- Minden embert nagyon idegennek látok – bármilyen is legyen.
- Nagyon magányosnak érzem magam – mondjuk nem vészes, mert már megszoktam. A szörnyű az benne, hogy ilyen-olyan adottságaim miatt viszonylag jól kommunkálok, könnyen elnyerem mások érdeklődését, bizalmát, (kivéve az internetet, ezt nem is értem, bosszúság…), vannak, akik élvezik és igényelnék a társaságom, de szabadidőmben még a telefont is összeszorított fogakkal veszem fel – ha egyáltalán… Hogyan lehetséges az, hogy valakinek azért nincs semmihez se kedve, mert “egyedül nincs értelme semminek”, ugyanakkor pedig egyedül szeret lenni a legjobban? Ez mi?
- Nem úgy élek, gondolkodom és érzek, mint körülöttem az emberek. (Ez mások tapasztalata is is velem kapcsolatban.) A “többiek” nem jelentenek számomra viszonyítási lehetőséget, ezért nehéz önmagamról megfelelő képet alkotnom. Persze egykor voltak nagy ívű elképzeléseim, de már saját személyem iránt is kezdem elveszíteni az érdeklődésem – sőt…
- Kicsit nyűgös vagyok, nyafka – de ezt is csak eljátszom: mások életének nyugtalanságát és zaklatottságát elborzadva figyelem. Nem világos számomra, de mintha pofátlan szerencsével ki tudtam volna magam vonni ennek a világnak az értelmetlen nyüzsgéséből, és megdöbbentő nyugalomban és lustaságban élnék. Azt sem tudom eldönteni, hogy ez jó vagy rossz. (?)
- Egy párkapcsolat talán visszahozna az életbe – lenne elképzelésem arról, hogyan kellene élni. Erre vágynék is. (?) De vagy én osztom a lapokat, vagy felejtős… Viszonylag sok pozitív visszajelzést kapok nők részéről, de viszolygok tőlük. Nincs értelme egyedül élni, így lebegni a semmiben, mint én, de nem tudok elfogadni senkit. Még szeretőre sem szánok egy percet sem…
- Érdekes, élmény- és ingerdús életem volt, de már negyedik éve csak vegetálok, mint egy szobanövény. Szükségem volt erre, de már unom. Kellő motiváltsággal hihetetlen dolgokra vagyok (voltam?) képes, nagyon kreatív tudok lenni, és mégis unatkozom.
- Azt nagy bizonyossággal meg tudom mondani, hogy mi a baj a világgal, (a társadalomtudományokban elég komoly jártasságra tettem szert), de hogy velem mi baj lehet, azt nem egészen értem. De valami nincs rednben… (?)

Tudom, hogy a természetemnek van egy belső logikája. Vélhetően az idegrendszeri adottságaimnak is megvannak a maguk törvényszerűségei. Ezek kezdenek falat vonni körém. Valamit tennem kellene, de nem tudom, merre induljak. Ez így nem lesz jó. Kezdek leépülni…