3 hónapja ért véget az 5 és fél éves kapcsolatom.Az utolsó 1 évben nagyon sokat veszekedtünk és jobbnak láttuk ha nem folytatjuk tovább mert csak egymás idegeit tesszük tönkre.Viszont a probléma az hogy nagyon szeretem őt és úgy érzem hogy soha nem fogom tudni elfelejteni .Sokan mondják azt hogy jaj még csak 21 éves vagy majd találsz magadhoz illőt,de én úgy vagyok vele hogy az ember életében igazán csak egyszer szeret.Az ő problámája az volt,hogy véleménye szerint én túl érzékeny vagyok és hogy mindent félreértelmezek,meg hát ő mondjuk soha nem jött hozzám mindig én mentem,volt olyan ha nem ugráltam úgy ahogy ő akarta akkor elzavart hogy menjek haza stb.De a lényeg az az hogy egész egyszerűen nem bírom elviselni ezt az érzést olyan mintha nem kapnék levegőt,nem eszek,nem tudok aludni csak nyugtatókkal.Nem akarok így élni.Nem látom értelmét az életnek nincs minek örüljek,úgy érzem hogy a semmiért vagyok és jobb lenne meghalni!!!!Nem tudom mit tegyek! Hogy tegyem ezen túl magam?Kérem valaki adjon tanácsot!!!!
Hogyan tegyem túl magam rajta?
Legaktívabb felhasználók
RSS 2.0 Kommentek
:’(
Ilyenek vagyunk. A kisebb bajból sikerül nagyobbat csinálnunk.
Őszintén sajnálom. Szerintem helyesen cselekdtél akkor, amikor választás elé állítottak. Azt tapasztalom a környezetemben, hogy az ilyen összeköltözések csak jegelik a kapcsolatokat. Nem haladnak előre. Ez csak a fiúknak kényelmes, mert helyben van minden (szakácsnő, barátnő, mosónő, takarítónő stb.) és nincs semmilyen felelősségvállalás, kötöttség, kötelezettség. Aki ezt erőlteti az férjnek sem alkalmas, mert akkor mást is erőltetni fog folyamatosan és sosem lehetsz önmagad.
Vigyázz magadra és használd az eszed.
Kedves Edit!
Nagyon szívesen segítek,abban , hogy talpra állj és a helyes értékrendet megtaláld.Szeresd magadat,ez a legfontosabb,legyél Te a fontos saját magadnak.Vedd észre, hogy kapcsolatotok kissé egysíkú volt a másik fél kissé kihasznált.Ha igazán szeretett tudott volna még várni, a szeretet nem akar birtokolni, a szeretet nem akar kisajátítani.A szeretet megértő,megbocsátó,ha kell akár elengedő is,nem birtokolhatsz senkit, de Téged sem birtokolhat senki. Még csak 21 éves vagy előtted az élet, amely még sok jót tartogat számodra,igaz néha bánatot is, de az egész csak a lelked fejlődéséhez járul hozzá. Ahhoz, hogy Önmagadban megtaláld az egészet, mert ott van, a saját életedet éld, folytasd a főiskolát,hidd el akár igazi lelkitársra is találsz, aki megértő, hogyha várni kell rád,aki nem akar választásnak kitenni és igazán szeret.Vedd észre, hogy a butaságok, az elméből származnak és nem a lélekből,csak az elme képes arra, kogy kétségeket teremtsen, a lélek erre nem képes.El kell engedned azokat a dolgokat amelyek fogva tartják elmédet,a testi-lelki-szellemi egyensúly létrehozásával, gyorsan túl teheted magadat a Tégedet ért méltánytalanságon.Ne feledd a szeretet nem akar kisajátítani, a szeretet kivár, a szeretet megért, a szeretet lélekből táplálkozik, a szeretet sohasem egyoldalú.
Az egyensúly megtalálásában tudok neked segíteni, hogyha gondolod.
Elérhetőségeim:
e-mail:laszlo.thot@gmail.com
skype:toth.aron8
Szeretettel vidámabb és kiegyensúlyozottabb napokat kíván:
Tóth László lelki segítő (met.pszichoterapeuta speciális tanácsadó)
Edit! Figyelj, beszéljünk valahol! megadom az e-mailcímem írj arra kérlek.
Nem hagyunk magadra!
markenzen@yahoo.com
Nekem is irtóra fáj, de meg kell tanulni együttélni vele! Várom leveled vagy egyéb elérhetőséged!
Márk
Nagyon kedvesek vagytok hogy foglalkoztok velem!De tettem egy nagy butaságot pontosan múlthét szombaton!3 nap teljesen ki van esve mert be vettem egy 3 negyed üveg 2 mg-os Rivotrilt és felvágtam a csuklóm!Nagy butaságot csináltam már tudom de hiába telt el 3 hónap rohadtul fáj és minden este az cseng a fülembe mikor külön maradtunk hogy válassz vagy én vagy a szüleid mert nem akartam még vele még összeköltözni a semmire és választásra kényszeriített és nem tudom hogy valaha el fogom tudni e ezeket felejteni!!!!!
Kedves Edit!
Hasonló érzésekkel küzdöttem és néha küzdök a mai napon is. A kilátástalanság és az elkeseredés nagyon az emberre tud ülni. De ne feledd az álmaidat és céljaidat! Azokra gondolj, ne másra. Engem is elhagytak és irtóra fájdalmas érzés, hogy nincs senki 5 év házasság után. Bár még benne vagyok, de szívesen beszélgetek Veled, az e-mailcímem : markenzen@yahoo.com. Ide bárki írhat, aki meg szeretné oszatni a fájdalmát.
Hátha ezzel is tudok segíteni.
Sok szeretettel: Márko
Kedves Edit! A fősuli nagyon fonos. Minden mást be lehet pótolni, de az iskolát azt nem. A kismenyem leragadt az érettséginél és a gyermekek születése után már nincs módja továbbtanulni. Ez nagyon megviseli. Ha mégis tanulna, az a gyermekeit viselné meg. Ha elúszik a diploma, egész életedben bánnád.
A diplomaosztódra szívesen gratulálnék! Majd írj!
Köszönöm szépen sokat segítettek a szavaid nagyon!Igazad van az idő majd mindent megold ahogy a testvéreim és a szüelim mondják és arra koncentráljak hogy végezzem el a fősulit!Ha majd telik az idő visszatérek ide és elmondom akkor majd hogy mit érzek igaz az még nem most lesz de nem felejtem el azokat akik tanácsokkal segítenek nekem!Köszönöm neked!!!És mindenkinek aki segített!Üdv nektek és Isten áldjon meg titeket azért hogy szántatok rám egy kis időt!:)
Kedves Edit! Valószínűleg nem is annyira te, mint inkább az idő fogja ezt megoldani és bebizonyítani. Mint mindenkinél, akik nagy lelki fájdalmat szenvednek el. Minden szerelmes fiatal így reagál, ahogyan te. Ez, mondhatni teljesen természetes dolog. Aztán, egy idő után már azon csodálkozunk, hogy hogyan voltunk képesek szerelmesek lenni egy “ilyen alakba”.
Egy új szerelem csak lelkileg egészséges nőként fog megtalálni. Gondolj bele: kinek kell egy idegileg lestrapált nő. Ha ilyen állapotba kerülünk, még a volt szerelmünk is menekül előlünk. Taszítja őt a te ragaszkodásod. (Tedd fel a kérdést: tetszenék ilyennek a volt barátomnak?)Ez fordított helyzetben is így van. Egy nő sem viseli el, ha a férfi a szerelemével zsarolja.
A magas vérnyomást fiatalon még el lehet viselni, de hosszabb távon érdemes odafigyelni rá. Hiába is imádkozol a halálért, nem érdemes. Csak eszed magad és a szeretteidnek okozol bánatot, úgy ahogyan neked okoznak most.
Nemcsak a szerelem hiányzik ilyenkor, hanem az 5 év alatt megszokott ritus. 16 évesen kicsit korai volt ez a kapcsolat, hiszen sokat változik az ember pont ebben az életkorban. Már te is más vagy, mint akkor és a partnered is felnőtt.
Hidd el, nincs itt a világvége, csak neked most nagyon nem jó. De még lesz! Jó pár év múlva nagymamaként majd te adsz tanácsot szerelmi bánat ellen a fiataloknak, miközben unokáid huzigálják a ruhádat, hogy velük foglalkozz. (Mint most én.)
Ahogy mondtam, adj időt magadnak. Az a legfontosabb. Idő, idő, idő és nyugi, ne pánikolj!
Ismét köszönöm a válaszod!De én nem hiszem hogy ezt valaha le tudom zárni!!! Egyet tudok soha többet nem leszek szerelmes!Amúgy ha már a testi tüneteket említed akkor állandóan magas a vérnyomásom magas a pulzusom és van mikor az orrom vére is nagyon elered.Esténként a halálért imádkozom hogy reggelre ne kelljek fel!És hiába próbálok erőt venni magamon hogy ezt nem csinálhatom egész egyszerűen nem megy:(
Ha a lelki fájdalmak is halálosak lennének, akkor nagyon kevés ember élne a Földön.
Az emberi élet már csak ilyen és hidd el, minden embernek jut belőle, nem is kevés. Születésünktől fogva végigkisér öröm és bánat. Az örömöt jól viseljük, a bánat viszont megbetegíti lelkünket. Ha nem vigyázunk, akkor fizikai betegségek sora jöhet belőle. Ugyan nem halálosak, de hosszú évtizedekre saját testünk rabjaivá válhatunk. Aztán egyik orvost követi a másik…..
Fiatalon én is átestem – és gondolhatod, hogy sokan mások is – hasonló szakításon. Nekem a büszkeségem segített, hogy elviseljem. No és a jövőbe vetett hitem. Nem éreztem, vagy nem engedtem érezni, hogy én mennyire szerencsétlen vagyok. Persze ez így is volt, hiszen az évek bebizonyították. :) Sokan kényszerülünk arra, hogy lezárjuk életünk egy szakaszát és kezdjünk egy másikat. Életünk velejárója.
Nincs mit tenni, lapozz egyet. Ne hagyd, hogy más lapozzon helyetted.
Samuka köszönöm szépen nagyon kedvesek a szavaid ígérem megfogadom!De kérdezhetek valamit igaz lehet nagyon hölye kérdés de nagy lelki fájdalomba be lehet halni?Bárcsak meghalnék nem akarok így élni
Szorítok neked!
Próbálj olyan elfoglaltságot találni, amit biztosan nem fogsz sűrűn csinálni akkor, amikor új társra lelsz. Új frizura, divat, kozmetika. Horgolj, köss, – vagy tanuld meg. Kényeztesd magad. Menj múzeumba, úszni, itt a jó idő. Régen sokat jártam a Margit-szigetre, egy jó könyvvel, keresztrejtvénnyel. (Ma nem tudom milyen ott a közbiztonság.)
Ne maradj otthon. Ha teheted mindig más útvonalon menj haza, fedezd fel a várost.
Vasárnap délelőtt, vagy bármikor misére, istentiszteletre is betérhetsz egy közeli templomba. (Csak ne szektába!!!) Ha másért nem, figyeld meg az embereket.
Köszönöm szépen hogy írtatok és tanácsokat adtatok megfogadom őket!!!!Tényleg nagyon szépen köszönöm!!!
Gondolkodj hosszú távon Edit. Hogyan lehet leélni egy életet, – vagy csak egy pár évet is rossz kapcsolaban?! Gyereket szülni, nevelni. Egy vitával telt kapcsolat felemészti az embert és jönnek a szervi bajok is a lelki után. Ma még fáj, – hiszen hosszú volt az 5 év – de el fog múlni és ha megerősödsz önbizalomban, hitben, akkor hozzád való társra találhatsz, aki pont azt értékeli benned, aki vagy.
3 hónap nem nagy idő. Ahhoz több kell, hogy “kimenjen” belőled ez a kapcsolat. Várj még egy kicsit és éld az új hétköznapjaidat. Adj időt magadnak.
Szia Edit!
Megértelek, hogy most nagyon fáj! Ne sajnáld ezt a kapcsolatot, hiszen Te ugráltál állandóan, ahogy párod diktálta. Hidd el tényleg fiatal vagy még! El fog jönni az igazi, addig is foglald el magad olyan dolgokkal, ami érdekel, leköt. Tudom, mondani könnyú! Barátkozzál, járj társaságba, hogy ne a történteken agyalj állandóan. Ha van kedved írj az ifjuildi@indamail.hu email címemre.