Én 2003 novemberében lettem beteg. 2005 óta vagyok munkaképesség csökkent, 45 %-on. Nagyon sok kórházi kezelés, rengeteg pszichiáter, pszichológus kezelt, 3 különböző kórházban. És persze azon kívül is. A kórházi kezeléseim 1-3 hónap között voltak. A családban senki nem fogadja el a betegségemet, Édesanyám volt az aki több orvossal is konzultált és utána olvasott, egyedül ő értett meg, de őt 2007-ben elveszítettem. Senki nincs aki mellettem álljon. Az összes gyógyszert kipróbálták már nálam, infúzió kúrát, sőt még elektrosokkot is alkalmaztak. A gyógyszerek általában fél-egy évig voltak hatásosak. Próbáltam 4 órában  dolgozni, hátha segít, de minidg rosszabbodás lett a vége. Megint nagyon rossz állapotban vagyok, az élni nem akarás jár állandóan a fejemben. Már kétszer próbáltam meg az öngyilkosságot, mind a kétszer sikertelenül. Most csak az tart egyenlőre vissza, hogy félek, ne a gyerekeim találjanak rám. Persze már ezt is ki tudnám védeni, de egyenlőre még tartom magam. A férjem nem ért meg, nem enged kórházba, mert azt mondja, hogy már mennyit voltam mégsem tudtak meggyógyítani. Nem tudom mi lesz a vége, de úgy érzem nincs kiút a számomra, nem tudnak meggyógyítani. A lakásból már nem mozdulok ki, mert az úttesten sem merek egyedül átmenni, mert akkor az autó alá kerülnék. Ha mégis ki kell mennem kisérő kell mellém, pl. ha orvoshoz megyek. A háztartást és magamat is elhanyagolom, nem érdekel senki és semmi. Szeretnék végre olyan emberről hallani, olvasni, aki meg tudott gyógyulni ebből a betegségből, ráadásul ennyi év után. A jelenlegi orvosom jó orvos, annyi időt szán rám, amennyit kell, meghallgat, nem siettet, persze mondja, hogy be kellene feküdnöm. De félek, hogy akkor a férjem elhagy, mert már egyszer nem bírta tovább és máshol keresett boldogságot magának.