Gondolom mindenki ismeri azt az érzést amikor minden túl tökéletes. Amikor azt érzi az ember hogy ennél jobb már nem is történhetne vele. Ezt az állapotot hívhatjuk vihar elötti csendnek is.
Az én történetem is átlagosan kezdődött bár most sem érzem átlagon felülinek de akkor elmesélem hogy ment minden egy pillanat alatt tönkre, az én viharom amibe minden bele remegett.
Júniusi nap volt, emlékszem majd megsültem rövid ujjú pólómban és rövid nadrágomban. A hajam állandóan a szemembe lógott és csak arra vágytam hogy végre leérjek a partra és bele vessem magamat a jéghideg vízbe…Épp kaptam egy sms-t a barátomtól hogy késni fog de nyugodtan ússzak egyet mielött ide ér mert dugó van a városban. Itt nagyon kiakadtam hisz én azért güriztem át a napokat, heteket, hónapokat hogy együtt lehessünk a vízparton(ami ebben az estben a Balaton volt) és átbulizzuk a ránk váró hetet. Végül csak este értem le a partra mert még pár helyen meg kellet álnom hogy össze szedjek dolgokat…ezek a pontok homályosak. Este 10re lent voltam, lepakoltam, “esti fürdőzés” gyanánt csobbani akartam, a barátomról még mindig semmi hír de már nem aggasztott a dolog hisz végre itt voltam és senki,semmi nem állítohatott meg.
Tévedtem. Nagyott tévedtem.
Ugrottam, szárnyaltam, repültem. A víz jéghideg ökölként zárult össze felettem. Álom szerű volt. Mesés.
Majd órákon át úsztam,lebegtem élveztem a szabadságot és csak magamra gondoltam. Majd 2 óra múlva kimásztam felkaptam egy törölközőt és felöltöztem. De a barátomról még semmi hír nem volt.
Megnéztem a telefonomat…23 nem fogadott hívás, 2 üzenet.
Most hogy erre vissza emlékszek elfog a bűntudat és a remegés…Nehéz ezt most leíronom de folytatom.
A 2 sms-ben ez állt:
1.Apa: Kicsim! Vedd fel a telefont! Hívj vissza!
2.Anya: HÍVJ FEL! Azonnal!
Most vissza gondolva azokra a percekre…nem emlékszem, minden össze folyik. Felhívtam anyukámat aki elmondta mi történt, én nem hittem el. A szerelmem meghalt. Autó balesetben. Órákkal ezelött.
Száguldottam a kórházba…Nehéz, pedig már másfél év telt el. Mint kiderült nem volt semmi féle dugó csak megállt a barátom, Peti, hogy vegyen valamit majd a Balcsihoz vezetett,gyorsan száguldott, mert valamit akart mondani. Nekem.
Most azon gondolkozol hogy mit vett? Kitaláltad? Hát igen…egy jegy gyűrűt. Nekem.
Miattam történ,persze a pszichológus mást mond de kit érdekel? Hát igen. De itt még csak fél világ omlott össze a másikat próbáltam pótolni de nem ment. Nem sokkal ezután agydaganatot találtak nálam. És össze omlott a tökéletes világom. Ahol csak én és az egóm létezett, meg a szerelmem. A családom támogatt, de nem tudok megbírkózni ezzel. Vagyis mostanában jobb, mert kezelnek és a barátaim is melletem álnak. Jóindulatú a daganatom és időben felfedezték szóval jól jártam, de még mindig ott van az önvád, mintha valami belülről tépne szét.
De felépülük és újra lesz egy világom ami közel sem lesz tökéletes, sőt…jó se, de a szüleimre támaszkodok és gyógyulok. Minden nap úgy ébredek hogy most jobb lesz…Van egy időszak az ébredésnél ami a legjobb mert azoknál a pillanatoknál úgy érzem magamat mintha még mindig egész lennék és ezek a pillanatok tökéletesek. Amikor már felébredtél és még nem igazán tudod ki vagy,mi vagy. Amikor össze mosódik az álom és a valóság. Mostanában ezekért a pillanatokért élek. Ezekért a tökéletes pillanatokért…
Szia Gigi!
Nagyon köszönöm, ez a hozzászólás, ez a megnyílvánulás is sokat segít! Én is remélem hogy az idő segít, gyógyít. És az ölést is köszönöm
Kedves Tóth László!
Nem hiszem hogy a bűntudat valaha is megszűnik, de reménnyel tekintek előre. Az eggyik lépés az volt hogy leírtam a “történetemet”. És igen, szeretnék fejlődni hogy már csak ne én számítsak, hogy a családommal is törődjek bár már másfél éve ők törődnek velem.
Nehéz lesz újra élni…úgy igazán élni az életet és nem csak túlélni, de minden egyes nap haladás, igaz nagyon nehéz. És köszönöm a segítség nyújtást, írni fogok.
Kedves Sook!
Azért írok, mert már több hasonló jellegű problémával találkoztam amin az érintettek nehezen tudtak túllépni. Önmagukat okolták és bűntudatot éreztek azzal kapcsolatban ami történt, holott igazán nem tehettek róla. Hidd el ,hogy a fájdalommal teli eseményeknek is fontos szerepe van az emberi lélek fejlődésében.Persze az igazán nem mindegy, hogy mennyi idő alatt tudsz továbblépni és nem magadat okolni a megtörténtek miatt.A “sorsot” néha nehéz megérteni, a miért pont velem történnek ilyen dolgokon nehéz átugrani. Pedig saját jól felfogott érdekünkben, hogy életünket tovább élhessük fel kell dolgoznunk és el kell engednünk (annak érdekében, hogy életünket tovább folytathassuk és megélhessünk u.n. tökéletes pillanatokat és órákat,napokat).Mert a múlt rosszul sikerült, fájdalmas pillanatai visszatartanak az életörömök megélésében.
Úgy érzem Benned több az életigenlés mint az elenkezője, ezért is írok Neked, ha szeretnél az Önvádon túllépni és elengedni a lelki okokat szívesen segítek benne. Igen lehet, hogy miattad (lelked fejlődéséért) is történt ami megtörtént, de nem Te okoztad,felesleges Önmagadat okolnod!
Tehát, ha tovább szeretnél lépni és lélekben is meggyógyulni lelki elengedéssel segíthetsz magadon.Ebben nyujthatok segítséget egy teljesen természetes módszerrel.
A laszlo.thot@freemail.hu-ra írj ha a megoldás érdekel .
Szeretettel várva az érdeklődésedet szép napokat kíván:
Tóth László( lelki segítő) met.pszichooterapeuta- speciális tanácsadó
Szia Sook!
Ez aztán a tragédia….Jaj, annyira sajnálom…Azt mondják,hogy az idő minden sebet begyógyit..oh, remélem, hogy lesz, és kivánok sok-sok erőt neked….Ölelés.