Sziasztok!
Ha valaki 3 hettel ezelott azt mondta volna, hogy porszivozni fogok, ujra tornazni, bevasarolni ( meg ha neha felve is ), el nem hittem volna, mert arra sem voltam kepes, hogy labra alljak.
A jelenlegi tunetem annyi, hogy egyfolytaban olyan erzesem van, mintha el lennek kesve valahonnan, mintha rengeteg dolgom lenne es nem nagyon tudok ugy semmit tenni vagy eppen lazulni. Felhivtam a pszicihateremet es o azt ajanlotta, hogy csokkentsem az esti 200mg-os Nantarid adagomat 100 mg-ra. Ha pedig nagyon feszult lennek, akkor nyugodtam bevehetek egy 0,25 mg-os Frontint.
Szerintem az egyfolytaban-tennem-kell valamit erzes egyfajta beidegzodes, mert az elmult 12 evet gyakorlatilag ejjel-nappal munkaval toltottem. Amiota 6 honapja kulfoldrol hazakoltoztem, az idom nagy reszet a szuleimmel toltom, akik nagyon aranyosak es megertoek. Am miutan egy honapja korhazba kerultem es ott eleg razos dolgokon mentem keresztul, gyotor a lelkiismeretfurdalas, hogy miert nem vagyok mar sokkal jobban es hogy csak kolonc meg gond vagyok mindenkinek. Holott tudom, hogy ez egyaltalan nem igaz!
A gyogyszereket szedem becsuletesen es mar annyira szeretnek jobban lenni. Egyre inkabb eszreveszem magamon, hogy kezd igenyem lenni mas tarsasagra, mint csak a szuleim meg a csalad. Hiszen az az elet rednje: emberek, akikkel beszelgethetek konyvekrol, mindennapi dolgokrol, hobbikrol es olyan dolgokrol, amik a 35+-osokat foglalkoztatjak.
Ha valami tunetem van, akkor azt konstatalom es sokat irok. Leirom, hogy mi foglalkoztat. A pszichiaterem meghallgat, de praktikus tanacsokat eddig meg nem nagyon adott. Tudom, hogy a problemam hattereben a megfelelni akaras, a lelkiismeretfurdalas es az onbecsules hianya all. Ajanlottak mar kineziologust, de ahhoz nem nagyon van kedvem, hogy a multomban turkaljak. Az igazsag az, hogy pontosan tudom, hogy mi a bibi es azt kellenem megtanulnom eppen, hogy ne agyaljak annyit es nem vegyek mindent meg mindenkit olyan komolyan. Talan ezert nem jon be nalam a hagyomanyos agyturkalas.
Inkabb olyan kozeg kellene, ahol eppen ennek az ellenkezojet tanitjak meg.
Tud valaki ezzel kapcsolatban tanacsot adni? Mindenre nyitott vagyok es ha lehet, akkor Debrecenben.
Elore is koszi a valaszokat:
Zsuzsi
Zsuzsi!
Ez tök jó:) tetszik, utána is nézek. Ezt a módszert, nem pontosan így, de hasonlóan már próbáltam. Mondok egy példát, nem kapok levegőt, fuck it
még sose fulladtam meg:) nem is fogok. De ezt tényleg ki fogom próbálni, ha valaki olyat mond amin agyalni akarok, csak ezt fogom mondani… magamnak persze.
Van egy másik érdekesség amit meg én találtam nemrég, itt ajánlotta valaki http://www.panicaway.com. Ez meg valami olyasmiről szól, hogy ez a gond nem mentális, hanem a szervezetnek egy ellenreakciója a dolgokra. Tehát nem úgy közelíti meg hogy az agyban van gond.. hát nem tudom, érdekes, el fogom olvasni, de nem áll a legközelebb hozzám ez a tanulmány.
Jó légy:)
B
Hello B!
Hat az az igazsag, hogy sok mindent ra lehet fogni a kornyezetre, masokra meg a korulmenyekre, de alapjaban veve sok minden a reakcion mulik. Agyalni lehet, csak nem erdemes es amennyire csak lehet, erdemes a dolgokat pozitivan szemlelni. Ez persze rengeteg gyakorlatot igenyel.
Kulonben meg pont tegnap olvastam egy holland cikket es megjelent egy konyv ( a bol.com-on megvasarolhato), aminek az a cime, hogy Fuck It. Igy, szo szerint. A lenyege pedig az, hogy egyfajta vallranditassal kezeled a dolgokat. Nem lenezoen, cinikusan vagy kozombosen, hanem pozitivan es vaganyan. Pl. ha felsz attol, hogy mit szolnak az uj frizuradhoz, akkor csak annyit mondasz magadnak: “ Fuck it, nekem tetszik es kesz. “ Szerintem erdekes, nem?
De persze: pozitivoskodhatunk egyutt. Elvegre is azert vagyunk, hogy segitsuk egymast, csak ezt manapsag sokan elfelejtik.
Take care!
Zsuzsi
Szia Zsuzsi! Én teljesen átérzem ezt a “csak pozitívan” érzést, én is úgy vagyok vele, hogy ha a környezetem más lenne és másképp fogná fel az életet, nekem is könnyebben menne. Annyit agyalok fölöslegesen, és meg akarok felelni másoknak, hogy beleszédülök. Nincs kedved felvenni a kapcsolatot és kicsit “pozitívoskodni”?
Üdv, B