Szia!

Igaza van Tóth Lászlónak. Írtam is Neked, hogy ne szedj gyógyszert, csak tönkre tenne. Sajnálatos eset, de látnom kellett ilyet. Nagy ívben kerüld el, és ne engedd magad rábeszélni. Amit létre hoztál meg is tudod szüntetni. De azt tényleg kikell deríteni, hogy mivel állsz szembe. Ha tényleg ennyire félsz a tömegtől, a bezártságtól nem ártana ebben az irányban elmozdulni. Lehet, hogy annyira elhatalmasodott benned ez a félelem, ha pl. buszra kell szállnod, már előtte valónap félsz. Félsz attól, hogy ott lesz az a nagy tömeg, és akkor mi lesz, ha rosszul leszel emiatt, ekkor jönnek a rosszullétek, mert egyre jobban bele hergeled magad. Lehet ez a gondolat nem fogalmazódik meg benned ilyen formában, csak az érzés van meg, hogy félsz valamitől, amitől rosszul leszel. Egy időután már csak arra tud gondolni, hogy nehogy megint jöjjön a roham. Persze nem állítom, hogy ez pont így is van, csak amolyan kiindulási alapnak jó, amíg nem találsz egy jó szakembert. Így legalább van egy halvány sejtésed, hogy miről is van szó.

Egyébként tényleg nincs semmilyen szervi bajod, csak az agyad produkálja ezeket a dolgokat. Az esetek 80-85%-ban nem lesznek rosszul az emberek. Az érzés ott van, ami nagyon kellemetlen, de nem leszel rosszul. Ezt mindenesetre raktározd el a kis fejedben. Én is megtettem annak idején.

A tömegiszonyt és a bezártságtól való félelemet is mindig megelőzi egy kellemetlen élmény, ezt kell megtalálni. Szerintem ebből a két dologból kell kiindulni, akkor pedig megnyugodhatsz, mert nem vagy pánik beteg, hanem szorongsz ezek miatt.

E gy tanács, ha dokihoz kerülnél. Szürj ki minden lényeges dolgot magadnak, amit elmond, fordítsd le a saját nyelvedre, így raktározd el magadnak. És ne muszályságból csináld meg azt amit mond, hanem mert tényleg kiakarsz lábalni belőle. Nem akarásnak nyögés a vége.

Eni

Pszichológus nem ír fel gyógyszert. Mert az enyém azt mondta, hogy ő nem írhat fel csak a pszichiáter. Még csak 19 vagy, ne akarj gyógyszert szedni, anélkül is ki lehet lábalni belőle. Keressetek egy nagyon jó pszichológust, aki megpróbálja feltárni a baj igazi forrását. Egyet ne feledj, nem lesz könnyű menet, de idővel ez csak jobb lesz. Egyébként minden fejben dől el, hogy mennyire akarsz meggyógyulni, mennyire vagy erős és határozott. Meglehet élvezni fogod a kezeléseket, én pl. nagyon imádtam, mert olyan dolgokat tudtam elmondani a pszichológusomnak, amit másnak nem, és ettől is megkönnyebbültem. Nálam alkalmazta az imagizációt, na ezt imádtam a legjobban. Viszont ezt nem minden pszichológus alkalmazza. Szerencsémre az enyém igen. Nagyon sok új dolgot megtapasztalhatsz, megtanulhatsz. Én sokszor megdöbbentem, hogy ilyen is létezhet. Szóval még jól is elsülhet a dolog, és lehet nem is kell sokáig kezelni:) Az én gondolkodás módom is megváltozott, tejesen megváltozott a rálátásom a világra.

Hogy egyáltalán pánikbeteg vagy nem biztos, ne könyveld el magadban, ezért azt sem lehet tudni, hogy mennyire súlyos. Ezt majd megmondja a pszichológusod, bízd rá ennek megállapítását. Én évekig azt hittem depressziós vagyok, utána kiderült agorafóbiás és introvertált vagyok. A tünetek sok esetben hasonlíthatnak egy pánikbetegségre, depresszióra, és lehet nem is ebben szenved az illető. Itt írhatnak bármit, hogy igen az vagy, és nagyon súlyos a helyzet, de ezt egy orvos döntse el, ez a biztosabb. Mindenesetre ne szedj gyógyszert. Személyes tapasztalat. A pszichiáterem felírta a Xanaxot és a Paretint. Én soha életemben nem szedtem gyógyszert, csak akkor ha belázasodtam. De akkor habozás nélkül bevettem, nem kellet könyörögni, de egy hónap elteltével, azt vettem észre, hogy sokkal rosszabb, mint az elején, még többet sírtam, a rosszullétek csak fokozódtak. Senkinek nem szóltam, hogy abbahagytam a szedését, de végén a pszichológusomnak bevallottam. Szerencsém volt, mert bármikor jelenkezhetett volna az elvonási tünet, amitől mégjobban szenvedtem volna. Ezt sokszor írtam már, de most Neked is leírom. A gyógyszer a lelki betegséget nem gyógyítja. A tüneteket csak ideig-óráig múlaszhatja el jobb esetben. Szóval ha a lelkedet sikerül meggyógyítani, akkor a tested is rendbe jön. A gondolataid, a félelmeid miatt törnek rád ezek a rosszullétek, de amúgy teljesen egészséges vagy. Ezt majd a dokid is megmondja. Keress valamilyen hobbit. Ha van olyan, amit mindig is szerettél volna kipróbálni, de eddig nem tetted meg, akkor vágj bele. Én mindig szerettem volna hastáncolni, már 2 éve csinálom, és fellépésekről fellépésekre járunk. Kialakult egy jó kis közösség, ahol tudják miben voltam benne, mert eltudtam mondani nekik. Tudunk tanácsot adni a másiknak, ha gondja van. Lehet Neked is jól jönne egy ilyen közösség.

Az hogy most ingerültebb vagy mint eddig, természetes, hiszen nem tudod, hogy mivel állsz szemben. Ráadásul egy ilyen rosszullét igencsak kitudja venni az emberből az erőt, elfárad tőle. Nekem egésznapos volt a gyomorégés, hányinger, szédülés, étvágytalanság, remegés, sírás… Állandóan csípő érzést éreztem a nyelvemben, mindenem lezsibbadt, de még a szám is. Csak este, alvás közben volt egy kis megnyugvásom. Így érettségiztem le, így kellett bennem az oviba dolgozni. Mire hazaértem, annyira kifáradtam, hogy a házi munkára sem volt erőm. Nem volt egy kedves szavam másokhoz, nem tudtam velük megfelelő hangnemben beszélni, ha megkértek arra csináljak meg valamit kiakadtam. Semmihez nem volt kedvem, legszivesebben ki sem keltem volna az ágyból, de a munkám miatt ezt nem tehettem meg. Még a szüleimmel is összevesztem, volt, hogy 2 hétig nem szóltunk egymáshoz. Most már más a helyzet. Kiegyensúlyozottabb vagyok, és türelmesebb is, mint annak idején. Anyukámmal a mai napig is szoktunk ezekről a dolgokról beszélni. Szóval ne hibáztasd magad, természetes, hogy ingerültebb vagy.

A kezdet nehéz lesz, nem fogom azt írni, hogy könnyű, és azonnal helyre jön minden. Előfordulhat, hogy mikor azt hiszed minden simán megy, előjön egy kisebb roham. De ne ijedj meg tőle, őszintén mond el az orvosodnak. Ami a legfontosabb mindent mondj el neki, még akkor is ha úgy gondolod egy hülyeség, és felesleges lenne elmondani. Lehet az a kis hülyeség okozza a gondodat. Csak nyugodtan mondj el neki minden apró részletet, ha elsőnap nem jut eszedbe mindaz amit mondani szerettél volna, elmondhatod menetközben is. Az első nap a pszichológusomnál, mikor a legféltettebb titkomat, ami igazán kínosnak találtam elmondtam megkönnyebbültem. Igaz leizzadtam és remegtem mikor kiléptem tőle, de tudtam, hogy ez azért van mert egy nagyobb tehertől szabadultam meg, és fellélegezhettem. Az meg külön jól esett, hogy megértette és nem nevetett ki érte. Szóval csak bátran mondj el neki mindent. Lehetnek hullámvölgyek, de ne add fel.

Eni