, hogy keresztrejtvényt fejtettem, mert már ez is terelte a gondolataimat a félelemről. Vagy azzal nyugtattam magam, hogy nálam a telefon, bármikor felhívtam az anyukámat, barátnőmet, vagy épp a hugomat, és kibeszélem neki a félelmem. De néha egy kisebb séta is megtette a hatását, ilyenkor mindig rájöttem, hogy nincs mitől félnem, csak erősített. Mmm, nem tudom, de nem játszik közre egy kicsit a terhességed? Már mint, hogy nem sokára megszületik a pöttöm, és már előre félsz attól, hogy ha beindul a szülés egyedül maradsz, és mi lesz, akkor? Nem tudom csak kérdezem.
Bár megragadt egy mondat: “Félek a babának baja lehet ebből és attól tartok, hogy előbb-utóbb páromnak is elege lesz az egyészből.” Szerintem beszélj erről a pároddal, mondd el neki, hogy Téged ez nyomaszt, biztos vagyok benne, hogy megérti, és 100%-ig melletted fog állni. Ezzel is megkönnyebbülsz, ha ezt kimondod neki.
A másik mondat: “…pechemre aki volt a dokim időközben elment külföldre…” Lehet tévedek, de mintha ez is frusztrálna. Erről is beszélj a pároddal. Biztos vagyok benne, hogy találtok egy másik dokit, akiben megbíztok. Mert megbíztál az előző orvosodban, ha problémád volt mehettél hozzá, már ismerte minden bajodat, de találsz majd egy másikat, akiben szintén megbízhatsz.
Hát más tanácsot nem tudok adni, de remélem, hogy az a kevés is hasznos volt, amit leírtam. A babához pedig sok boldogságot kívánok:)
A megoldás sokkal egyszerübb mint bárki gondolná -sajnos a gyógyszerekkel csak betegségben tartanak -ezt jól érzed neked kell rendbehozni tudati szinten
EFT a megoldás ,nem csak ebben a betegségben hanem akár az autoimmun betegségnél is ami ugye állitólag gyógyithatatlan hatalmas sikereket lehet elérni .Minden betegségnél nagyon hasznos ,komolyabb problémáknál nem árt egy tapasztalt embertől segitéget kérni vagy akár tanfolyamon részt venni .
http://www.hoxa.hu/?p1=forum_tema&p2=32087
Akkor a gyógyszer mégsem cukorka, vagy Te is azt hitted hogy ebből csak úgy “tudatosan” ki lehet kecmeregni?
Sajnos ez nem ilyen egyszerű!!