solati vonalról nem írtam még. Kezdeti kapcsolatok 16 éves koromban kezdődtek, önbizalomhiányra legjobb példa hogy az első csókomnál a csaj csókolt meg engem:). Jöttek mentek ahogy ilyen korban lenni szokott, de szinte mindig ők szedtek fel(állítólag nem vok rosszképű). Aztán a fősulin megismerkedtem egy lánnyal. jól éreztük magunkat egymással de persze anyunak nem felelt meg. mi az hogy csak tanár az anyja meg épp munkanélküli az apja??? A helyi városban 3 lakóingatlanunk van ebből kettő teljesen üres lakható. Ennek ellenére kapcsolatunk 4 éve alatt 3.5 évet ugyanabban a városban albérletben éltünk. A kifogása az volt hogy állítólag nem muatttatm be neki a lányt amikor összeköltöztünk.
Az utolsó fél évben a baleset miatt ideadta a házat, de utána szétmentünk. Nem az ő tevékenysége nyomán egyszerüen így alakult. Azóta magányos vok, de nem azért mert nem keresek hanem mert egyszerüen teljes közönnyel vagyok a kapcsolatok iránt. Legjobb gyakorlati példa talán hogy a telefonomban összesen 7 darab telszám van ebből egy a 112… Nem érdekele senki és semmi, csak hogy felejtsek. de mindent el akarok örökre. Valakinek van ilyen vagy ehhez hasonló problémája itt? És ha igen mit javasoltok?
És most attól félek hogy ezekkel a nyugtatókal visszalépek és kitörlöm azt a négy évet amit eddig felépitettem. De tényleg nem tudok már mibe kapaszkodni. Olyan mintha egy űrkapszulában lebegnék a Mars meg a Föld között. Jó érzés közben amikor napi 3-4 órákat lefutok, de előtte és utána kb2-3 órával már rámtör a pokol. Magányosság, szorongás csak a tablettákra gondolás mert az perpill segít. De amint hozzászokok az adagokhoz az sem fog. És attól félek hogy akkor sokkal csúnyább dolgok fognak jönni amiből már nem lesz kiút. heroin etc….
Az eltelt 3 hétben annyi történt hogy ugyanugy sportolok , és napi 6 mg frontin/ xanax alatt nem állok meg.
Hegyalja fesztiválon (nem mentem be csak néztem a tömeget)9-10 óra leforgása alatt 21 darab 1mg-s frontint tömtem magamba mindezt 4 év teljes tiszta mult után.De legalább annyi van hogy nem iszok rá. még egyelőre mert tompít. a házból csak futni meg kutyát etetni megyek ki és egy. Borderline tünetek 95%ban állnak rám. Gyűlölök -szeretek változások napokon akár órákon belül be tudnak(tudtak) állni. Volt olyan barátságom amit 10 év után úgy dobtam amiért a srác kért 3 ezer forintot és nem arra költötte amire mondta…(igaz ez 8-10 éve volt) egyik napról a másikra nem ismertem és mai napig sem.
Az indexet csak 3 részletbe hagyta magát bemásolni ezért ne haragudjatok.
Kedves Gábor!
Úgy látom az élet értelmét keresed,de nem nagyon találod, a testi-lelki-szellemi egyensúly helyreállításával azt is megtalálnád.Ha segítségre van szükséged írj
a laszlo.thot@freemail.hu címre-
Üdv:Tóth László
met.pszichoterapeuta-spec.tanácsadó(lelki segítő
Szia Gábor!
Tudom, hogy nem könnyű ez az egész és van amikor nehéz róla beszélni.
Ha esetleg valamikor szeretnél beszélgetni akkor írj nyugodtan!
Hát BPD-ben szerintem a 20 körüli évek a legnehezebbek, nekem legalábbis az volt, ne adjátok fel!!! Gyors gyógyulással senkit nem kecsegtetnék, 5-10 évről van szó. Ha egyedül keresi valaki a kiutat, inkább 10, ha szakival, és kell gyógyszer és azt is elfogadja, inkább 5. Gyógyszerből a Seroquel az egyetlen amit elfogadtam, de az használt, tavaly júliustól novemberig szedtem, azóta nem szedem, mégis maradandóan stabilabb a hanglatom, az emberi kapcsolatok elvágásának gondolata sem foglalkoztat annyira.
Szia Gábor!
Örülök, hogy egy másik férfi is van itt közöttünk:D eddig azt hittem csak én vagyok így a fiúk közül:D nos azt kell, hogy mondjam velem is hasonló dolgok történnek néha. Sokszor úgy érzem nem kívánok egy nőt se… egyszerűen közömbösek, aztán egyszer csak történik valami és rohadtul megkívánok egyet úgy 1 napra, néha scak 1 órára, néha pedig egy teljes hétre:D
Aztán a megkívánás átfordul egy undorba:D aztán mikor ellököm magamtól, újra átcsap egy rohadt erős megkívánásba. és ez így váltogatja magát és én majd beledöglök néha.
Én csak 18 éves vagyok, de fogalmam sincs hogyan fogom túlélni az elkövetkezendő időszakot. Fogalmam sincs hogyan fogok leérettségizni,egyetemre járni, normális életet kialakítani. Sokszor úgy érzem nem is kell kialakítanom semmit, egyszerűen csak vonat alá kéne mennem azt kész.
Ugyanis jobb a borzalmas vég, mint a vég nélküli borzalom!
KB ennyit tudnék írni neked, plusz ha akarod szívesen leveleznék veled. HA kell megadom az email címem!
Minden jót!