Az én betegségem 2005-ben kezdődött.Miután a nagypapám és nagymamám a kezeim között halltak meg minden előzmény nélkül,hirtelen,fél év elteltével.
Szédülés,hányinger,ájulás érzés, erős szívdobogás,mellkasi fájdalom,halálfélelem.Elmenntem a házi orvoshoz,aki vérvételre küldött.És azt mondta meg kell várnunk az eredményeket,attól a naptól kezdve minden este féltem elaludni és jelentkeztek a rohamaim.Ott volt a kiságyban a két éves lányom az élettársam mellettem,de magamnak hívtam ki az ügyeletet és adtk be nyugtató injekciót,bár volt olyanra is példa hogy az orvos aki kijött közölte hogy ne azzal foglalkozzak hogy ki hallt meg hanem a gyerekemmel.Aztán már orvosokba se bíztam,bár kiírta a házi orvos a paroxatot és a xanax 0,5mg-ot.És közölte ez csak pánikbetegség.A gyerekem apja rá se hederített hogy szenvedek és hogy attól félek hogy meghalok és a gyerek egyedül marad otthon és baja lesz.
Azt tudni kell hogy nem volt könnyű gyerekkorom,és hogy imádtam a nyagyszüleimet,és tartanom kellett magam a gyerekem miatt aki akkor csak két éves volt.De a betegség egyre jobban eluralkodott rajtam,és rettegtem az estéktől az elalvástól.Ezért felköltöztem anyukámékhoz.Ahol jobban lettem,és el múlt az állandó stressz is hogy mikor jön újra rám.Aztán külön menntünk a gyerekem apjától,én küldtem el.
A paroxáttól két év alatt 44kg-ot híztam,voltak akkor is rohamaim,ritka volt hogy nem volt hónap mikor kisebbek el nem kaptak,de megtanultam őket leküzdeni és elterelni a figyelmem.Szedettek velem már 6féle másik antidepresszánzst is.Tavaly felírták a seratin-ratipharmat és vissza fogytam 24kg-ot.És örültem mert nem voltak tüneteimidén augusztus végéig,amikor is a munkahelyemre menet kapott el hogy én megfulladok.Voltak jobb és rosszabb időszakok a betegségembe.De soha senki nem mondta hogy a xanaxot csak akkor vegyem be ha rohamom van,úgy hogy én azt 6éve szedem megállás nélkül bár már csak a 0,25mg-ost.
Jártam sok orvosnál akik rengeteg fajta gyógyszert felírtak,és pszihoterapeutánál is,de egy se tudott segíteni.
Úgy gondoltam majd én megbírkozom vele,és büszke voltam magamra hogy több mint egy éveig apróbb tüneteknél több nem volt és azt is le tudtam győzni.De most augusztus óta majdnem minden nap van rohamom,hiába dolgozom vagy csak épp itthon teszek-veszek,rámjön és már előre szorongok mikor kap el újra .A seratint felemelték 3x adagra,a xanaxot szednem kell és nem is hagyhatom el egyenlőre még rohamaim vannak.Tudom hogy csak a testem produkál és nincs szervi bajom,de akkor is el vagyok keseredve,és félek hogy én sose fogok kigyógyulni ebből vagy legalább tünetmentes legyek.
De reménykedek!!!
Memike! talán te is pont Emese vagy mint én… Nem lényeges…. A pánikbetegség gyógyszerezés után elmúlik… sok idő elteltével. Rájössz, hogy az idegrendszered játszik veled, és legyőzöd…El kell hinned, hogy nem halsz meg, szedd a gyógyszert, néhány év és nevetsz az egészen…Túl vagyok rajta, szörnyű volt, vége.. Most jól vagyok, rengeteg a bajom, de a pánik már elkerül, tudja, hogy velem nem bír…Te is legyőzöd, türelem!!!
Szia!Én is a szüleim halála óta vagyok pánikbeteg,de én semmilyen gyógyszert nem szedek.3 hónapig szedtem a spitomint de nem volt jobb semmivel sem.Ritka az a nap,hogy nem érzek valamit abból a sok tünetből amit a pánik okoz de kit érdekel úgy sem fog történi semmi!!!!!!!!!Szerintem a gyógyszerek csak függőséget csinálnak.De ha te úgy érzed,hogy jó akkor szedjed továbbra is.Van két mottom ami segit…Alattad a föld feletted az ég BENNED a létra!!!!!!!!!és a másik…Guruló köre nem tapad moha!!!!!!!!Csak te tudsz magadon segiteni,a gondolataidat is csak te tudod irányitani!!!!!!!!És próbálj a nagyszüleid nyomdokaiba lépni,gondolj arra,hogy hogy esne nekik ha téged összetörten látnának.Engedd el öket,hogy ők is tudjanak békében nyugodni!!!!!Fel kell nőni!!!Az erő mindig legyen veled!!!!!!!!!!Betti