Egy 22éves lány vagyok 2 kis gyerekkel.A kisfiam apukája február környékén el hagyott 25.hetesen,1évig voltunk együtt,én nagyon szeretem még most is,ő sokszor bántott szavakkal,és úgy lett vége hogy azt mondta hogy élni akarja az életét,úgy hogy várom a kisfiúnkat.Vissza költöztem anyukámékhoz,ő elhagyott végleg.Ki vagyok idegileg,lelkileg,Azóta már 3 hónapos a kisfiam,és eddig 2x látta,nem is láthatja a szüleim nem engedi,mert rosszba vannak.De nekem állandóan ő jár a fejemben mindenhol őt látom,fáj hogy nincs velem.Van egy nagy dobozom minden emlékünk benne van.Mikor össze költöztünk vettünk egy szemetes lapátot,én még azt is el raktam,ez már beteges?Azt mondták anyukámék,ha vissza merek menni hozzá,akkor hozzájuk már többet nem mehetek,nem köztözhetek vissza!
nagyon hiányzik nagyon szeretem,úgy éreztem és most is hogy nekem ő a nagy Ő.sokszor gondolkoztam már azon,hogy egyik nap nem jövök haza eltűnök,vagy öngyilkos leszek,de nem megy,mert a gyerekeimet nézem.pedig ha ők nem lennének már rég nem élnék.egyszer már volt ilyen sajnos meg úsztam.
de már ezt nem bírom tovább valaki tudna valamilyen tanácsot adni,bármilyet,vagy kérek egy új szívet!!!feledni akarok boldog szeretnék lenni….
elegem van hol jó kedvem van hol meg egész nap rossz és sírok.már 48kiló vagyok,étvágyam nincs,semmi.
bogyomano@mailbox.hu
Draga piciszív!!!
Szomorú ilyen fiatalon ekkora fájdalmat,csalódást átélni,főleg ha már két kisfiú sorsáért is felelős vagy.Nehéz bármit is mondani,hisz nem egyszerű dolog ilyen helyzetben okosnak lenni.Mint kívülálló úgy látom,hogy nem engedik a szüleid,hogy dönts a saját életed felől.Bizonyára azért,mert féltenek a további csalódástól,megpróbáltatástól.Tapasztalatlan vagy,fiatal,de mindannyian azok voltunk mindannyian hibáztunk,csalódtunk hisz sajnos ez is az élet része.Nemtudom mi a foglalkozásod,képes vagy .e magadat önállóan eltartani,és a fiadat is nevelni,mert ha nem,akkor ki vagy szolgáltatva a szüleidnek és sajnos alkalmazkodnod kell.Tudom,hogy most gyesen vagy,gondolom,de aztán tudod-e egyedül folytatni?segítség nélkül.A fiúd elég felelőtlennek tűnik,ha terhesen képes volt kisétálni az életedből.Hogy megbánta-e azt nem tudom,mert akár az is lehet,hogy megilyedt a felelőségtől azért lépett le,de lehet,hogy már megbánta és szeretné veled folytatni.Ehez persze tudni kellene az ő véleményét is.Nem marad sok választásod,mert életet adtál egy fiúnak,akit fel kell nevelned szüleiddel,vagy egyedül,de ennyivel tartozol neki,hisz ő semmiről nem tehet.
Kivánom,hogy sikerüljön megoldanod az életed,szeretettel……..Katalin