Kedves Detti!

A történeted e tömör verziója az enyém is lehetne. Látom, te is érted, hogy mi nem működik benned megfelelően – mégis tehetetlen vagy olyankor az elméddel szemben, merthogy ha elural – a hatalom már nem a tiéd önmagad felett. Furcsa ez, én sem értem, miként lehet, hogy néhány tünettel tisztában vagyok – tudom, hogy nem valóság amit én annak vélek – mégis, valóságosan élem át. Én is elüldöztem az összes barátom. Sokat olvastam a borderline állapotról, mégsem tudok kellőképpen képben lenni. Abbahagytam a gyógyszerezést- csak természetes bogyókat és dolgokat használok és igyekszem ügyelni arra, hogy olyan dolgokkal bástyázzam magam körül, amelyek emlékeztetnek arra, hogy értékes vagyok, s hogy igenis igyekszem. – mert fontos a pozitív megerősítés. Egyébként a rivotril egy borderline-nak fura – azért tudom, mert depresszióra kellett szednem, amint borderline lettem, mást írtak fel. Ráuntam, hogy a bogyók miatt olyan voltam, akár a zombi.

Mindenképpen emberek vagyunk mi is – ilyen kérdést ne is tegyél fel maganak! Emberek, akik bajban vannak és a legnehezebb vár rájuk: legyőzni önmagukat. Ez a legnehezebb háború. A lélekre nincsen protézis, konkrét orvosság. Emberek vagyunk, csak különbözünk. De különböznek az egyéb lelkibetegek is – de különböző sok művész és folytathatnám. Nagyon sok magányos ember él azért, mert másmilyen.

Hát igen, nem hangzik túl jól, hogy a gyógyulás éveken át tart – valóban kétségbeejtő főképp úgy, hogy nem tudhatod, hányszor kell előről kezdened s meddig bírsz elkezdeni egy újabb harcot s ha már valami megvan, azt meddig vagy képes tartani. Ezen sokat lehet keseregni – de inkább igyekezni kell nem ezen agyalni, hanem azon, hogy miként növelheted az esélyeid a győzelemre. Persze leírva sem hangzik könnyen. Én ezért bástyázom magam körül megerősítő dolgokkal – nap mint nap emlékeztetve vagyok önmagam trükkjeivel arra, hogy ismerjem el, mennyi mindent megteszek, az értékeimmel együtt. Nem mindegy, hogy mivel veszed körül magad, mert van, hogy hiába erősítenek mások, hátráltató az, hogy önmagad nem erősíted – s az, hogy ember vagy-e, drasztikus kérdés, és neked nincs szükséged drasztikus dolgokra. Egyébként érdekes, hogy 30-35 éves korukban sok emberben elcsendesülnek a lelki bajok – ez sok borderline leírásban olvasható. Remélem engem is elér – de méginkább, hogy előbb meggyógyulok.

Remélem nem írtam túl kuszán, nem a megfelelő időben írok. Sok sikert sorstársam! Ember vagy a javából – emlékeztesd magad rá! Írd fel egy cetlire és tedd ki a falra, hogy lásd, ha lefekszel s lásd, ha felkelsz. Sok ilyen apróság össze tud fogni érted.

Bline