Sziasztok!
Én is bejeletkezem ide, most valahogy jó érzés olyanok írásait olvasni akik ugyan azzal küzdenek/küzdöttek amivel én. Azaz, nem vagyok egyedül, mert nagyon el vagyok keseredve.
Az én gondom alapból szorongásos tünetekkel kezdődött már jópár éve, a pánikolás csak 2-3 éve jelentkezett, de az utóbbi időben egyre több alkalmmal jön elő, sőt, nem telik el nap sajnos úgy, hogy ne paráznék azon hogy mikor vagy hol fog éppen mi történni velem. Mert az rendben hogy a pszichológusok is azt javasolják többek között, hogy el kelll képzelni hogy abban a bizonyos szituációban mi a legrosszab ami történhet veled és végig kell gondolni hogy nincs abban semmi rendkivüli. De én még végiggondolni sem tudom ezt, mert attól félek, hogy olyan történik velem amire nem is számítok. A megőrülés közeli érzés a legrosszabb. 
Most kezdtem el olvasni Szendi Gábor könyvét a Pánikról, onnan próbálok ötleteket meríteni.
Voltam már természetgyógyásznál, próbáltam alkalmazni légzőgyakorlatokat, annyi mindennel próbálkozom, csak hogy ne keljen gyógyszerhez nyúlnom. Sajnos teljesen egyszerű hétköznapi dolgok is már félelmet keltenek bennem. Az is ha mozgok kicsit és felgyorsul a szívem tőle, vagy már a teát sem merek inni,mivel az is felpörgethet. (Volt egy nagyon durva élményem gyógynövényes teával kapcsolatban.)
Sajnos az a bajom, hogy amikor épp rámjön a roham, nem tudok elvonatkoztatni és megnyugtatni magam hogy ez hülyeség és mindjárt vége, nagyobb a félelem és a stressz.
Nagyon elegem van ebből, szeretnék felszabadultan élni, mint a velem egykorú fiatalok, és nem stresszelni attól, hogy éppen mikor jön rám egy újabb roham. Nagyon szeretném megtalálni már a kiutat….
Kedves Dylan!
Én tudok segíteni neked, sok embernek segítettem már, államvizsgával rendelkező természetgyógyász vagyok. Nem légzőgyakorlatokkal szórakoztatlak, hanem valódi segítséget adok. Ha érdekel, írj a sairen@t-online.hu-ra. Szép napot!
Köszönöm hogy írtatok és bíztattok, ebből próbálok erőt meríteni.
Sajnos én is tapasztalom h egy párkapcsolatban is nehéz dolga van az embernek és fél hogy esetleg elveszíheti a szerelmét a folytonos rosszullétek, problémák miatt.
Nektek is mielőbbi gyógyulást!
Veled vagyunk Dylan! mielőbbi gyógyulást!
Kedves Dylan
Megértelek, hiszen én is ezen mentem át. A múlt idő kicsit költői túlzás 43 éves vagyok és sajnos magam jöttem rá többszöri rosszullét és mentők kihívása után mi is a bajom. Kerestem, én is természetgyógyászt, sőt egy olyan homeopátiás dokit, aki csodákra képes. Sajnos ez sem segített. Elmentem egy nagyon jó dokihoz, aki egy gyógyszerrel segített. Sajnos próbáltam én is minden meditációt, de egyszerűen nem megy. Elkezdem és teljesen elkalandozok, vagy nem is ott jár az agyam. Hiába, nem ment. Ma is volt egy kisebb pánik rohamom, de abban a pillanatban már tudom, ez csak egy kis hülyeség. Elterelem a figyelmem, gyorsan telefonálok, vagy egyszerűen azt mondom magamban…na gyere.
Igaz az is lehet, csak én reagálom túl de hidd el bevonzom. Itt van a kulcs fontosság. Igen is betujuk vonzani. Tudatosan kellene valahogy távoltartani, és pozitívan élni a napokat. Sajnos ez nagyon nehéz, keresem a megoldást. Ez a keresgélés pedig a boldogság érzés rovására megy. Sajnos régen éreztem magamban azt hogy de jó, vagy elönt a boldogság. Élni így, hogy a párom se nagyon vegye észre, és a megfelelés a mindennapokban. Munka, család megfelelés. Nehéz….éstudom azt is hogy valamennyien kicsit egyedül vagyunk, hiszen ezt aki nem érte meg nem tudja. Sajna a párom is váltott ki már spontán rosszullétet nálam, egy kimondott dolog miatt és bevallom kicsit szégyenlem magam emiatt előtte. Hiába a megértés, minden csak felületes, hiszen két teli pohár vízből hogyan lehet öntögetni, hogy jó legyen.
Addig fostoskodok magamban, amíg valami kis tünet nem jön…aztán naugyeJ Korábban irtam már elég racionális vagyok, na de pont nem tudok én sem kilépni még a magam hülyeségéből. Amikor le vagyok terhelve, és érzem a szellemi vagy fizikai igénybevétel jó, semmi bajom. Abban a pillanatban ahogy anomáliát érzek abban a pillanatban elkezdek szédülni. Ez olyan mint egy hiszti, csak kicsit sz..abb. Minden esetre azt tudom, amit átélsz nem egyszerű, de menj elé. Agyban le tudom állítani, de még így autodidaktaként keresem, a módját hogyan tudom kezelni magam. Jó lenne egy kidumálós hely ahol többen összejönnénk, és mindenki egy saját pozitív tapasztalatával adna lehetőségeket a másiknak. Keresem én is a kiutat, és meg is találom. Ha tudok valami jó megélt élményt megosztom veled és mindenkivel, tanuljunk egymástól is. Addig is NO PARA
Tibor
Kedves Dylan!
Van gyors kiút vagy megoldás a problémájára és meg fognak szűnni a problémai,amelyek csak alacsony rezgésszinten jönnek eló(pánik,fóbia,depresszió,stressz).Magasabb rezgésszinten ezeket a dolgokat elfelejtheti, a rezgésszint emelésével foglalkozom, a testi-lelki-szellemi egyensúly
felállításával.A későbbiekben elég lesz egy napi 15 perces speciális, de egyszerűen megtanulható meditáció alkalmazása.Az külön öröm, hogy gyógyszereket eddig nem alkalmazott.
Elérhetőségeim:
mobil:70-238-2089
e-mail:laszlo.thot@gmail.com
skype:toth.aron8
Szeretettel Üdvözli:
Tóth László lelki segítő (met.pszichoterapeuta speciális tanácsadó)
Dejó, h valaki írt.
Sokat jelent ez nekem. Alkoholt fogyasztani én sem merek egy ideje, mert félek a hatástól, attól hogy másképp érzékelem a körülöttem lévő dolgokat és az beparáztat. De alkohol nélkül is, jól írta itt valaki hogy néha olyan mintha nem is a valódi életed élnéd, hanem egy álomvilág lenne. Mintha nem a normál élethez tartoznál, egy kivülálló lennél.
És ilyenkor Te mit csinálsz amikor ott űlsz órán és előjönnek ezek a dolgok? Nem mész ki kicsit levegőzni?
Jelenleg munkanélküli vagyok, nehéz nagyon jó állást találni, de valahogy legbelül félek elhelyezkedi máshol ha ilyen rohamok jönnek rám folyton. Leszerepelnék egyből.
Próbálom magam kontrolálni igen, ez az egyetlen megoldás, de sajnos teljesen nem tudom meggyőzni magam arról h nincs okom félni.Nehezen tudok megnyugodni.
sajnálattal hallom hogy igyvagy,énis igyvagyok és énis csak azt szeretném hogy olyan legyek int 2 éve mikor még nem volt ez.most épp órán ülök lés 100 al ver erősen a szivem és félek parázok,idnig a haláltól,ugyanugy énse merek még mozogni se semmit mert megijedek,holott természetes hogy ha mozgunk felgyorsul a szív, egy sört ne mmerek meginni már sajnos:/ de ha nem akrsz gyógyszerezni akkor magadat kontrolláld valahogy,mert másképp nem megy,sajnos ez a dolog ilyen,hol jobb hol rosszabb:( kivánom neked hog yminél hamarabb gyógyulj meg!