Velem is ez volt, amit leírtál. Gyk-zni is szoktam és egyszer feltettem olyan kérdést hogy létezik-e olyan hogy hipohonder vagyok, de nem testileg hanem mentálisan :))
Én még most sem tudom hogy az vagyok-e. csak hogy nem vagyok normális. Mintha több énem lenne, vagyis mintha én nem önmagam lennék.Pontosabban, mindíg más. Egyik nap egy kedves, humoros, felszabadult, nemtörődöm csajt látnak az emberek, másik nap egy antiszociális, bunkó, feszült valakit, akinek csak egy rossz szó kell és üt. Magammal is így vagyok, egyszer végtelenül rossznak érzem magam, máskor nem értem hogy előző nap miért stresszeltem egy dolgon, mikor igazából nincs is semmi gondom. A külsőmet is sokszor átváltoztatom. 2 hónap múlva van aki már meg sem ismer. Átfestem a hajam, levágatom, megnövesztem, lefogyok, meghízok kicsit, máshogy sminkelek stb. De az ‘ez vagyok én ‘ érzés eltűnik 1-2 hét után. Van mikor úgy érzem van átmeneti időszak, mikor nem létezem. Akkor eltűnök, és majd felbukkanok megint egy ‘új’ ember ként, ami persze megint ugyanúgy én kell hogy legyek, de úgy érzem nincs is én…(vagyis hát sokmindenki lehetek egyszerre, akármilyen hülyén hangzik..de nem írja le teljesen :D) Úgy érzem közel állok már a skizofréniához, bár még nálam sem diagnosztizálták ezt. Az zavar a legjobban hogy mindenkit elmarok magamtól, és nincsenek nagyon barátaim, akikkel bármikor találkozhatok, hanem csak haver féleségek, akiket havonta 1-2 szer látok. De nehéz így szoros kapcsolatot kialakítani, mert mindíg máshogy élem meg a dolgokat..és így tovább.
Én nem mentem ezzel pszihológushoz, mert szerintem sokan csak pénzhajhászok, nem hinném hogy egy-két kérdéssel megoldaná a dolgokat, túl sok minden van már elromolva. De ha ez normális, ami velem van, akkor nem tudom mitől lehet valakit személyiségzavarosnak titulálni ( annak örültem, hogy végre találtam valamit, ami hasonló a helyzetemhez, és valamilyen szinten megnyugtató, hogy nem vagyok egyedül, és nem csak azt érzem, hogy valami nem jó, hanem neve is van, vagy valami..:D)
No, én is írtam egy regét, de a végszó: Ha te biztosra akarod tudni hogy ez a bajod ( bár akkor is azt jelenti, hogy a kezelés még hátra van. -ha egyáltalán van erre hatásos gyógymód) akkor valami jó pszihomókust, pszihoanalitikust vagy talán természetgyógyászt is lehet keresni… de a legjobb ha nem azért segít mert fizetsz, hanem mert szeret emberekkel foglalkozni, és tényleg segíteni akar..:)