Most már 32, 4 kg-ra fogytam le, pedig elvileg “felügyelet” alatt vagyok tartva.(család által) Sajnos, hiába akarnék hízni (még a gondolatától is elborzadok, ugyan úgy az evéstől is) egyszerűen, ha belenézek a tükörbe szépnek látom így magamat és hiszem, hogy felnőtt emberként el tudom dönteni, hogy nekem mi a jó.Természetesen azért (doki mondta) vészjelzésként társul a súlyos anorexia mellé egy súlyos depresszió is ill. a vérképem és a súlyom miatt bármikor, akár meg is halhatok. A kórházat az ünnepekre való tekintettel úsztam meg. Gyógyszereket szedek, de még a doktornőt is kijátszottam és elértem, hogy megkapjam az orvosi javaslatot, így a gyógyszereket a háziorvosom is felírhatja és már a doktornőhöz sem kell járnom. Ő annyit mondott, ha 33 kg (éppen akkor, annyit mutatott a mérleg) azonnal kórházba küld. (nem tehettem volna semmit, mondván veszélyes vagyok magamra azaz nem vagyok beszámítható) Szerencsére, azért van rafkó bennem, bár kérdés, hogy ez meddig folytathatom vagy meddig bírom, hisz azért sokszor vok rosszul, nincs erőm stb. Közben pörgetem magam takarítás, sikálás és ha még van erőm vmennyi sport!
Nem akarok megfelelni sem a világnak, sem a körülöttem lévő elvárásoknak csak magamnak, még ha ez önző dolognak tűnik is. Annyi, hogy a depresszióból szeretnék kijönni, de sajnos az az anorexia miatt jött ki, mint a szervezet válaszreakciója. Erre mondom sajnos, hogy mindennek ára van.
Na még 1x megpróbállak felrázni. Szóval ha tudod hogy betegség, tisztába vagy vele, akkor miért nem hagyod hogy olyanok kezeljenek gyógyítsanak akik értenek hozzá és ez a dolguk?? talán neked is ilyen irányú végzetséged és diplomád van? Ha így is lenne akkor sem hiszem hogy rendesen tudnád kezelni magad hiszen elfogult lennél saját magaddal, nekem is van 1 krónikus betegségem, de nyomozok kutatok és igen is mindent amit tudok megteszek hogy javuljon, és nem büszkén közlöm ha romlott. Itt valami nem stimm. úgy mondogatod hogy megint fogytál mintha büszke lennél rá, majd azt mondogasd ha híztál. Akkor büszke lesz rád mindenki. Ezt meg az orvosnak kell mondani hogy megint fogytam. összekevered picit a dolgokat. neked is akarni kell meggyógyulni. Anélkül nem fog menni, Akaraterő , 10 évig cigiztem és leraktam és nem dohányzom már nem is tudom mióta ? 2év mind1 . mert van akarat erőm. a világon az egyik legnehezebb dolog leszokni a dohányzásról. És tudod mit? nekem nem volt nehéz mert le akartam. fejben eldöntöttem hogy igen én ezt meg akarom csinálni attól nekem jobb lesz én nem kell. na neked is ezt kellene. Ha így folytatod nagy bajba kerülhetsz, nem várhatod el senkitől hogy a családban pátyolgasson ah te nem teszel érte és nem akarod, nem félsz attól hogy ők is feladják? már a szüleid biztos nem de a párod? Neked milyen érzés lenne ha mondjuk ö tüdőrákos lenne te meg mondanád hogy szokjon le a cigiről ö meg füstölgetne tovább mert ,nehéz leszokni, gondolkozz kicsit és légy elszánt és határozott, és igen is akarj. mert másképp nem fog sikerülni és mindenki csalódik benned, Most reménykednek és szeretnék hogy meggyógyulj, de menyi fájdalmat okoznál nekik ha tényleg meghalnál ? gondolom nem ez a célod., úgyhogy teljes erőbedobással kapd össze magad és akard is :) Én nem sajnállak, mert ha sajnálnálak akkor erősíteném benned azt hogy jaj most te beteg vagy nincs mit tenni stb hu te szegény, De nem, neked most nem ez kell hanem hogy valaki lecsesszen és felrázzon ,nem nekem kelen hanem valakinek a családból hogy szedd össze magad és akard, és menj kórházba orvoshoz és igen is csináld végig. Légy elszánt és sikerül leküzdeni.Lehet bunkónak tűnők, de a szépen kedvesen akarjuk is meg nem is nem vezet sehová mint látjuk az esetedben.Örülnék ha arról számolnál be ,hogy igen is javultak a dolgok és sikerül felül kerekedned, Akkor majd grt-álok
Kedves jeges! Ezt hívják betegségnek, tudom. Igazából, a párom már közölte velem szép szóval, hogy úgy nézek ki mint egy múmia. Az a baj, hogy ez az a bizonyos téma, amiben próbálok változni, de mintha valami mindig visszarántana és csak büszkeséggel tud eltölteni (még, ha tudom is, hogy nem normális) amikor még megy le egy két deka. 9 éves gyerekcuccokban járok, csak bugyit tudok már hordani (gyerekbugyit), mert a tangáimat már rég kifogytam, ráadásul a farokcsontom nyom és kényelmetlen.(nem látom, hogy kint lenne, csak érzem) Nagyon sok cikket, műsort stb. láttam, olvastam ebben a témában sőt, még tanultam is pszichológiát, de egyszerűen itt bevallom, hogy eluralkodott, felülemelkedett rajtam már rég ez az egész. Kórházba akkor sem megyek be, talán a családom tud segíteni annyit, hogy elég legyen.(bár, most reggel is kevesebbet mutatott a mérleg) Szívósabb és szerencsétlenebb vagyok annál, hogy komoly bajom legyen avagy meghaljak. Neked is köszönöm szépen a hozzászólást!
Sziasztok,
Ne haragudjatok, hogy így ismeretlenül egy kéréssel fordulok hozzátok, újságíró vagyok, azért írom ezt a hozzászólást, mert az egyik női lapban nagyon szeretnénk egy őszinte riportot az anorexiáról. Ternészetesen név és arc nélkül. Az a tapasztalatunk, hogy egy-egy ilyen cikk hatalmas segítséget jelentett másoknak problémáik felismerésében, kezelésében. És jót tesz mindig annak is, aki beszél a riportban erről az egészről, magáról, az életéről. Szóval, ha bárki úgy érzi, hogy akar, mer szerepelni a cikkben, teljes diszkréció mellett, az kérem szépen, jelentkezzen nálam (bakoczysz@gmail.com),mi nagyon szeretnénk a témával foglalkozni, de személyes tapasztalatok bemutatása nélkül nem lenne hiteles,
Előre is nagyon köszönöm,
B. Szilvia
Szia
Én fiú vagyok, nekem is volt olyan ismerősöm aki a 170cm, mellett 43kg volt, és elmondom neked, hogy akármilyen szép az arcod a vonásaid, az nem vonzó,egy söprűnyél nem csábító, és sexuálisan sem izgató. Mondtam neki ,megsértődőt.De később felszedett pár kilót és ki kerekedett ott ahol kell amitől nő egy nő nem sokat csal pár kilót, De mindjárt izgató és szép lett,. Az mellet pont a napokban láttam erről egy műsort valahol valami tudományos csatornán, Ahol egy francia anorexiás modelt mutattak be aki kampányolt ez ellen, 29 kg ig lefogyott .Aztán orvos,kórház stb. Borzasztó Ronda lett olyan volt a feje mint … Látszott az összes arccsontja mint egy halálfej. Sajnáltam, elkezdett küzdeni ellene mert akart és hitt benne hogy majd felépül, A forgatás után 2 héttel meghalt húszon pár évesen, Nézz utána hátha elrettent,És ha nem akarsz úgy kinézni akkor kapd össze magad. A másik dolog meg hát hogy van az hogy a párodnak sem akarsz tetszeni?? nem érdekelne hogy öt mi vonzza agy sexuálisan nem vagy vonzó ,És inkább nézeget titokban más nőket? nem érdekel? Nem vagyok nő de engem biztosan izgatna(persze csak ha szereted) Na sajnálom ha itt ott bántó voltam
de csak az érdekedben mondtam. Vigyázz magadra és remélem kivered a fejedből ezt a téveszmét, és leküzdöd ezt a betegséget .Mert ez az és te beteg vagy. úgyhogy gyógyulj meg mert ez nem normális. Szia, remélem sikerül 
Kedves Katica! Az az igazság, hogy tudom, felfogom azt, főleg, hogy az orvos is megmondta a szemembe, hogy bármikor meghalhatok. Viszont tényleg így látom magam gyönyörűnek, van egy szerető párom és tény és való, hogy már az sem fordul meg bennem, hogy éhes vagyok. Hónapok óta nem menstruálok, de talán a depresszióm javulni látszik:) A 32,3 (ment lejjebb) súlyom mellett, azért titokban sportolgatok, de valahol azért rettegek, hogy nehogy kórházba kerüljek, mint írtam csak a családomnak köszönhetem, hogy most nem éppen infúzióra kötve fekszem bent, de bármikor összeeshetek és mégis vhogy úgy érzem, én annál erősebb és szívósabb vagyok, hogy pont ebbe haljak meg. A vérképem azt mutatja, hogy égetem fel belülről a szervezetemet, szövetek halnak el, állandóan fázom, de szerencsére semmiféle szervi károsodásom nincs. Köszönöm, hogy írtál:)
Szia Cukorvirág!
Nem tudom, mit mondhatnék, amivel segíthetnék Neked, csak azt érzem, hogy mondanom kell valamit. Én 170 cm vagyok, 64 kg. Nem vagyok elégedett a súlyommal, de elfogadom, azt mondom, majd alakul, sportolok. Voltam 48 kg is. Ez jelentősen nagyobb súly, mint a tiéd, mégis iszonyú sovány voltam. És fáradt, nyúzott, folyton szomorú. Úgy éreztem, nem hízhatok. Alig ettem valamit, volt olyan időszakom, hogyha meg mertem enni mondjuk egy egész szendvicset a nap folyamán, majdnem beleőrültem a tudatba, hogy az elfogyasztott élelmiszer/ kalória bennem van. Legszívesebben kitéptem volna a hasamból. (Ez elég brutálisan hangzik, de ezt éreztem.) Gyűlöltem enni. Összegörnyedve gubbasztottam bőgve a fürdőszobában, miután a szüleim belém “erőltettek” néhány kanál levest. Úgy éreztem, hogy ha eszek, abba belehalok… ha nem eszek, abba is belehalok. Nem emlékszem rá, hogyan jutottam túl ezen az evészavaron, de túljutottam… Talán mert szerettem volna élni…
Ráébredtem, hogy módszeresen dolgoztam azon, hogy tönkretegyem a szervezetem, hogy szépnek csak azért láttam magam, mert torz volt a viszonyulásom a valósághoz, a testemhez.
Ismeretlenül is féltelek, kérlek, vigyázz magadra!
Szia!
Először is köszönöm, hogy reagáltál a történetemre. Ha szeretnéd mind a te, mind az én problémámat és ezt jól kivesézni és akár bármi mást akkor írj a fabian.edina89@gmail.com-ra.
Szép estét!:)
Szia cukorvirág! Én egy 78 kilós nő vagyok. Amióta az eszem tudom, a kilóimmal küzdök. A 65 kilós álomsúlyról már régen letettem, most ott tartok, hogy örülök, ha 80 alatt tudom tartani a súlyomat, mert, ha afölé megyek, úgy megundorodom magamtól, hogy depressziós leszek. Tutira nem mindegy, hogy érzi magát a bőrében az ember, így van. Ha most egymással szemben állnánk, biztos mind a ketten azt gondolnánk a másikről: hú, de gázul néz ki! Bizonyos szempontból azért irigyelnélek, mert te (velem ellentétben) elégedett vagy a megjelenéseddel. Ez klassz. Viszont azt is érzed, hogy valami nincs rendben veled, hiszen regisztráltál ide, és elmesélted a történetedet. Valamivel nem vagy kibékülve, de az nem a testsúlyod, hanem a depressziód. Nem vagyok szakember, de nem hinném, hogy az anorexiádból fejlődött ki a depressziód, inkább fordítva. Úgy tűnik, mintha büntetni akarnád magad valamilyen valós, vagy képzelt bűnödért. Mert lehet, hogy szép vagy így, de te is látod, mennyi gondot okoz az alultápláltságod: energiahiány, csökkent szexuális vágy stb. Talán arra gondolsz: ez az élet nekem nem tetszik, nem kell, ezért sorvasztod el magad félig-meddig tudatosan?