Kétévvel ezelött a munkahelyemen lettem rosszul. Az első vizsgálatok szerint kimerültem, de a háziorvos azt mondta hogy ez pánikbetegség. Akkor még nem is voltam 22 éves. Azóta rendszeresen jártam kezelésre több-kevesebb sikerrel. Közben depressziós is lettem. Pedig mindenem meg volt család, munka, barátok. Csak aztán idővel nehezebbé vált a munkavégzés, főleg az éjszakázás. A munkáltatóm azt mondta segít, nekem csak az volt a kérésem, hogy ne kelljen éjszakáznom. Mint minden csoda ez is csak egy ideig tartott. Ismét éjszakáznom kellet. Nehezen tudtam elaludni, és akkor sem rendesen. A dolog odáig fajult, hogy ismét megkerestem a munkáltatómat, hogy segítsen. Azt mondta nem tud, mondjak fel. Hétfőn fel is mondtam. Most nincs munkahelyem, de ha ez kellet a gyógyulásomhoz ám legyen. Néha úgy érzem rosszul cselekedtem, de a család és a barátok azt mondják, hogy már régen meg kellett volna tennem. Nem tudom jól döntöttem-e?