Az én történetem idén nyár közepén kezdődött. 17 éves vagyok, volt egy pánikrohamom (nyáron), mentőt kellett hívni hozzám. Utána két hétig csend volt, majd kezdődtek a bajok. A kezdettől fogva meg voltam győződve róla, hogy szervi betegségem van, ezt el is mondtam a pszihiáternek. Végeztek vizsgálatokat, voltam kardiológián, EEG-n, szemészeten, urológián, vérvizsgálat többször is volt, nem találtak semmit, szorongással kezdtek el kezelni. Voltak hullámvölgyek, volt mikor kicsit jobb volt, volt mikor nagyon rossz. Most épp a nagyon rossz kategória. Úgy érzem nincs miért felkelnem, tudom, hogy nem leszek képes semmire, annyira rosszul érzem magam. Folyamatos fejfájás, szédülés, homályos látás, és néha olyan érzésem van mintha elszakadnék a valóságtól. (Nem hallucinációra gondolok, hanem testileg) Hányinger, folyamatos fáradtság, levertség, savasság érzés a torkomban. Gyógyszer nélkül már régesrég feladtam volna, Rivotril szedek bár a pszichiáter szerint nem kellene, de fogalma sincs, hogy milyen rosszul vagyok. Abból is keveset, dél körül szoktam bevenni 1mg-ot(2×0,5). Feküdtem is benn, most karácsony előtt, Ziperidre állítottak be, de attól csak még rosszabbul vagyok, arról leálltam, ráadásul elképesztően fáradt, gyenge leszek tőle. Mit gondoltok? Valakinek hasonló “élményei”?
Nem tudom mi van, szorongás, depresszió, betegség?
Legaktívabb felhasználók
RSS 2.0 Kommentek
Szia, én is hasonló cipőben jártam. 18 évesen, pont főiskola kezdésekor jelentkezett nálam az a tünetcsoport, amit leírtál, ami inkább szorongásos depresszió pánikkal keverve, mint egyértelműen pánikbetegség.
Lehúztam a 4 évet, aztán dolgozni kezdtem -mellette egyetemre is jártam- mindenféle kezelés nélkül. Mindeközben iszonyatos kínokat éltem meg, amiről persze senkinek sem beszéltem, mert általában titkoljuk a pszichés problémáinkat. Ahogy magamnak megfogalmaztam az állapotomat: minden erőmmel azon voltam, hogy mások számára valós személynek tűnjek. Egyszer csak teljesen elhatalmatasodott rajtam az állapotom -látászavar, egyensúlyzavar, realitás nehézkes érzékelése-, nem tudtam tovább akarattal, erős kötelességtudatommal “normálisnak tettetni magam”, s elkezdtem hozzád hasonlóan orvostól orvosig járni. Szemészet, vérnyomás, kardiológia, ultrahangok etc., amik a szívbillentyű-problémámon kívül semmit sem mutattak ki. Emiatt persze egyre jobban elkeseredtem, rettegtem a “megőrüléstől”. Mikor már taccs voltam, összeszedtem magam, más opció nem lévén, elkezdtem pszichiáter után kutatni (ez necces volt, mert a munkám miatt más városba kellett mennem, de nem adtam fel). Ebben a periódusban egy párkapcsolat is sok erőt adott.
Találtam egy nagyon szimpatikus pszichiáternőt, aki egyből pszichoterápiát és gyógyszeres kezelést javallott. Anxironnal és Paroxattal kezdtünk, 2 hetente volt ülés. Hát… a második hétre nem ismertem magamra; nyilván a gyógyszer hatása, illetve mázli, hogy nem kellett kísérletezni a megfelelő kiválasztásával. Minden megváltozott: energia, mozgékonyság hamarosan visszatért, emberi kapcsolatok felélénkültek. 1-1,5 év után a gyógyszerről fokozatosan leálltam, a találkozások ritkultak; jelenleg 3 havonta járok. A terápia sok mindent helyre tett (mellette pszichodrámára is jártam); ami a lényeg számodra: az itt leírtak kb. 5 évet ölelnek fel, s van remény, segítség. Ha tudtam volna, hogy ennyi a megváltás, hamarabb keresek pszichiátert. Ebben az esetben fontos a megfelelő orvos kiválasztása, aki nem csak gyógyszerrel küld el, hanem diagnózist követően terápiát is végez, mivel a kettő kiegészíti egymást, s sokkal hetékonyabb a kezelés. (Erre megéri pénzt ádozni.) Mindemellett érdemes, ha eröltetni kell is, az aktívabb életmódot, legyen az kirándulás, futás, társaság, apró lépésekben.
Sok erőt kívánok, hajrá!
Kedves Caligula!
Érdeklődni szeretnék, hogy melyik városban sikerült az általad említett szimpatikus pszichiáternőt megtalálni? Esetleg egy nevet és elérhetőséget kérhetnék -e hozzá? …mert és is nagyon hasonló cipőben járok sajnos évek óta és most már kezd kicsit betelni a pohár… :/
Amit még hozzátennék: Néha csak azért beveszek 0,5mg Ziperidet, hogy legyen mivel magyaráznom, ha fáradt, gyenge vagyok, máskülönben beleőrülnék.
Kedves Gregory!
Érdeklődni szeretnék, hogy miként zárult az eseted? Sikerült -e pszichológus segítségével megoldani a problémát végül, vagy más volt a baj? Sajnos nekem is nagyon hasonló tüneteim vannak. Én is már évek óta szenvedek, húzom-halasztom a dolgot, rengeteg szakorvosnál voltam mindenféle kivizsgáláson, de szerencsére sehol sem volt semmi baj, ezért én is pszichiáter segítségét szeretném kérni, csak ugyebár ez nem oly egyszerű választás.