Sziasztok!
24 éves lány vagyok, már régóta érzem, hogy más vagyok, mint a legtöbb ember. Máshogy élek meg és érzékelek dolgokat a világban! Nagyon érzékeny vagyok, hirtelen természetű, gyakoriak a hangulatingadozásaim. Időnként, úgy érzem, hogy bármire képes vagyok, aztán a következő pillanatban meg iszonyatosan üresnek, kiábrándultnak érzem magam. (sajnos ez a gyakoribb). Nem tudom, hogy mit akarok, merre felé tartok az életemben..
Vannak álmaim, de azokért meg nem merek tenni, mert félek a kudarctól. Az utóbbi időben már az is nehézséget jelent, ha emberek közé kell mennem.. Nem voltam orvosnál, ezért nem állíthatom biztosan, hogy borderline-os vagyok…Viszont számtalan ezzel foglalkozó cikket, leírást áttanulmányoztam és azt hiszem majdnem biztos, hogy ez a baj…A környezetem nem ért meg, sok fájdalmat okoztam és okozok nekik nap, mint nap..különösen a páromnak és a családomnak, ezért nagyon szeretnék meggyógyulni!
A gyógyszerekben nem hiszek… Azért regisztráltam ide, mert abban bízok, hogy esetleg az segít, ha hasonló problémával kűzdő emberekkel megoszthatom az érzéseimet, gondolataimat. Ami sajnos most még elég nehezen megy, de remélem, hogy idővel könnyebb lesz beszélni magamról…..
Szeretnék segítséget kérni a Borderline kezelésével kapcsolatosan.
Szia! Nekemm van információm!!! Keress meg légyszíves.
fmatkovics@gmail.com
Kösz. Segítünk.
Szia!
Ide bátran irhatsz,de ha egy tanácsot elfogadsz akkor nem küzdesz a betegség ellen hanem magadat erősited hogy egészséges legyél és ugy is gondolkodjál.Remélem érted hogy mire akarok kilyukadni ezzel a megforditott dologgal.Én bordeline-s vagyok nekem 25 éves koromba diagnosztizálták,de ehhez orvos kell ezt szerintem te nem tudod eldönteni hogy az vagy-e én most 31 éves vagyok és sikerült annyira felfejlődnöm gyógyszeres kezelés mellett hogy most igaz nincs saját családom de teljes életet tudok élni és most már nagyon kevés gyógyszert szedek,de ez főleg ennek a közösségnek és a sok öngyógyitásnak a gondolataim átformálásának köszönhetem.Nem tartom magam gyógyultnak de ugy érzem nagyon jó úton haladok felé és nekem az orvosom az nem segitett többet csak a gyógyszerrel azt a szintet fenntartani amit elértem már.Ugyhogy azt gondolom ha rálépsz erre az utra márpedig az elhatározásod megvan akkor elsősorban magaddal kell tisztába lenned,és nagyon jó dolog az hogy felismerted a problémát hogy ez igy nem jó,ez már első lépésnek nagyon jó:)
További szép napot neked:)