Sziasztok.
A párom tavaly augusztusban kért itt segítséget az én bipoláris depressziom miatt. Kapott is pár jó tanácsot, de hiába…. A segítség elmaradt. És én meg egyre süllyedek. Egyre kevesebbet törődik velem, és én magamat hibáztatom… Nem vagyok már elég jó neki, idegesítem, csúnya vagyok stb stb stb. Egyre kevesebb a szex is. Én meg azon rágom magam, hogy biztosan van valakie, azért fáradt állandóan. És egyre csak arra gondolok, hogy nekem NEM KÉNE ÉLNI!!!! Ma is elképzeltem, hogy beveszem az összes altatót, ami itthon van, aztán kötök egy hurkot a nyakamba és felakasztom a másik végét pl. az ajtókilincsre. De biztos ami biztos, még eret is vágok. Ha az egyik nem jön be, a másik biztosan sikerül alapon….. Hiába a gyógyszerek, hiába a pszihodoki… Csak SZERETET KELLENE!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Írnék de “érvénytelen a wadaxel@gmail.com e-mail cím a címzett mezőben”……
Ím ha kellek én is itt vagyok.
A szavaidat óvva hallgatom.
Csak ne némuljon el a száj,
Inkább egy hatalmasat kiálts.
Rohanunk te hozzád,
Segítek. Csak írj rám. :)))
wadaxel@gmail.com
itt bármikor irhatsz ,valaki mindid lessz akinek elmondhatod ha valami nem gömbölyü. fel a fejjel légy kemény. és gyógyulj meg mihamarább,Artur
Köszönöm a jó tanácsokat. Aranyosak vagytok. Ezt tényleg magamnak kell megoldani, nem a bogyóknak, nem a dokiknak. Csak nehéz…. Az iskolatársak, barátok nem érnek rá… Ki akar, egy magába fordult, szomorú emberrel beszélgetni, kinek kell a sírás? Mindenkinek megvan a maga problémája, máséra, másokéra nem kíváncsi… Nekem már az is segítség volt, hogy kiírhattam magamból ami bánt, ami fáj…
Mégegyszer köszönöm.
magadat gyötröd…….pedig nemkéne.most jöhetne a kamuszöveg hogy bibliát olvasd stb…..rengeteg minden van a világban amiért élniérdemes.talád meg…….nekinozd magadat.nincs értelme……..menj barátok közé……..neten régi iskolatársakat kersd azt beszélj velük.beszéld ki magadból a betegséget., nemszabad begubózni…….lehet most kinevetsz:kedvenc zenéidet énekeld…..próbálj kitörni………bár ha valami btegség hiába persze.
hát igen ez már csak rajta mulott volna. én pont forditva viltam én hivtam magammal mindenhova,de sosem akart jönni sehova mert a hüje haverjaim is ott voltak, igaz mindenki a párjával.dehát nem akarárásnak nyögés a vége. aztán vége is lett. na vigyázz magadra, fel a fejjel vigyázz magadra a lehetőségekhez mérten jó 7-végét. szia
Hm… Próbáltam vele megértetni, de hiába. Hetek óta kértem egy napot, egy hétvégét VELEM. Most lett volna rá lehetőség…. De ő ma reggel motorra ült, és elment klubtalira Békésre. Program: termálfürdőzés. Én is szerettem volna elmenni, de ilyen hidegben én már nem bírok motorozni, és nekem nincs is meg a megfelelő felszerelésem hozzá. Termálfürdő itt is van. Velem sosem jött volna el…. Pedig kértem, ígérte is, de mégse…. Igy nem fog menni…..
nekeseredj el Gabyca én amikor megtudtam,hogy vérrákom van akkor hagyott el a feleségem kaptam össelyt átültetést vissza kaptam a saját össejtjeimet ez 5kemó terápia előzte meg,ennek 3 éve,teljesen magam alatt voltam ugyan is 25 éy hézasság állt mögöttünk ö keresett mást magának ami a mai napig tart. azt hittem ez a vég,de van 2 fiam nekem is ienek jutottak az eszembe, már a kötél a nyakamba volt és a két fiúra gondoltam, nekik még szükségük van rám, az ota szedem a ‘leszarom tablettát’ és nagyon szépen rendbe szedtem magam mert minden csak az ember fejében döl el. tehát végy erőt magadon megtudod csinálni ha nagyon akarod. igaz,hogy keserves de meglehet tenni. ha gondolod irj az emailem gombocartur61@citromail.hu fel a fejjel ismerem a kamionos életet mert közel 20 évig csinálom nehéz kiszállni belőle ne hibáztasd a párod, inkább szépen lassanként próbáld megértetni vele a problémáidat mert kivülálló ezt nehezen fogja fel lassan adagold neki. az,hogy van valaki más neki az eggyéltalán nem biztos mert tudom hjogy még hazase ér már a cége azt várnátüle,hogy forduljon vissza ő is lehet,hogy 2 tüz között örlödik, hogy a munkáját sem szeretné elvesziteni de ami a fontosabb,hogy tégedsem, kis türelemmel mind kettötök részéröl végül meghozza agyümölcsét csak okosan lassan kell ezt elérni. nagyonsok türelmet és gyógyulást neked Artur ha van kérdésed irj medprobálok segiteni,üdv artur szia
Szia Gabyca!
Én is bipoláris depressziós vagyok. Ha van kedved levelezni, írj az ifjuildi@indamail.hu e-mail címemre.
Szia Gabó
Mond el, ha akarod én szívesen meghallgatlak. Időm mint a tenger mivel én most gyakorlatilag is egyedül vagyok.Ha szeretnéd kibeszélni magadból ,vagy úgy érzed akkor könnyebb.De igazán arra kell gondolnod hogy miattad megy és dolgozik. És aki szeret téged és haza megy, Ha hülyeséget csinálnál azzal azt bántanád akit szeretsz, semmit nem oldanál meg vele.Inkább a nézőpontodat kell meg változtatnod . Látod mint más annak senkije nincs, vagy ha nem szeretne már. De így kár elkeseredned .
Jeges engem nem hagytak el….. Sőt… Velem van a párom, szeret, csak nagyon kevés az ideje,arra, hogy törődjön velem, figyeljen rám. Kamionozik. Ugyan nem nemzetközi, de hajnalban megy, későn ér haza, fáradt. Én meg mosolyogva várom itthon. Csak az a mosoly, már régen nem a régi, nem az igazi. De ő ezt már nem veszi észre. Ha nincs itthon rengeteget sírok, egyedül. Kaptam tőle egy kutyust, hogy legyen “társaságom”. Na de egy kutya nem pótolhatja a TÁRS-at.Egyedül vagyok nagyon. íMost még bírom nyugtatók nélkül, de fontolgatom, hogy megint pszichodoki segítségét fogom kérni, mert néha úgy érzem, nem bírom tovább. Vele nem tudom megbeszélni -mármint a párommal – a dolgokat. Figyelmesen végighallgat, de….. Ő dolgozik, az ő munkája mindennél fontosabb, amit én mondok… az lényegtelen. Akár a falnak is beszélgethetnék. Vagy a kutyának.
Sajnálom ami veled történt. De ne add fel. Találsz magadnak még biztosan társat, aki szeret, elfogad, és megbecsül. Az esély mindig ott van….
Hát azthiszem én is igy vagyok sajnos:( .bár engem elhagytak, azért mert tul szeretem a párom. egyszerüen megöltem a szeretetel .féltékenységel és hoyg állandoan tidni akartam hol van mit csinál és egyböl arra gondoltam hogy nehoyg valaki lecsapja a kezemröl. pedig nem voltam ugyérzem oylan rossz mert mindig féltetem is és segitetem neki ha baja volt. egyszerüen csak annyira szeretem és féltem hoyg elveszitem hoyg ezért vezsitettem el . mérges vagyok magamra mert lassu folyamat volt mint nálad. ö adott nekem egy utolso esélyt . De én nem tudtam hoyg az az utolso és elhagyott. aztmondta hoyg kiszeretett belölem már nem szerelemböl szeret csak szeretetböl
sokat vezsekedtem vele ha késett vagy épp ha nem ugy csinálta valamit ahoyg én mondtam (pedig mindig csak neki akartam jot ,csak tulságosan igyekeztem) aztmondta már sosem tud majd szeretni mint férfiit csak mint barátot. mintha kést döftek volna belém. nem sok értelme van igy az életemnek azthiszem. pedig volt forditva is mikor 1x összevesztünk és emlékszem el akartam hagyni és lekuporodott átkulcsolta a bokám hoyg ne hagyjam el emrt neki senkije sincsen. Én nem akkartam akkor sem elhaygni igazán. de én kértem magamnak egy utolso esélyt és nem kaptam és nemtudom mi lesz:. nem tudom kiverni a fejemböl