Én nem szeretnék senkit elriasztani de úgy érzem meg kell osztanom a sorstársaimmal azokat a dolgokat ami nem is a betegséggel van teljesen összhangban. Olvastam egy hozzászólást a fogászattal kapcsolatban, és én ezen nem is lepődöm meg. Hasonló eset velem is megtőrtént csak a probléma ott van hogy tanult embereknek elkéne gondolkodni azon, egy ilyen hozzá állással pszihés állapotba hozhatnak egy amugy is elkeseredett embert. Én rokkant vagyok és sajnos más egyébb betegséget is sikerült beszereznem. Nagyon jól tudom ha bárhova kell mennem kivizsgálásra,sajnos az ilyen fajta hozzáállással sokszor kell szembesülnöm. Ha abból indulok ki hogy bármilyen kezelés előtt és után be kell tartani a steril körülményeket, akkor nem értem mire fel ez a nagy félelem. Nem beszélve arról hogy az emberek előtt is titkolni kell, mert ha tudomást szereznek a betegségemről mindjárt csinálnak egy hátraarcot. Tudom ez magán ügy de sajnos ez előbb vagy utóbb kiderül. Ha valakinek van jó ötlete miként lehet ezeket elkerülni azt szivesen venném.
Ne haragudjatok,de ha valakinek van kedve levelezni a témával kapcsolatban én nagyon örülnék neki! Várom a leveledet és beszéljük meg a problémákat! Szeretettel:anamary cím:adameva73gmail.com
Tény és való más országokban egész másként müködik az egézségügy, de úgy látom hozzászolásodból ott sem mentes az előítélet. Ha rokonok, közeli barátok meghalgatnának vagy netán utánna néznének a szakirodalomban valószinü másként viselkednének velünk. De sajnos a butaságnak nincs határa. Szerintem sortársaink tisztában vannak a fertőzés veszélyeivel és ezt kezelni is tudják, és ezért ettől nem kellene félni. Természetes tisztelet a nővéreknek de tisztelet az orvosnak is aki végig kiséri a kezelést vagy kezeléseket, és akihez bármikor fordulhatunk kérdéseinkel és problémáinkal. Mindenkinek tanácsolom vegyen részt párbezédeinkben, mert vannak olyanok akikkel meglehet beszélni bármit, mert ugyan abban a cipőben járnak, nem beszélve arról sokat tudunk egymásnak segiteni. Szerintem köszönet annak is aki létre hozta ezt az oldalt mert úgy gondolom ez sokunknak igen is nagy segítség. Ne adjuk fel jobb egézséget kivánok mindenkinek
Nekem nagy szerencsém volt, meg még itt Magyarországon nem sok orvossal találkoztam. Megjegyzem valószinüleg itt kaptam el valamelyik mütétemnél. Amerikában ez az orvosi óvatosság , csendesebben hangzik. Bár a szemész felvett maszkot, de azt mondta az infulenza járvány miatt. “nyáron”. Sokkal nagyobb a higénia.Igaz egy két ágyas szobában könnyebb elkülöniteni a betegeket.
Itt a nőverek nagytöbbsége nem használ gumikesztyüt vérvételkor, olyan helyen ahol vagy 100 hepatitiszes megfordul. A barátokkal nagy szerencsém volt, bár észrevettem dolgokat, hogy vigyáznak magukra. Természetes, de ez a mi feladatunk, hogy ha lehet ne fertőzzünk meg senkit. Mondjuk olyan furcsa dolgok, hogy nem esznek a füztödből, csak kész dolgot fogadnak el , pl pattogatott kukorica ilyesmi. Ugyanakkor én náluk ehetek , bármikor. Gondolják a kanalat tányért el lehet mosogatni. Mintha a mosogatószer elpusztitaná a virust. Baktérium, virus a kettő nem ugyanaz. Már belefáradtam a magyarázkodásba. Ha rosszúl vagyok nem ecsetelem, hogy most az izmaim, a gyomrom vagy a hasam fáj mondjuk a sok viztől. Azt meg egyenesen imádom amikor ajálgatnak minden gyógyulási módszert. Zsiros hust ne egyél mert az is felviheti a kolesztrolint…Könyörgöm, nekem alacsonyabb mint kéne. Zsirosat a máj miatt nem lehet enni, mert akkor még nehezebben megy át a vér. De hallgatok. Ja meg hallottam vagy olvastam , hogy valaki meggyógyult. Én azon már tul vagyok, késő bánat, nem gyógyulok meg. Ezt se mondom, de fel tudnék robbanni. 3 kezelés után egy olyan magyaráz nekem akinek halvány lila gőze sincs ehhez a betegséghez.
Én azt szoktam mondani , nekem már kiskoromban sem volt erős a májam, ami mondjuk igaz, ezért kaptam el ilyen könnyen a virust. Magáról a virusról nem sok embernek beszélek. Gyenge az immunrendszerem Punk-tum.
Az orvosoknál azért nagy a félelem, mert én már találkoztam olyan sebésszel aki betegtől kapta el. De hát ez benne volt a pakliban amikor orvos lett. Valahogy a nővérek nem ilyen gyávák, pedig ők könnyebben elkaphatják. Becsüljük meg őket.
Kedves anamary!
Köszönöm a válaszodat. Tudom a megoldást nehéz megtalálni a problémára, de úgy gondoltam ezeket a szélsőséges dolgokat is meg kellene osztani egymással. Mert szerintem ezek is hozzá tartoznak a gyógyuláshoz, és nem beszélve arról, azoknak a sortársainknak akik ugyan ebben a cipőben járnak, nagyobb önbizalmat is adhat. Mert biztos vagyok benne hogy sokan befelé fordulnak, mert szégyelik magukat, de azt szemelőtt kell tartani ” ezt nem mi kértük magunknak “. Mert ha megprobálunk segiteni a kezelés alatti nehézségekben akkor egy kicsit a lelkileg is támogatjuk egymást. Mert úgy érzem e-két dolog csak együtt tudja meghozni a sikeres gyógyulást. Várom további hozzászolásotokat, gyogyulást mindenkinek.
Kedves kobak! Ötletem nincs hogyan lehet ezeket elkerülni. De velem is előfordult,hogy nagyon kellemetlen helyzetbe hoztak.Volt egy epekő műtétem,és a nagyviziten megbeszélték az orvosok az ágyam végében,hogy kifog műteni-altatni-és hanyadik leszek azon a napon. Nyolcágyas kórteremben feküdtem és mikor kivonultak a szobából az egyik orvos vissza harsogta:Ne felejtsétek megmondani az aneszteziológusnak készítse el a speciális készüléket,mert a beteg hepatitises! Mindenkihallotta nem csak a szobában,de a folyosón is! Velem pedig forgott az ágy.Erről szól az orvosi titoktartás? Én nem így tanultam valamikor.Ezek után borzalmasan éreztem magam a szobatársak előtt.Tudom,hogy nem szégyen ez a betegség sem,de az ember nem szívesen “dicsekszik”vele,főleg az előitéletek miatt. A régi”barátok”nekem is hátat forítottak,vagy csak szép lassan elmaradtak,mikor kiderült ez a betegségem.Én nem is hiszem,hogy ezek barátok voltak,mert az igaz barát jóban- rosszban kitart az ember mellett. Tudom nem ez volt a kérdés,csak azért írtam tudd nem vagy egyedül a problémáddal! baráti üdvözlettel:anamary