Szia Roxi!
Mintha én írtam volna a kérdést!!

Bulimiás voltam(söt talán vagyok..) egész múlt évben fogyókúráztam,arról szólt az életem, egész nap kattogtam, őrlődtem, hogy nem szabad ennem nem szabad ennem…persze mire fáradtan hazaértem már nem bírtam tovább idegileg…elvesztettem a kontrollt és csak zabáltam ….és nem addig amíg csak fért belém…annyit képes voltam megenni hogy iszonyatos hasi görcsök rámjöttek..aztán másnaptól ujabb fogyókúra  igy persze lehetetlen volt a fogyás, sőt még híztam is :S 
A legborzasztóbb az az egészben hogy visszagondolok a múlt évemre és semmi jó emlék nem ugrik be, sak a folyamatos önmarcangolás….
Aztán most júniusban jött el az “áttörés”: egy ugyanolyan fogyókúra vette kezdetét mint azelőtt minden hétfőn….de valami a fejemben változott meg : kb 8 hétig teljesen kiegyensúlyozottan étkeztem 55 kilóról lefogytam 48 kilóra, boldog voltam és uraltam magam teljes egészben….1 dolog szó végig : az önuralom..ön uralom. ha rámjött az ehetnék megálltam egy pillanatra és átgondoltam: Valójában ezt akarom? Vagy csak a szenvedélyem? Mi a célom és mikell ahhoz? Átgondoltam hogy mit kell tennem ahhoz hogy boldog legyek és elérjem a célom és igen sikerült megállni azt hogy elkezdjek enni. Tudtam hogyha tudom mi a helyes akkor azt kell tennem, különben SOHA a büdös életben nem lesz sikerem SEMMIBEN, ha azt teszem amiről egyértelműen tudom hogy helytelen. 
Csak ezt ismételgettem magamban hogy tudod hogy mi a helyes…Valójában ezt akarod tenni? 
Ha elkezdesz gondolkozni hogy ezt most megegyem?…akkor egyet tanácsolok….NE!!! SOHA NE EDD MEG AMIN MÁR EGY KICSIT IS GONDOLKOZNOD KELL HOGY SZABAD E!!!! ÉS SOHA NE ESS ABBA A CSAPDÁBA HOGY “UTOLJÁRA”….hogyha már azt a szót kikell mondanod hogy najó ma utoljára, akkor már nagyon gázban vagy menny el a fenébe, találj ki bármit, ha sírnod ha örjöngened kell hogy nem ehetsz akkor tedd azt! Volt olyan hogy sírógörccsel mentem el a hűtőtől és vertem a kezemmel az asztalt, egyszerűen annyira kellett enenm….de megérte. megérte minden egyes könycsepp és minden energia amit ebbe belefektettem hogy megszabaduljak ettől a betegségtől.
És hogy mért írok végig multidőbe mindent? mert kb 2 hete nekemis  visszatért… az evések, az hogy már társaságba is alig akarok menni és hgy csak ezen jár az agyam…de muszáj erőt vennem magamon, ha nem akarom elrontani a saját életem.
Mert tudom hogy azt teszem ha nem uralkodok magamon. Elég elképzelnem a jövőm …csak ugy egy évre előre, nem kell túlzásokba esni…
Egy év múlva a bulimiás énem: már teljesen elszakad a barátaitól, befelé fordul, folyton, a nap minden percében azon jár az esze hogy mit egyen, romlik a teljesítménye a suliban…hazaér és leüólne tanulni de inkább eszik…mikor BÁRMIMÁST csinálhatna…edzésen is csak lötyög, mert fáj a hasa az evéstől,meg azon jár az esze hogy kövér….és nemleszbelőle jó táncos, szarul érettségizik….be se jut az orvsira, ha igen akkor onnan bukik ki , mert ott már tényleg nem fér meg ez a viselkedés…bulizni már nem igazán jár, ha igen akkor se érzi igazán jól magát…elmegy a ruhaboltba és nem talál egy göncöt ami jól állna, egyszerűen borzalmas a vásárlás…ja és persze minden nap aza bizonyos holnap amitől kezdi a fogyókúrát….
És a nem evészavaros: Egy hülyéskedő, nevetgélő lányt látok, aki a pasijával akit imád épp nyaral valahol. bikiniben ücsörögnek a tengerparton, a biki mellesleg angyonjol áll a csajon, majd mikor hazaérnek a legjobb barátai köszöntik otthon akik imádják őt, a haztérés örömére  este elmennek bulizni , iszonyatjót táncolnak, szórakoznak, aztán a legjobb barátnőjével elmennek vásárolni másnap, alig tud válogatni a sok ruha közül ami jól áll rajta…emellett kiváló tanuló, hisz semmi nem gátolja abban hogy kevés idő alatt eredményesen elvégezze minden kötelességét, kiegyensúlyozott…és ahogy erről beszéltem….a furcsa az hogy egy pillanatra se jutott eszembe az evés….de szerintem annak se aki olvassa….hisz nem is hiányzik…teljes az élete, az evés csak arra szolgál hogy táplálja a testét, meg alkalmanként sütögessen egy egy finom sütit az anyukájával, amibből mértékkel nyugodtan ehet is…
És ez csak 2 héten múlik hogy melyik lesz az életem folytatása….az első 2 hét!!a legnehezebb és utána átállok…utána nincs több evési kényszer. 2 hét a poklok fenekén annyi fájdalommal…de nem megéri ennyi egy boldogabb jövőért? de
Szerintem meg kell erőszakolnod magad, tudom, hogy így nem hihető, de rohadtul akarni kell, hogy visszaállj. 
És amugy becsülöm benned, hogy már annyiszor felálltál ebből a helyzetből, tudom milyen ehéz.
Tudod, hogy erős vagy, az is azt bizonyítja,hogy sokszor sikerült már kilábalnod ebből, ne hidd el, hogy elgyengültél, most is ugyan olyan erős vagy!! 
És ne add fel soha! mert lehet hogy megpróbáltál már 100 szor fölépíteni mindent, és 100szor omlottál össze, de mit kell ilyenkor tenni? Ha kudarcot vallasz próbáld meg újra,és újra, és újra. Ha nem sikerül és feladod, gondolod hogy valaha is felállsz? Nem..Viszont ha nem sikerül és megpróbálod újra, meg újra? Meg újra meg újra? Addig amíg próbálkozol mindig van lehetőség számodra felállni! Csak akkor van vége, ha feladod!
De a legkönnyebb akkro rossz útra térni és beleesni megint a saját csapdádba, ha össze vagy zavarodva..Ilyenkor nem szabad gondolkozni. Ne gondolj az evésre hogy mit kéne tenned most hogy hogyan egyél ezután hogy milesz igy veled hogy milesz az állásoddal hogy ….stbstb….Csak fel a fejjel és menj tovább előre, tudod mi a helyes, a lelkiismereted jelezni fog!
Pozitívan állj hozzá, nézd a jó oldalát. Hiszen milyen unalmas lenne ha csak úgy ingyen minden erőfeszítés nélkül a kezedbe kapnál mindent: Képzeld el hogy jön mindenki úgy születik hogy tökéletes alakja van, semmiféle betegsége, álom munkahelye, álom lakása, gyönyörű párja, egy halom pénze..ha csettintésre az ölébe hullik minden amit akar…ha profi zongorista akarsz lenni akkor csettintesz egyet és tiéd a képesség,leülhetsz a zongora elé és bármit eljátszhatsz rajta…..és akkor mi a célod? mért érdemes élned ha nincsen semmi amiért küzdhetsz? rögtön nemis tűnik olyan jónak….sokkal értékesebb az amiért megküzdesz…és lehet igazságtalannak tartod néha az életet hogy egyesek meg sem értik egyszerűen hogy milyen nehéz ez az étkezéssel való szenvedés…hogy ők csak kimennek a konyhába megesznek reggeli egy tálka gabonapelhyet és eszükbe sem jut az evés addig amig meg nem éheznek…ahmeg szomorúak nem hogy nem zabálnak, de még enni sincs kedvük…nekik másfajta bajuk van, csak mi arrol nem tudunk…nekik azzal kell megküzdeniük, nekünk meg ezzel!
Tudom hogy nagon sokszor átmentél már ezen , de remélem sikerült újra erőt adnom.
Nagyon sok kitartást és erőt kívánok!!!
http://www.youtube.com/watch?v=HFmQTT87nmc ezt pedig ajánlom bárkinek aki tud szakítani 45 percet az életéből(tudjon!)