Sziasztok! Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre az oldalra, mert nagyon szenvedek, és jól esik, hogy elmondhatom itt, mi a gondom – és talán találok is sorstársakat, vagy segítséget. 
Az én problémám az, hogy  társfüggőségben szenvedek. Már majdnem másfél éve járok a barátommal, és szinte minden nap találkozunk, mert egy utcányira lakik tőlem. Talán mondhatjuk, hogy nekem még “szerencsém” van, mert a barátom is társfüggőségben szenved. Nagyon szeretjük egymást, és ha pár egy napig nem találkozunk, már akkor megőrülünk egymás nélkül. A barátainkat elveszítettük, csak felszínes kapcsolataink vannak, de általában egyedül vagyunk, ha nem egymással. Ha lehetne, mindig együtt lennénk. Nem bírjuk elviselni, hogy nem tölthetjük együtt a mindennapjainkat. Fiatalok vagyunk még, de biztosan tudjuk, hogy ez életreszóló. Mindketten úgy érezzük, hogy egymás nélkül nem élünk, hiányzik egy részünk. Ha nélküle kell valahova mennem, akkor már hiányérzetem van, és szomorú hangulatom. Sokszor már a megmaradt barátaim sem tudnak felvidítani, mert csak a páromon jár az eszem. A tanulásra, sportolásra sem tudom rávenni magam, elhanyagolom magam, és csak a gép előtt fekszem, és arra várok, hogy mikor lesz újra velem a barátom. Borzalmas nélküle, de ez leírhatatlan, hogy milyen rossz érzés. Nélküle folyamatosan depresszióban vagyok. Mindig egymással akarunk lenni, de az ő anyuja nem érzi át a helyzetünket – bár látja a barátomon hogy mennyire depressziós nélkülem -, mostanában el kezdte tiltani a fiát tőlem ok nélkül. Ha megkérdezi a párom tőle, hogy miért nem jöhet, akkor csak annyit mond, hogy azért, mert mindig nálam van. De miért ne lehetne velem, ha mindkettőnk szenved egymás nélkül, és csak egymással vagyunk boldogok? A helyzet már annyira súlyos lett, hogy a barátom komolyan fontolgatja, hogy elköltözik a nagyszüleihez, hogy gyakrabban átjöhessen hozzám, és ne tilthassa el az anyja tőlem. Én megértem az anyját, hogy rossz neki, hogy másik nő is belépett az életébe, de ha látja rajta, hogy ennyire szenved nélkülem, akkor miért kínozza azzal, hogy eltiltja tőlem napokig? Nem tudom megérteni. A barátom 20 éves, én pedig most leszek 19. Mindketten tanulunk még, ezért nem lehetséges még az egybeköltözés, de azt mindketten tudjuk, hogy egymással akarunk lenni minden percben, mert csak akkor vagyunk boldogak, mikor együtt lehetünk!