Életem állomásai: Azzal kezdem, hogy “szopóágra” születtem. Van ilyen. Igyekszem rövidre fogni, nem lesz könnyű. Anyám aktív TBC-s volt, amikor én hét hónapra megláttam a napvilágot. Anyámat azonnal elvitték egy másik kórházba, apám nem jelentkezett, ezért elvittek a “lelencbe”. Csak két napot töltöttem ott,mert nagyanyám kimenekített. Az anyám egy évből átlagosan három hónapot szanatóriumban töltött, apám úgy-ahogy megpróbált ezalatt ellátni, de a munkája lefoglalta,művészember volt. Az általános iskola 1. osztályát anyáméknál, a másodikat nagyanyámnál, a harmadikat a nagynénémnél, a negyediket ismét a nagyanyámnál, az ötödiktől már anyámnál és az élettársánál laktam. Ugyanis a szüleim közben elváltak. Mit mondjak, egyetlen szobában, (víz,wc kinn) eléggé vacak volt. Közben bizonyítani, hogy igenis, kitűnő tanuló vagyok. 1-8-ig. Az élettárs lelépett, akkor én vettem át a férfi szerepét. Kiskocsin szenet hordtam, fát vágtam, ha anyám rosszul volt, rohantam az orvosért (sokszor éjjel, 11-13 éves koromban). 14 és fél éves koromban idegösszeomlást kaptam. 15 évesen elmentem dolgozni egy gyárba, és persze mellette tanultam (gimn. “ifjúsági tagozat”). Ekkor derült ki, hogy magas a vérnyomásom. 19 évesen férjhez mentem, 20 évesen szültem az első gyermekemet. Lakást kaptunk, egy jó kis panelt. 23 évesen megszületett a második gyermekem. Anyám velünk lakott, ápoltam, neveltem a gyerekeket, és mellette gazdasági főiskolára jártam, mert rájöttem, hogy muszáj diplomát szereznem, mert csak így emelhetem a fizetésemet. Sikerült. A férjem link volt, 22 év után elváltunk. A lakást eladtuk, én összejöttem a mai élettársammal. Amikor kezdtem volna jól keresni, és nyugodt életet élni, kiderült, hogy kettős aneurizmám van, így irány az Amerikai út, agyműtét. Ja, előtte nem sokkal bőrrákkal műtöttek. Aztán leszázalékoltak. Én megpróbáltam visszamenni a munkába, de nem bírtam. Az évtizedeken keresztüli gyakori betegállomány miatt alacsony a nyugdíjam. Sajnos hitelekbe bonyolódtunk, amiket nem tudtunk fizetni. Jelenleg egy vidéki (Balatonközeli) házban élünk, amin 1,5 milliós jelzálog van. Hamarosan elárverezik, alig marad valami, talán a többi adósságot a maradékból ki tudjuk fizetni. Jelenleg mindkettőnk nyugdíjának vonják a felét, havi 70000-ből élünk ketten.Októberben kipakoltak, igaz, nem vagyok rákos. Viszont elegem van. Naná, hogy depressziós vagyok. A gyógyszereim nélkül nem tudnék aludni, bőgnék egész nap. A gyógyszereim: Belgyógyászat: Duopril, Furosemid, Nootropil, Kaldyum, Astrix. Pszichiátria: Rivotril (2 mg-os), ebből reggel egy, este 2,Apo-Fluoxetin, Elontril, este Miansen. Nálam a fentiek okozzák a depressziót. Persze, hogy vannak öngyilkos gondolataim, de nem tehetem meg a gyerekeim miatt. Ők segíteni nem tudnak, mert a mai világban ők is inkább segítségre szorulnának. A fiam pl. munkanélküli, a lányoméknál ott az unokám, és nekik is össze kell húzni a nadrágszíjat. Esetleg tud valamelyikőtök tanácsot adni, hogy ebből hogy másszak ki? Csak kérlek, ne bántsatok. Üdv. és jobbulás mindenkinek. Sziasztok.
Szánalmas
Kedves “Szánalmas”!
Én tudok segíteni neked, sok embernek segítettem már, államvizsgával rendelkező természetgyógyász vagyok. Ha érdekel, írj a sairen@t-online.hu-ra. Szép napot!
Üdv, Kedves “Szánalmas”!
Szerintem senkinek sincs oka, hogy bántson téged! Mindannyian emberek vagyunk, tele gondokkal, azért vagyunk, hogy segítsünk egymáson, ebben az elvadult világban is!
Nem volt könnyű életed, és a mostani problémáid ugyebár emiatt alakultak ki. Visszacsinálni a múltat már sajnos nem lehet, ami megtörtént, megtörtént. Elfelejteni sem lehet, viszont a gondolkodásmódon változtatni igen, megpróbálni a múlt sérelmeit úgy felfogni, hogy már nem lehet rajta változtatni, viszont a jövőn még igen! És a jelenen is. Sajnos sok magyar ember van ilyen helyzetben, tele adósságokkal. Mi a törvényeken, az adókon, stb nem változtathatunk, de a saját életünkön igen. És legelső a pozitív hozzáállás. Nem egyszerű! Ezek a gyógyszerek pedig valóban tönkretesznek. Talán 1-2 problémával kapcsolatban tudnék tippeket adni, de nem vagyok orvos, viszont szívesen segítek!
Ezen az e-mail címen elérhető vagyok:
help_is_on_the_way@citromail.hu
Kedves Szánalmas !
Ahogy írod nehéz életed volt és van . Nehéz gyerekkor , betegségek , anyagi gondok és mindebbő kifolyólag a legrosszabb ..a depresszió.
Nem tudok neked tanácsot adni , minden élethelyzet , mindenkinek egyenként másért és másként kell szenvednünk , Amiket leírtál mindenből jutott nekem is . Nehéz gyerekkor , édesapám politikai fogoly itt Erdélyben 1956- os eseményekkel kapcsolatban ,édesanyámat kirugták az állásából , nem volt miből eltartani két kiskorú gyereket . A nagyszülők segítettek . Az öcsém TBC – s lett. Bérházban laktunk , vízet a kútból húztuk , a fát a pincéből hordtuk fel , WC kint , a víz reggelre mindig befagyott a konyhában a vederben …Patkányok is tanányztak a WC gödörben…féltem ráülni ! A házunkat állandóan figyelt a sekuritáté , tudtak minden lépésünkről . Édesapám miatt csúfoltak az iskolatársak , játszótársak…mindig verekednünk kellett , hogy megvédjük magunkat és édesapánkat…Iskolát kellett váltsunk , román iskolában tanúltunk tovább …csak ültem a padban és nem értettem semmit abból amit a tanítónéni mond…Nagyon ijesztő volt… Mindez lerakodótt valahol mélyen a tudatalattimban , akkor a jó Isten megőrzött , gyermek lévén nem tudatosúlt bennem ez a nagy nyomorúság , éltük gyermekkorunkat….Közben nekem sokat fájt a lábam , emiatt nem tudtam úgy mozogni szaladgálni mint a többi gyerek , kövér voltam és emiatt is állandóan csúfoltak a játszótársak…sérült a lelkem minden alkalommal és ez lerakodott . Mintha mindez nem lett volna elég 14 éves koromban ellepték arcomat a tinédzser kori pattanások …ezeket állandóan nyomkodtam a hrlyük még mindig látszik. Ez volt egyik legnagyobb trauma az életemben…megállítottak az utcán és mindenki igyekezett jótanáccsal ellátni , mit is csinálhatnék , hogy elmüljanak a csúfságok az arcomról…ez megint egy nagy lelki törést okozott ami megint csak elraktározódott valahol mélyen …megjegyzem akkor ( a 60 – 70-es években ) nem volt ilyen fejlett a kozmetika…a legjobb orvosság akkor a csihánytea volt . De nem használt az sem. Sok mindent kipróbáltam , végúl egy szteroidot tartalmazó kenőcs használt amit aztán sokáig kellett használnom. Most ebből a szempontból rendbe volnék – 62 éves vagyok.
Most meg ott a másik problémám a velemszületett kétoldali csípőficam ami csak 18 éves koromban diagnisztálodott , addig csak fájt – fájt és nem tudtuk miért. Akkor nem volt csecsemőkori csípőszürés , hámbatétel . Ötször mütöttek a két csípőmmel…legutóbb 2007 – ben protézist kaptam a bal csípőmbe…most a jobb van nagyon megerőltetve és az fáj…na de mindez nem elég , 2010 diagnosztizáltak nálam egy tüdőgyulladás kapcsán egy elég fejlett szívaorta aneurizmát és billentyű rendellenességet ami szintén műtétre vár….
Most jön a sors “kegyelemdöfése” …2011- ben kétszer vitt el a mentő…rosszúl voltam , éreztem , hogy halok meg…azt hittem az aneuriznám repedt szét…Hál’ Istennek nem az volt…de ez sem jobb amit megállapított az egyetlen orvos a sok közűl akit ezért nagyon tisztelek és becsülök mert most már tudom , hogy ha rosszúl vagyok , ne hívjam a mentőket ..DEPRESSZIÓS vagyok amióta megtudtam ezt az aneurizma ügyet…lehet azelőtt is az voltam csak nem tudtam . 2011 – ben pszihiátrán feküdtem , gyógyszereltek , felírták a kezelést otthonra , nem tudtam szedni az anidepresszánsokat , hányingerem , izomgörcseim , izzadások , hidegrázások , öngyilkossági gondolatok …Szóval magamtól elhagytam mert ha tovább szedem valamiféleképp belehaltam volna (leghamarább éhen haltam volna annyira nem bírtam enni ).Most szedem a Xanaxot kis adagban reggel és este , RHODIOLIN – t ami egy táplálék-kiegészítő és serkenti a szerotonin termelést az agyban…Este veszem az Imovane altatót… ezeken kivúl még van a sok vérnyomáscsökkentő amit az anuerizma miatt kell szedjek.
Ennyi lenne röviden de velősen …egyedűl maradtam …azt hiszem nem volt soha önbizalmam…nem volt bátorságom tartós kapcsolatot létesíteni senkível mert tudtam , vagy legalább is azt hittem úgysem lesz jó vége , elhagynak és csak szenvedni fogok…
Most egyedűl élek , éppen ma hét éve halt meg drága Édesanyám .. Hét kemény évig szenvedett combnyaktöréssel és Parkinson kórral ápolásra szorúlva…És én az ápoló kétoldali műtótt csípőficammal ….Mondhatom eléggé megerősödtem különösen lélekben-szellemiekben.Bátornak érzem magam , tudom , hogy elsősorban én vagyok magamhoz legközelebb , én segítek magamon , szóval megtaláltam ÖNMAGAM …Szerintem ez nagyon jó dolog , az élet legfontosabb feladata mindenki számára …Sokat segítettek a Péterek írásai (Müller meg Popper) és jelenleg az interneten létező rengeteg önmegismerést- önfejlesztést- testi, lelki gyógyulást szolgáló weboldal .
Kicsit kíírtam magamból a bajaimat…Onnan jött a gondolat , hogy írjak , hogy te is aneurizmával vagy műtve…rám még ez vár és ki tudja , hogy még mi…de nem gondolok bele , élem a mindennapi életem ami az enyém és csak én élhetem…De béke van bennem , tisztelet és megbecsülés saját magam iránt , hogy ennyi mindent kibírtam és ki fogok bírni Isten segítségével…Kívánom neked is találd meg az ERŐT , mert ott van benned , ne várd senkitől kintről , hogy erőt adjon…Mozgosítsd a belső világodat , az igazi isteni redetű ÉNEDET.
Sok szeretettel gondolok Rád , ne hagyd magad ! Sokan vagyunk ….és mind szenvedünk.
MAGDI
Kedves Hölgyem!
Nincs könnyű élete,ahogyan szerintem sok millió honfitársainknak sincs,ezzel együtt a belső lelki békét meg lehet tgalálni,a nyugalmat,nyugodtságot ami helyzetünket könnyebbé teszi.Sajnos a gyógyszerek valószínüleg nem segítik ezt,csak el próbálják nyomni a problémáját és kevesebbet lehet ébren velük.Ha Önmagával egyensúlyba kerül, a helyzetét is könnyebbé teheti,könnyebben tud esetleg munkát végezni,így anyagi helyzete is jobbá vállhat.Ebben tudok Önnek segíteni, a testi-lelki-szellemi egyensúlyba kerüljön.
Szeretettel üdvözli:Tóth László lelki segítő (pszichoterapeuta-spec.tanácsadó)
elérhetőségeim:
e-mail:laszlo.thot@gmail.com
skype:toth.aron8