Andy Jazz: Egyszerű, panaszos vers

10 éve is van már annak, hogy elém toppant Parkinson Úr.
Végig mért, biccentett, majd kezet rázott velem váratlanul.
Parolája nem szűnik, nem enged, ráz- ráz fáradhatatlanul.
Most már tudom, így lesz ez életem végéig, változatlanul
A lelkemben valami azt súgja, ne csüggedj, harcolnod kell!
Orvosom adja fegyverként a gyógyszert, avval a reménnyel,
Ha háborút nem is, de csatát nyerhetünk segítségével!

Ehhez adom a humoromat, melyből lövedék lesz, kővel töltve,
Amit hosszú orr mutatása után kiparittyázok a Szörnyre.
Remélve, hogy sorstársaim ezt látva, egymásra néznek nevetve,
Nem is sejtve, hogy evvel gyógyszert kaptak ingyenes receptre
Állapot jelzésre szolgál az, hogy kézzel kell írni értelmes szavakat.
Melyik napszak a jó, vizsgálom a reggelt, a delet és az éjszakát,
Latolgatom-fontolgatom, mikor írjam meg, a nemszeretett próbát.
Szépen írni, – ha megérkezik az éjjeli csend, akkor lehet,
Mert az a suta jobb kezem most nyugodt, éjjel nem remeg.