A mai napom is felesleges volt, mint a többi..nem kellett volna felkelnem, egész nap csak aludnék, nem érzem értelmét semminek. Tegnap kaptam egy újabb pofont, már az sem áll mellettem, akiről eddig azt hiittem mindig megért majd..de nem..az emberek egy idő után elpártolnak mellőlem..annyi történt, hogy rosszul lettem a suliban pénteken és két órát az orvosiban töltöttem..megjegyzem: ebben az évben kb harmadszorra mentem be az orvosiba pánikroham miatt..a többi alkalommal tűrtem az osztályteremben vagy kimentem, ha óra alatt rám jött..na mindegy..az ofőmnek nem tudtam szólni utána, mert órája volt, ezért itthon emailt írtam neki, hogy tudja hol voltam abban a két órában, ha esetleg a többi tanár beírt volna igazolatlant. Írtzam neki, hogy az orvos, aki bevitt engem az orvosiba leigazolta nekem és beírta a gépébe, hogy ott voltam..erre kaptam egykb lecsesző levelet, aminek kb az a mondanivalója,hogy h merek megint rosszul lenni és h ennek nem örül, mert töriből (az volt az egyik óra) sem állok olyan fényesen….(!!!!) nem vette vajon észre, hogy kb semmiből nem állok jól…?? ha már az ofőm..matekból megfogok bukni szerintem, a biosz tanárom is folyton engem szivat és lejárat az osztály előtt..de énmár direkt mondok neki rossz dolgokat, ami leeshetne már neki, mert ki nem tudna olyan alapvető dolgot, hogy a növények oxigént bocsájtanak ki fotoszintézis során?? most komolyan..áh mindegy. Még azt is írta az ofőm, hogy nem érdekli mostantól..ha nem tudja se ő se a helyettes h napközben merre vagyok befog írni igazolatlant, És h remélem nem kezdődik előlről, ami tavaly is volt…Komolyan mondom nagyon kedves és aranyos…nagyon felidegesített tegnapelőtt. Szóval az ő megértésére sem számíthatok már..pedig pont gondolkodtam rajta, hogy szólok neki, hogy szeretnék bezsélgetni vele, mert már sok minden összejött megint,d e most már hagyom…a válaszban leírtam neki, hogy ne aggódjon a tanárnő a jövőben nem kell majd tartania attól, hogy hogyan ne írkálja be nekem az igazolatlanokat…persze ,áshogy megfogalmazva.
Tegnapelőtt éjjel nem tudtam aludni, nagyon rossz volt a közérzetem a depi miatt, szorongtam…azon gondolkodtam kiugrom az ablkaon és alig tudtam magam visszatartani…de ha már elterveztem akkor kibírom még ezt a pár napot..mielőtt meghalok. Úgyhogy vettem be altatókat, de előtte szétvagdostam az alkaromat szépen…utána tökre lenyugodtam..mmint a vagdosás után…olvastam, amíg elnem aludtam..reggel borzalmas volt felkelni, elaludtam megint és nem mentem be első 2 órára, ebből nekem egy lett igazolatlan…de már amúgy sem lényeg, ma is lelógtam a két utolsó órámat..osztálytársam kérdezte miért..én mondtam nei, hogy én már feladtam..de nem először mondom neki. Nem veszi komolyan..senki sem vesz komolyan. De majd meglepődnek. Pedig tudják, hogy én már többször akartam öngyilkos lenni és nem csak beszéltem róla..ráadásul, amit én elkezdek azt be is fejezem…de már a rajzolás sem megy..pedig tudok rajzolni..de művészi válságban vagyok..vagy hogy mondják…azt érzem minden ember rajtam tölti ki a dühét..én valami célpont lettem..pedig nem csinálok semmit. mindenkihez kedves vagyok.
MA ráadásul csöngetett a postás..anyám pasijának jött valami csomag…de mi az, hogy már a csomagja is idejön?? én ezt nem tudom elhinni…nem elég, hogy anyám meg se kérdez minket, hogy “Figyeljetek lányok…nem baj, ha egy VADIDEGEN férfi fog mostantól köztünk élni és megzavarja majd a mindennapjaitokat, próbál majd apáskodni felettetek, kioktat, arrogáns megjegyzéseket tesz majd??” d emár a pasija a csomagjait is ideszállíttatja…utálok itthon lenni..nagyon zavar ez a férfi…feszült vagyok tőle, hugom is..nemc sak én..de anyám lekakilja..neki saját maga a lényeg. A suliba is utálok bejárni…senki nem ért meg és nem vesznek komolyan az emberek..ma is beszélgettem arról osztálytársammal, hogy valószínűleg meghalok…megölöm magam…ő mit mondott?? lehet találgatni….na??
-TE TUDOD!
ezt mondta..milyen kedvesek is az emberek..persze nem mondtam rá neki semmit.
Hétfőn megyek az új pszichiáteremhez..felíratom vele a gyógyszerem…
Szerintem manapság ritka az a fiatal aki iskola mellett nem dolgozik,vagy legalább a szünetbe.nem egyedül te vagy ilyen helyzetbe.Az élethez hozzá tartozik a munka is.Azt kérdezte volt tölem valaki mikor ebbe a hajóba voltam mint te,hogy nem vagy te egy kicsit lusta?Én akkor nagyon megharagudtam az illetőre de ma már tudom hogy igaza volt!Betti
Szia!
Ne is haragudj, de erőltesd már meg magad, tényleg elgondolkodhatnál dolgokon. Rajtad kívül nagyon sokan vannak akik szenvednek, de mégis megpróbálnak úrrá lenni magukon. Az én dédim12 évesen kezdett el dolgozni. Első munka epilepszá csecsemőre kellett vigyáznia, úgy, hogy maga is gyemek voltak. És azért végezte, hogy legalább kenyérre jusson. 8- an voltak testvérek, egy pár cipő jutott nekik, amit minden nap felválva hordtak, így kellett átvészelni a mínuszokat. Több fiútestvérét is belveszetette a háborúban, és mégcsak elsem tudták temetni, mert nem találták a testét. Szerinted mit érezhetett. Ennek ellenére erős tudott maradni, mindig két lábra állt. Ja és bocs, de ő 16 évesen krumplis zsákokat emelgetett, mikor a földeken dolgozott. Szerinted mit érezhetett akkor, amikor 2 fiú gyermekét is elvesztette, az egyik alig volt 1 hónapos, a másik kb. 4 hónapos volt. És szerinteds mit érezhetett akko9r amikor bejöttek az oroszok, betörtek hozzájuk, ittak és a 3 hónapos nagymamámat ringatták. Mozdulni sem, mert félő volt, hogy lelővik. Ennek ellenére két lábon állt, és nekünk unokánknak mégis úgy mesélt, mintha neki lett volna a legjobb élete. Soha nem panaszkodott. Szerinted mit érezhetett a nagymamám, mikor a saját férje részegen majdnem megfojtja, vagy anyukám és testvére, mikor részegen baltával kergette végig a házkörül. És az eperfán kellett várakozniuk, hogy hazaérkezzen a munkából az anyjuk. Bennük maradt ez az emlék, de a nagymamám két lábra állt, és a semmiből épített fel egy hatalmas házat. Szószerint a semmiből, mert volt olyan, hogy nem volt fürőszoba. Csak egy lavor vízben tudtak megfürődni, és azt sem mindig melegvízben tették. Szerinted mit érezhettek, még sem keseredtek el. Igenis talpra álltak. Vag csak gondolj arra azokra a kiskorúakra, akikkel a saját apjuk fajtalankodik, vagy prostitúcióra kényszerűlnek. 16 évesen munka? Akkor mitszolsz azokhoz a 6-8 éves kisgyerekekhez, akik machetával dolgoznak, csak azért, hogy mi csokoládét tudjunk enni. Tudod mi az a macheta. Ha nem nézz utána, mrt ezek a pici gyerekek ezzel dolgoznak, amivel megsebzik magukat. Ezért a munkáért havonta pár ezret kapnak, és talán sokat is mondtam. Távol vannak a családjuktól, nem is tanulhatnak, mert pénzbe kerül. És nekik azért kell dolgozniuk, hogy egyáltalán enni tudjanak. Te itt sírsz. Hát csak gondolj bele, hogy ők mit érezhetnek, még is tapon tudnak maradni és küzdeni. Te meg örülhetsz, hogy illatosított budipapírral kitörölheted a hátsód. Hát ne síránkozz nekem, hanem igenis állj a sarkadra.
EZZEL NEM BÁNTANI AKARLAK, CSAK EGY KICSIT FELRÁZNI, HOGY IGENIS SZÁMTALAN MÁS LEHETŐSÉGED VAN, CSAK MAGADBA KÉNE SZÁLLNOD, ÉS IGENIS CSELEKEDNI. nEM PEDIG A SEBEID NYALOGATNI.
ÁLLJ VÉGRE A SARKADRA KISLÁNY, MERT IGENIS ERŐS VAGY ÉS MEGTUDOD CSINÁLNI.
én 16 éves korom óta dolgozom nyáron és suli mellett is, sokszor éjszakáztam is már. Igen, én is 8 órás műszakokban.
Én itt befejeztem.
Legyen mindenkinek további szép napja és legyen szép élete!
Szia Nikimano!
Grálnak igazat adok. Egyáltalán nem támadni akar, csak segíteni és egy kicsit felrázni. Leírok neked egy példát, és gondold át alaposan és majd írd le mire jutottál.
Képzelj el egy anyát, akinek nincsenek közeli hozzátartozói, csak a lánya. Az anya 45 éves a lánya pedig 16. Igen ám csak a lány nem tud magáról gondoskodni, olyan szinten nem, hogy pelenkázni kell, etetni kell stb. Mert annyira levan épülve, hogy magától semmit sem tud tenni, és ágyhoz van kötve. Az anyának dolgoznia is kell, hogy fennt tudja tartani a lányát és saját magát.Szerinted mekkora lelkierő kell ahhoz, hogy egy ilyen napot végig csináljon?
Sajnos én láttam olyan gyerekeket, akik tényleg így vannak ágyhoz kötve. Miután hazamentem egy ilyen intézménylátogatásból, sírva fakadtam, és köszönetet adtam, hogy egészséges vagyok. Ez erőt adott. Mármint az, hogy rengeteg fogyatékkal rendelkező van, akik közül nagyon sok pozitív beállítottságú, és igyekszik nem elhagyni magát. Pedig ők azok, akiket teljesen kiszorít a társadalom. Teljesen tisztában vannak önmagukkal, és nem buták.
Ezzel csak azt akarom írni, hogy ők nem akarják eldobni az életüket, inkább küzdenek, hát küzdj Te is. Erős vagy és megtudod csinálni.
Tűzz ki magad elé egy célt, nem kell, hogy nagy legyen megteszi egy kisebb is, és próbálj meg azért a célért küzdeni. Szóval szeretsz rajzolni? Az nagyon jó, én is imádok, de ha nem a rajzolás ne erőltesd, inkább tedd egy kicsit félre. De tudod mit, itt a tavasz, ha van a környezetedben egy szép kis park, akkor menj el oda, és vegyél mély levegőt, majd gondolj arra, hogy milyen szép dolgokat fogsz feste vagy rajzolni. Ha elmész sétálni, nyugodtan vigyél magaddal papírt és ceruzát, és rajzold le azt amit látsz, ami ott abban a pillanatban körül vesz. Lehet hogy ez tetszeni fog. Mert ha tényleg szeretsz és tudsz rajzolni, akkor ne hagyj fel vele. Ha szereted a manuális dolgokat, akkor megpróbálkozhatsz gyöngyfűzéssel, hímzéssel vagy ehhez hasonló dolgokat. Én pl. imádok gyöngyötfűzni, akkor kezdtem el, mikor már nagyon mélyponton voltam. Mára pedig én fűzöm meg a hastánccsoportunk ruhájára a medálokat, az ékszereket. Mivel láttam rajtuk, hogy mennyire teszik nekik, amit készítek, jól eső érzés fogott el. Ez az érzés pedig csak jobban megerősített, segített tovább lépni. Új barátokat szereztem, mert eddig egyedül voltam. Próbálj ki ehhez hasonló kreatív dolgokat, hátha sikerrel jársz. Hidd el a legapróbb dolog is örömet tud okozni.
A másik, elsősorban magadnak binyoíts ne másnak. Légy egy kicsit önző és magaddal foglalkozz egy kicsit. Kényeztesd a lelked pl. egy jó könyvvel, csokival, egy finom étellel, vígjátékkal stb.
És egy másik dolog, na ez tuti nem fog tetszeni, de gondold végig. Próbáld megérteni a környezetedet. Szerinted mit érezhetnek amikor, bejelented nekik, hogy öngyilkos leszel? Lehet nem tudják mit tegyenek, tehetelenné válnak. Mert azért valljuk be, erre sokan nem tudják, hogy hogyan reagáljanak.
Nézz egy kicsit a jövőbe. Még lehet nagyon szép, ne add fel. Lehet megismersz egy srácot, aki teljesen elcsavarja a fejed, és talán ő lesz az aki igazi támaszt fog nyújtani neked, utána pedig családot alapítassz vele. És én hiszem, hogy jó szülő lesz belőlled. Tudod miért, mert végig vittél valamit, ami nagyon nehéz, és ha gyereked problémába ütközik, akkor megtudod érteni, tudod min megy keresztül, ezáltal megfelelő támaszt tudsz nyújtani neki. Nem szeretnél ilyen jövőt? Elérhető, csak tenni kell érte.
Szóval fel a fejjel. A többiek pedig nem bántani akarnak, hanem segíteni. Olvasd végig a válaszokat, majd meglátod, hogy így van. Csak hagyd, hogy segítsenek, mert ismeretlenül is átérzik a helyzeted.
Eni
Kedves Rosemary. Te is tudod jól, hogy a terápia személyreszabott, akármelyik területről is van szó. Ez a fórum, ahol csak morzsákat látunk az illető történeteiből nem alkalmas arra, hogy “eltaláljuk” mi is jó neki. Aki ideir történetet az segitségért kiált és sokan próbálnak neki valami biztatót irni. Válassza ki, hogy ebből mi a jó neki. Talán az, hogy tanul mások történeteiből, talán egy-két könyvet elolvas, amit ajánlanak neki, talán személyesen is felkeres egy terapeutát, vagy csak otthon kipróbálja az ajánlott gyakorlatokat. Bármi segithet, de neki kell választania.
Sajnálom Grál, ha nem értetted, mit írtam! Nem volt benne semmi rossz szándék. Sőt! Ne hidd, hogy csak te tanultál valamit. Vagyunk itt többen is, akik alternatív terápiával foglalkozunk. Én is meg tudtam gyógyulni, pontosan tudom, mivel jár ez a betegség. És nem két hónap és nem két év volt, hanem évtizedek! Bizony a gyermekkorban és kamaszkorban elszenvedett sérelmeket, félelmeket a legnehezebb feldolgozni és elengedni. Ám nem lehetetlen! Az sem biztos, hogy mindenkinél “bejön” a tükör módszer. Vagy bármi más, amit – egyébként feldúlt lelki állapotában – támadásnak érez. Valószínű nem is érti, nem is tudja, mi akar ez az egész lenni…Ezért mondtam: a jó tanító, ha kell, lehajol a tanítványához. Csak megismételni tudom…:)
Niki! Te pedig ne vedd támadásnak a hozzászólásokat. Tudod, mindenki más úton jut el a céljáig, két egyforma út nem létezik! Nem is létezhet, hisz nem vagyunk egyformák! Ha megint a feje tetején áll a világod, és tényleg ennyire rossz, menj vissza a dokidhoz! Ő biztosan meghallgat. Te is meg fogod találni az utadat. Útja mindenkinek van, csak néha eltévedünk. Bátor vagy és kitartó, a korábbi írásaidból is kitűnik! Hajrázz!!!
Puszi: rosemary
Szia nikimano!Én 10éve vagyok pánikbeteg.Nekem hála az égnek nem ilyenek a szüleim,mi is velük élünk.A 14 éves fiam,én és a jelenlegi párom.Tudom,hogy ez nem a legjobb választás,de azt is tudnod kell,hogy én 35évesen annyira a függőség rabja vagyok(szülőkhöz,a házhoz ahol felnőttem),hogy egyszerűen csak a munkahely és az otthonom között mozgok.Még a nővéremékhez sem megyünk,pedig csak 50km-re laknak.Sajnos ez a betegség amit mi teremtünk saját magunknak a tudatunkon kívül szerintem mindannyiunkat megvisel,sőt úgy gondolom elviselhetetlen,de igenis szembe kell vele tudnunk nézni.Tudom könnyű mondani,de nehogy már a félelmeink mondják meg hogyan éljünk.Tudod lehet az a baj,hogy túl sokat foglalkozol magaddal,sokat siránkozol hogy most ezt nem akarok,azt nem akarok…Nem sértegetlek,de próbáld magad lefoglalni,legyen benned motíváció tűzz ki magad elé olyan célokat,amiért igenis hogy van értelme élned és ne akard az életedet eldobni senki más kedvéért (legyen az anyukád,barátod,bárki akivel problémád van).Az nem megoldás sem neked sem nekik.Az életet nem adják könnyen,ezért gördülnek akadályok elénk amelyet mi magunknak kell úgy megélni ahogy mi szeretnénk,még ha ez nehézségekkel is jár.Én azt szoktam mondani”ami nem öl meg az megerősít”.És ez így is van.Bízom benne,hogy nem jár az eszed butaságon,mert sok mindenkinek szüksége van rád,főleg a húgodnak.Ha anyukád szeretetét nem érzed,lehet jót tenne ha ezt megbeszélnétek,hogy TE mit érzel és miért van ez.Biztos vagyok benne,hogy anyukádat nem hagyja hidegen,hogy meg akarsz halni,csak lehet nem tudja kezelni a betegséged.Lehet neki is utána kellene nézni mi is ez a betegség.Nem ő az egyetlen aki nem tudja mi ez.Fel a fejjel,az erő benned rejlik csak tényleg akarnod kell,még ha orvosi segítséggel is.
Sziasztok!
Sok mindenben igaza van Grálnak és habár én nem hiszek a kineziológiában de van akinek segít tíz éve vagyok pánikbeteg habár ma már nem érzem úgy hogy a pánik beteg jelző igaz lenne rám , és azzal ,hogy Grál kimondja az igazság egy jó részét talán ő segített a legtöbbet mert láthattad , hogy mindenkinek nehéz megküzdeni a problémáival de NEM lehetetlen én ritkán írok ide de mindig olvaslak titeket és szivesen beszélgetnék , vagy leleket öntenék bárkibe de azt tapasztaltam hogy max két e-mail után inkább mindenki marad a megszokott világában mert kitörni a legnehezebb . neked Nikimanó tényleg rettentően erősnek kell lenned hogy a mostani helyzeted túl éld és szerintem ha egy vagy két igaz segítőd és barátod lenne menne is ez de ahoz bekell engednek őket és nem feladni a döntés a tiéd mint mindig de büdzkébb lennél magadra ha azt mondanád hogy igenis kitartasz és nem hagyod magad sem a pániknak sem senki másnak…
Tudom, hogy ez nem az én topicom. Én 13 évesen veszitettem el az édesanyámat. A klienseim között nagy százalékban vannak olyanok, akik felnőtt korukban is azon stresszelnek, hogy az anyukájuk nem figyelt rájuk eléggé. Nagyon szomorúan olvasom itt a topikokat, hogy milyen sok fiatal beteg, pedig nagyon jó gyógymódok vannak rá. Végigolvastam a többi történetedet is és az összes segitő hozzászólást.Én is megjártam a poklok poklát és akkor kezdtem el kineziológiát tanulni, amikor láttam, hogy müködik, de sok jó más módszer is van, azonban akarata ellenére senkin sem lehet segiteni.
Kedves Grál!
Honnan veszed, hogy mit csinál egy pánikbeteg? Én az vagyok és vagdosom az ereim és nem félek a haláltól pont azért, mert már elegem van a szenvedésből és hozzászoktam a fájdalomhoz. Ezerszer kibeszéltem a problémáimat, de úgy látszik az rajtam nem segít. Tévedsz, már elnézést..nem sajnálom magam, hanem utálom magam azért, amilyen vagyok…és szánalmasnak tartom magam. És igenis próbáltam meggyógyulni, nem egyszer, és kértem is segítséget! Blogot is írtam róla és azt hiszem egyszer már ide is leírtam…de belefáradtam, hogy mindig visszaesek valamiért vagy megint visszakerülök a mélybe. Nekem ez nem élet.
Igen, anyámmal élek, de egyáltalán nem tart el. Dolgoznom kell iskola mellett.
Még valami: mielőtt akárki hozzászólna ehhez vagy akármelyik történetemhez kéremszépen, hogy OLVASSA EL AZ ELŐZŐEKET! mert azokból talán többet megtudtok.
Inkább élnék úgy, hogy nincs anyukám, mint így, hogy van, de tudom, hogy nem érek neki semmit!
Igazatok van, családi, iskolai és családi problémák megoldásában nem vagyok jó és tanár sem vagyok. A pánikbetegek azonban nagyon félnek a haláltól és nem vagdossák az ereiket. Van azonban úgy, hogy az is segit, ha kibeszélhetik a problémáikat.
Egyetértek,Grál!!!!Legjobb védekezés a támadás.Senki nem akar rosszat,probálunk segiteni ugy ahogy rajtunk is segitettek,csak gondolkodni kell!!Bocsi a többes számért,de ugy gondolom mindenki átélt ilyet vagy hasonlókat!Azt hiszem segiteni kéne nem egymást bántani.Betti
Úgy érzem, van amikor nem le kell ülni mellé sajnálkozni, már igy is túlságosan sajnálja magát és azért nem látja azt, amit az összes többi hozzászóló igen. Mindenki más. És nem mindig az a jó módszer, hogy jól leszedáljuk a klienst gyógyszerekkel. Néha fel kell rázni egy kicsit, mert már nagyon mélyre merült az önsajnálatban és nem látja a fától az erdőt. Tény, hogy segitségre van szüksége, többen fel is ajánlották.
Aki nem akar meggyógyulni, azt senki sem tudja meggyógyitani, sőt van akinek kényelmesebb a betegség, mert akkor nem kell dolgozni és mindenki körülugrálja… egy darabig…. Akinek nem inge, ne vegye magára. Talán csak az nem tetszik, hogy rávilágitottam, az igazságra és azt nehéz elviselni. A többiek jól látják ezt, de nem azért, mert okosabbak, hanem azért mert kivülről jobban látja az ember.
Kedves Grál!
Ha jó tanító akarsz lenni, egyet tanulj meg: a jó tanító, amikor kell, lehajol a tanítványához!
Remélem, érted!!!
Üdv: rosemary
Szia!Ha anyukád nem tart el akkor miből élsz?Az iskola melett dolgozol?Mert ha igy van megértem,hogy belefáradsz az életbe,de akkor sem megoldás az öngyilkossÁG!!!És ne szidd az édesanyádat mert belőle csak egy van!És neked van!!!!!Nekem már nincs 5 éve pedig nem sokkal vagyok idősebb mint te,és édesapám sincs ő is meghalt.Én is voltam nagyon mélyen a gödörbe,de talpra álltam.Ritka az a nap mikor nincs pánikrohamom de elfogadtam és élek vele.Két gyereket nevelek nehezen ahogy a pénz és az erőm engedi.Azt hiszem édesanyádnak sem volt könnyü téged felnevelni ugy hogy légy hálás amig él.Ne lázadj mert magad ellen teszed!!Betti
Kedves Niki!
Azt mondod, hogy azért jársz ide, mert ismeretlenül kiírhatod magadból a problémákat. Ez okés is, hiszen ezért van ez a közösség többnyire. Viszont itt hozzá is lehet szólni a történetekhez…Mi, akik ide járunk olvassuk a sztoridat, és reagálunk rá, mivel azt látjuk, hogy egy fiatal lány el akarja dobni az életét! Viszont, ahogy látom ( szólj, ha tévedek…) neked a hozzászólásaink nem tetszenek! MIÉRT IS? Mert csak segíteni akarunk? EZ A GOND? Hogy nyújtjuk azt a segítő kezet, mely több 100 embernek nem adatik meg??? Mindenkinek meg van a maga keresztje. Nekünk is. DE..mégis van időnk RÁD, hogy valahogy segítsünk. Ennek örülni kéne…..hogy édesanyád helyett is segíteni akarunk , pedig nem is ismerünk!!!!! Hallgatni kéne a többiek szavára, nem pedig negatívan állni ezekhez! Nem kérted a segítséget, ez tény! Szavaidból mégis az érződik, hogy szükséged lenne valakire, aki kihúz a sötét, mély gödörből…Viszont, ha így állsz a dolgokhoz, akkor….Pfff….Magad maradsz továbbra is ezzel a gonddal. Tudnék sosrolni bíztató érveket neked, de NEM teszem, mert úgy látom, felesleges! Ellöksz minden fajta szóbeli segítséget! Rossz úton jársz, és ha így gondolkodsz a továbbiakban, nem mostanában keveredsz le róla!
Kedves Grál!
Egyáltalán nem hárítom senkire a felelősséget!!! Mikor írtam azt, hogy hát a nemtudom ki hibája, hbogy rosszul tanulok vagy akármi??? Én nagyon jól tudom 20 éves fejjel, hogy minden az én hibám…azért tanulok rosszul, mert elcsesztem, ennyi..mert nem tudok koncentrálni…és mert mindig jön valami szar! Ezért..nem nmondtam egy szóval sem, hogy a tanárok vagy anyám hibája….persze volt oylan időszak is, amikor tényleg nem hagyott tanulni…
én sem panaszkodtam minndig és most sem panaszolom el minden bajom, nehogy azt hidd. Honnan veszed, hogy egészséges vagyok?? És azt végképp honnan veszed, hogy hogy vannak szüleim, akik eltartanak?? E-L-T-A-R-T-A-N-A-K….hahaha vicces
egy anyám van, akivel élek, és ő is leszar magasról. Épp szombaton mondta, hogy felőle meg is halhatok, sőt évekkel ezelőtt még a képembe mondta, hogy bárcsak meghalnék. Azt se tudom, mi az, hogy szülő és szerető apa meg anya…
de köszi, sikeresen felidegesítettél.
Ne háritsd át a felelőséget másokra. A tanulmányi eredményeidért te vagy a felelős.Van választásod, önálló ember vagy, aki a sorsáért és a döntéseiért felelős. Persze senki nem állitotta, hogy könnyü az élet, egyszer lenn egyszer fenn. Olyan nincs hogy valaki mindig a tengerparton sütkérezik és minden rendben van. Az élet maga a küzdés! De ugyanakkor csodálatos ajándék is, amit felelőtlenség eldobni. Nem az hal meg aki koros, hanem aki soros. Sajnos sok fiatal rákos beteg küzd az életéért és kapaszkodik bele az utolsó leheletéig. Mások meg egészségesen is könnyedén eldobják. De ez az ő választásuk. Lehet persze hibáztatni a szüleinket, a tanárainkat, a barátainkat, a kormányt, az IMF-et, a svájci hitelt. van, aki minden nyomoruságáért másokat hibáztat, de ez téves út. A saját utadat neked kell végigjárnod, mégha rögös is néha. Ne hidd, hogy másoknak könnyebb, csak nem mindenki panaszkodik. Te tanulhatsz, a szüleid eltartanak, és egészséges vagy, van kezed-lábad. Tanulj meg hálás lenni azért amid van.
Kedves gábor6 és Kedves Mindenki!!!
Először gábor kommentjére válaszolnék: Azért lepett meg a válasza, mert kb 2 éve a legjobb barátnőm volt..vagy mégsem..?? sztem te is meglepődnél, ha az a valaki ilyet mondana hirtelen, nem??
Nincs gond azzal, hogy ne szeretnék másokat, igenis nagyon sok mindenkit szeretek és ők is engem..ezért sem értem, hogy ha elvileg nem szeretem magam akkor másoknak se kéne..de nálam ez nincs így. Sokan szeretnek.
Kedves Grál! Épp azért írok ide, mert itt nem ismer sneki és nyugodtan leírhatom a gondolataim! És hogy hogy érzek…mert megakarok halni, de ez a gondolat annyira bennem van már nagyon sok ideje, hogy muszáj valakivel megosztanom..hát akkor gondoltam, megosztom egy blogban vagy fórumon. Így könnyebb.
A tükrős dolgot már próbáltam többször is.
Anyám felől meg nyugodtan meghalhatok..a barátom ugyanis elmondta neki, hogy mire készülök és leszarja nagy ívben..annyit mondott, hogy “miért, velem ki foglalkozik?”….és anyám állandóan saját magát állítja a középpontba, mikor velem valami gáz vagy gond van. ezek után mit gondoljak? Ha a saját anyámnak nem számít élek-e vagy halok????
kedves Nikimanó!
Csak remélni merem hogy nem teszed meg hanem kitarasz még annyi minden várhat rád és annyi mindent át kell még élned ne add fel mert ha eddig bírtad akkor ezután is kifogod bírni ……..Lehet , hogy most magányos vagy de kicsit találd meg önmagadban az erősebbik éned és akkor könnyebben fogod venni a nehézségeket mindenkiben ott van csak bízni kell magadban. Louis L. Hays könyv tényleg jó sokat segít , hogy megismerd magad próbáld ki te is hátha…….
Sziasztok, mindenkinek ajánlom Louis L. Hays könyveit. Olyan gyakorlatokat ir le benne, hogy reggel nézz a tükörbe, nézz mélyen a saját szemedbe és mondd azt, hogy “szeretlek!”. Mert ez az első lépés. Ha te nem szereted saját magadat, akkor hogyan várhatod el másoktól, hogy téged szeressenek? Nem is olyan könnyü, sok embernek van önbizalomhiánya. Ha valaki elhatározza, hogy öngyilkos lesz, az meg is teszi, méghozzá, úgy hogy véletlenül se maradjon életben. Nem beszél, irogat róla, hanem megteszi, úgysem tudjuk megakadályozni benne, Mindenkinek van választása! Ha azonban segitséget kér, akkor kérjen!
Szia!Nem megoldás az öngyilkosság!Mindenki a saját sorsának a kovácsa,csak te tudsz változtatni rajta!Senki nem tud szeretni téged,ha te sem szeretsz senkit.Én is pánikbeteg vagyok,én is ugy gondoltam,hogy senki nem szeret de ez nem igy van ha szeretni valoan viselkedünk akkor minden rendben van.Keress egy pszihoterapeutát és probálj normálisan gondolkodni,mert képes vagy rá!!!mindenki a gondolatait maga irányitja!!!!és neked a gondolkodásoddal van valami.Bocsi ha valami nem jót irtam de én is átéltem már sok nehéz napot,de a hit ,a szeretet és a megbékélés saját magammal segitett.Az erő legyen veled!!!Betti
szia nikimanó Miért furcsálod az osztálytársad válaszát Te sem egy hétköznapi bejelentést tettél neki. Ha meg sajnálna lehet az lett volna a baj? én meg értem érzéseid és azt hiszem nagy erő kell ha ép észel valaki öngyilkos lesz és igen nagy bátorság is. A te életed azt teszel vele amit akarsz. De én sem vagyok ebben melleted inkább alakítsd úgy hogy neked jó legyen. És szerintsem ne várd hogy más meg értsen az igen elég hogy boldogulj ha te meg érted magadat. és akkor győztes leszel
Szia nikimano!
Megértem a kétségbeesésedet, de az öngyilkossággal nem értek egyet!
Az mire megoldás? SEMMIRE! Igen tudom….ha megteszed, nincs több gond, fájdalom, stb. De…ez csak MENEKÜLÉS! A gyengék menekülnek, azerősek kitartanak, akármilyen nehéz is, de mennek tovább!!! Remélem ezt a dolgot átgondolod, és nem csinálsz hülyeséget! Ha szeretnél beszélgetni erről, vagy másról bátran írj nekem mail-t!
címem: b.brigitta81@gmail.com
Gondold meg nikimano……….!