Sziasztok!
Lassan 22 éves leszek, egy fiatal, életerős lánynak kéne lennem, de nem vagyok az.
Pánikbetegségben, enyhe depressziós zavarban, és Bpd-ben szenvedek.
Sokszor voltak öngyilkossági kísérleteim, a gondolatok a mai napig gyötörnek. Néha úgy érzem eltűnök a valóságból, és minden úgy elmosódik..Nem vagyok ura a testemnek, olyan mint az ábrándozás..de nem az…
2 hónapja hogy letettem a gyógyszereket magamtól, az orvos tudta nélkül, ami kihat rám.. Szednem kéne Ripedon-t, Sertralin Sandoz-t, Olwexya-t, és már 4 éve szedek Frontint.
Sajnos nem vagyok mértéktartó, így megfogadtam h nem iszom egy korty alkoholt sem, sokszor előfordult az h több gyógyszert vettem be, alkohol és fű mellé, és ezt heteken át csináltam is. De amikor véget ért ugyanolyan rossz volt mint előtte.
Falcoltam magam, van pár sebhelyem, most már ritkábban csinálom, és kisebbet, és olyan helyen ahol nem látják, nagyon bejött a viaszcsepegtetés is mint kárpótlás.
Van párom, mégsem vagyok boldog. Nehezen tesznek boldoggá a dolgok, amiknek régen örültem, azok már nem okoznak örömöt. Pluszba jellemzőek rám még a szexuális kalandok, és még biszexuális is vagyok, hogy még jobb legyen.
Köszi nektek, hogy leírhattam ezt. Szívesen ismerkednék hozzám hasonló emberekkel.
Együtt talán könnyebb..
Látogass el ide, van lehetőség a teljes gyógyulásra!
http://cms.gyogyitas.webnode.hu/
Szia Upani!
Az e-mail-em: lelegzohajnal@citromail.hu.
Szívesen elolvasom, és válaszolok a történetedre..
Minden jót!
Kedves jeges!
Leálltam a fűről és az alkoholról is. A párom mindenben támogat, és mellettem áll, nem az ő hibája, hogy ilyen lettem. Minden este úgy fekszem le, abban a hitben, hogy a holnapom szebb nap lesz, de minden egyes nap küzdelem. De nem fogom feladni, SOHA! Minden tőlem telhetőt megteszek, de fogy az erőm…
Köszönöm, hogy írtál
Szerencsés embernek mondhatod magad.
Szia,
Én nem szedek/szedtem gyógyszert, de én is magamba tudok zuhanni és depressziós is tudok lenni. Nem kísérleteztem az öngyilkossággal pedig sokat gondoltam rá. Ha elszánom magam akkor az megtörténik, és nem lesz olyan hogy nem sikerül.Nem adok akkor esélyt magamnak. De egyenlőre eddig féltem tőle így a félelem nagyobb volt mint az elszántság.Hogy ez szerencse vagy nem majd később úgy is kiderül. Az alkohol és a fú hát nem igazán old meg semmit inkább még jobban leránt. Talán le kéne állnod a drogokkal,Lehet meg is oldódna minden gondod . Ha a párod nem boldogít meg a sex akkor nyilván valaki nem jól csinál valamit. Találkoztam 1x egy hasonló lánnyal mint te , aki utált mindenkit még magát is, vagdosta magát meg őngyilokkal kísérletezett .Nekem meg szinpi volt összejöttünk és láss csodát szép sorban abba hagyta a dolgokat, és boldog lett. Ennyi, nem minden a gyógyszer és attól hogy beveszed nem oldódik meg semmi, vagy ha kiütöd magad. Inkább próbáld megkeresni az életedben mi az ami rossz és változtass rajta. Akár a barátod cseréld le. vagy élj másképp .A sport is jó, vagy új barátságokat keress.Ha nem ez sem segít akkor meg gondolkodj el mi az ami boldoggá tenne? Valaminek csak tudsz örülni és biztosan vannak vágyaid. Azokért kezdj el küzdeni, ne csak várd hogy majd alakul, meg áá elérhetetlen stb. hanem tűzz ki célokat és érd el . Ha fel akarsz állni szívesen segítek ,már ha az segítség hogy meghallgat valaki,vagy kitudod beszélni magadból. De persze ha nem akarsz felállni csak sajnálni magad akkor azon úgysem lehet segíteni.
Szia! Próbálj valamilyen sportot,csak az segít!!!
Mindenben Isten keressétek és az Ő Szentlelkét. Ő megorvosol mindent. A lélek betegségeit különösképppen!!!
Szia lélegzőhajnal !
Tudom milyen igy élni . Én márciusban leszek 20 éves . Nekem is voltak/vanak öngyilkosági gondolataim . Néha még vagdosom is magam . Ha gondolod irhatnál és beszélgethetnénk . E-mail cimem zuzufeluton@gmail.com
Szia,
nekem is egy életerős fiatal lánynak kéne lennem, de valahogy nem megy. Én is sokszor vágynék a halálra, de az nem út. Én 24 éves vagyok és ősszel lettem elég durván depressziós. Azóta azért igyekszem egyben tartani magam, néha hasznosítom magam, stb. De semmi komolyabb perspektíva. Olyan levegőben lebegés az egész. Mintha nem lenne “énem”, kusza részek összemosodott egységtelen egysége lennék. Tehát egy nagy lufi amiben sok szar van és szét akarna durranni.. Sokszor egyedül vagyok, mert a “normális” barátaimmal nem szeretnék ilyen állapotban találkozni. Csak hülyének néznek, nem kell a stigma amit a szemeik tüzelnek rám… Nem tudom, hogy hasonlóak vagyunk e, de szívesen ismerkednék veled.
Jó éjt.