Heló Mindenki. Most találtam erre az oldalra, éreztem hogy írnom kell. 21 éves vagyok, és úgy érzem az életem egy olyan körforgás, ahol mindig A rossz a kezdet és a vég. Tehát vannak jó pillanataim, boldognak is érzem magam, de a levertségem kezd nagyon sok lenni. Évek óta tart, de most jöttem rá, erről beszélnem kell, tehetek ellene és tennem is kell. Problémámnak több forrása van. Előző kapcsolataim, otthoni légkör, anyagi szűkölködés, stb. Ok nélkül sírva fakadok, apróságok tudnak nagyon-nagyon fájni. A legrosszabb jelenleg, hogy társaságban nekem végem. Bestresszelek, nem tudok mit mondani, egyszerűen elveszek. És tudom, hogy alapvetően én nem ilyen vagyok, mert ha jó a kedvem, akkor be tudok illeszkedni, legyen szó egy családi összejövetelről vagy akár vadidegen emberekről. Szerintem az enyhe depresszióm és a társaságba való pánikolásom szorosan összefügg. Nem akarok regényt írni, aki úgy érzi, hasonló cipőben jár és beszélgetne, az írjon nekem!