Szia Aknalon!

Sajnálom, hogy alacsonyabbrendűnek érzed magad velem szemben – én egyáltalán nem érzékeltettem ilyet, szerintem az, hogy én túl vagyok egyes dolgokon, teljesen természetes folyamat és az élet része, nincs ebben semmi felsőbbrendű.

Kétlem, hogy bármiben is vitát indítottam volna, legfőképp nem vettem részt vitában, sajnálom, ha vitának érzékelted, de ez nem az én kosztom. Azt sem értem, miért borulsz ki egy ártatlan e-mail cím miatt. Felesleges ennyi felkiálltójel, az írás nem lesz hangosabb, értem a szavakból is, hogy besokalltál – csak azt nem értem, hogy mitől. Ráadásul már elnézést is kértem előző levelemben de talán te szereted sorakoztatni a dolgokat – én nem.

A többivel nem érdemes foglalkoznom, úgyhogy most inkább átlépem ezt, nem ér annyit az egész. Azt hittem tisztáztuk, hogy ott folytatjuk, ahol ‘kell’ de hát neked ez nem egészen megy, úgyhogy ismént ne haragudj, de most erre nincs mit írnom.

További szép estét!

Bline

Szia Aknalon!

Írásban nem állapítható meg 100%-an, hogy humor vagy sem, de ha közlöm, hogy nem veszem magamra és nem vagyok ilyen könnyen megsérthető, akkor az legyen már elfogadva – remélem, ez nem csak ideiglenesen történt meg.

A Jézusos viccet is értettem – épp azért írtam, hogy honnan szedsz ilyen ostobaságokat – úgy tűnik, te sem érted a viccet, pedig smilikkel / / is jeleztem. Szal egyőnk se érti a viccet – szerintem csak teljesen különbözünk, ettől még nem kell a viccnek gúnyosra sikerednie. Nem voltam flegma. Nem vagyok beszólogatós típus – inkább csak kimondom az igazat – amit szerintem nincs értelme megfűszereznem beszólással, mert anélkül is átmegy. A szó meg nem dőlhet belőlem folyamatosan – nekem sem ugyanolyanok a napjaim.

Én nem írtam olyat, hogy a youtubon nem tetszik a véleményed – azt írtam, „ nem nyűgözött le”, „meglepett”. Azt már te tetted hozzá, hogy csalódtam – de már tudod, nem csalódhatok olyanban, aki iránt nem táplálok semmit, hogy ezért csalódást tudjon okozni.

Mi van, mi az én hibám? No ezt nem vágom, szerintem nem hibáztam veled szemben semmiben. Még a végén kiderül, te vagy az érzékenyebb

Egyszerűen nem tartom jónak, ha olyan dolgok alapján ítél valaki, amely eleve kudarcra van ítélve. Amit én írtam ezen az oldalon, az én álláspontom és nincs köze hozzád, rólad semmit nem írtam, csak közöltem, nem értek veled egyet, ennyi. Nincs ebben semmi, nem érint milyen fajta vagy – az én szememben ugyanis nincsenek fajták. S az, hogy nem hagyod magad velem szemben – nos, ezt nem értem teljesen, ugyanis nem vettem észre, hogy lenne okod erre, de ha erre kívánod szánni az időt – hát csak tedd – ám erre többet nem kívánok reagálni, akkor sem, ha csak vicc, ezt már tisztáztuk, többet én nem szeretném erre szánni az időmet, ne haragudj. Zsengén fogalmazok és ez nem fog változni, egyrészt ez nem akkora ügy, másrészt felülemelkedni jobb és több, azon kívül így elégedettebb vagyok

Én nem akarok veled sem kijönni, sem összeveszni – véleményeket kezdtünk cserélni és nem kívántam ezt átlépni, főképp nem pár véleménycsere után, ezért sem adtam meg az e-mailem. Nem zárkózom el a barátságok elől, de az nem 3 nap és nem árt némi közös egyezés, amely összetart, a végképp nem árt, ha ezek főágon futnak.

Hát én megkeményedtem – ez nem azt jelenti, hogy lépten és nyomon ezt nekem ki kell fejeznem. Az, hogy nem hiszel nekem, nem az én problémám. Attól, hogy kulturált maradok, még találkoztam mindenféle emberrel és történt már velem olyan is, ami lehetetlenné tette, hogy ne változzak meg, ne váljak erősebbé kívül-belül. Ha te megkérdőjelezed a szavaim, azt kell feltételeznem, hogy az mögé bújsz, hogy te frankón megmondod mi van – az nem is annyira őszinte ember – főképp, ha valaki tényleg őszinte, akkor minek bizonygatja, hogy az, főleg ekkora hangsúllyal? Bocs, tudom, ez az egyik érzékeny pontod – de nekem is – bölcsebb volna tehát ezt tiszteletben tartanunk.

Még mindig azt mondom: Na és? Adjam fel vagy mi? Lássam úgy a világot, hogy aki cigány az csak ** ember lehet, sőt, nem is ember csak mert cigány? Vagy, hogy a férfiaknak csak 20%-a kivétel talán a nőkkel együtt? Köszi de nem. Ennél én többre vagyok képes, ahogy mindenki más is, aki többre akar képesnek lenni. És ne sértődj meg, de már megírtam, hogy az ilyesmit nem itt kell bizonygatnod meg tisztáznod. Hogy ki igazmondó, ki simlis, szerintem ne legyen mutogatás kérdése köztünk, mert ha ez folytatódik, egyőnknek sem fog tetszeni.

Nyilván én sem véletlenül tanultam megvédeni magam – de úgy tűnik, nem figyelsz eléggé. Nem vagyok bizonygatós fajta.

Figyelj, szállj le ezekről a témákról, mert akkor tényleg nem fog ez az egész levelezés érdekelni, ha ezekben a témákban bizonygatsz – hidd el, nincs értelme, nem kapok rajta, nem érdekel, én ezeken a dolgokon már rég túl vagyok, gondolsz amit gondolsz, teszel amit teszel, én ettől se kevesebb, se több nem leszek, úgyhogy még egyszer kérem, ugorjuk át ezt a témát, mert nem ezért vagyok itt. Ha ezt nehéz megérteni és ha úgy sokalltál be ahogy tűnik, akkor nem kötelező írni. Azzal jössz ki, akivel akarsz.

S most visszatérek a fő szálra, azt remélve, legközelebb nem csak az utolsó 2 mondatban térsz vissza te is.

Szal, pl. ma milyen volt a napod a héthez képest?

Hogy vagyok? Mostanság eléggé változóan, de tartom magam. A 85 a 175 –höz úgy gondolom, nem is rossz arány. Voltam már a földön úgy, hogy nem tudtam felállni, 175 centi magas ember is elment mellettem, miközben segítségre volt szükségem. Ironikus az volt, hogy egy öreg néni állt meg csak megjegyezni, hogy legyen abbahagyva, ami folyik – de öreg volt és kicsi is, vékonyka is, tovább ballagott. 3-4 ember elsétált mellettem. Ezután a cigány még arcba is köpött. Ez mérhetetlen megalázó. Miután otthagyott, nem tudtam segítséget hívni – nem volt nálam telefon, nem tudtam felállni. Ez egy gyenge történet mindahhoz, amit még átéltem ifjú életem során. Mit is tudhatod te! Azért ez a történet is cudarul hatott rám. Na és? Ezt ismételgessem? Tudom, mi volna, ha most jönne velem szemben. Na és? Nem akarom úgy leélni az életem, hogy gyűlöletben éljek. Hogy megvessek mindenkit, aki cigány, mert nem 1x volt konfliktusom velük. Hogy gyűlöljem a világot, amiért olyan piszkos is tud lenni, olykor teljesen igazságtalan, és amiért olykor kegyetlen. Hogy néha úgy érzem, többet kaptam a sz@rból, mint amennyit érdemeltem. Átéltem a poklot és ezt nincs joga senkinek sem megkérdőjelezni csak azért, mert kulturált vagyok és erősségem mivoltából nem tőrnek ki belőlem obszcén szavak, s inkább azt mondom: na és? Mert na és? Most mégis mit tegyek? Gyűlöljek mindent, amely kapcsolatos mindazzal, ami bántott engem? Ítéljek el mindnekit, aki hasonló ahhoz, aki ártott nekem? Köszönöm, de nem, én már túl vagyok ezen és csak mindent nehezebbé tett, engem meg kevesebbé, és amit egyáltalán nem akarok az, hogy kevesebb legyek.

Aki lettem, mindannak ellenére lettem, ami történt, s nem azért, mert mindaz, ami történt, megtörtént. Ez köztünk a különbség és ezért nem is fogunk egyet érteni a főágakban. Mert te azért vagy olyan, amilyen, mert mindaz megtörtént veled, ami. Ettől még nem kell megkérdőjelezned azt, ami nem olyan, mint te, aki nem úgy reagál arra, hogy megverték, megalázták, ahogy te, s akkor a másik tuti nem is élte át szlogen. Én büszke vagyok arra, hogy mindannak ellenére, ami történt velem, sikerült ilyennek lennem. Már csak jöjjön a lelkem helyre, azért, mert jó, hogy ilyen s az ilyen léleknek élni kell, mert nem érdemel halált. Már csak az kell, hogy akarjak élni véglegesen, szívből-lélekből, s akkor kerek leszek. Főképp, ha eztán kialakul egy olyan kapcsolat, amelyben kölcsönös az osztozás. Gondoltam ezt leírom, ez igencsak kapcsolódik ehhez az oldalhoz. Hogy ki milyen, csak választás. Hozzáállás ahhoz a jövőhöz, amelyet egy kudarccal teli, megalázott élet előzött meg. Én ebben hiszek és ez a vélemény az, amely életben tartott engem.

Válassz jól és szebb napokat!

Bline

Szia Aknalon!

Micsoda ostoba gondolat, hogy olyan vagyok mint Jézus, csak nőben :D:D Honnan szedsz ilyen ostoba gondolatokat?

Mért csalódtam volna benned? Hisz nem is ismerlek, de biztos, hogy nagyon különbözünk, teljesen más az erkölcsünk, nyílván az Istenes hasonlat is ehhez társítható.

Ha mindent komolyan vennék, amit írsz, akár gyökérségből írod, akár viccből: tényleg nem volnék 100. Nem tudom miért aggódsz mindig azért, hogy komolyan veszem minden butaságod, már többször megírtam, hogy nem veszem komolyan és 1x sem játszottam el a sértetett – nem értem, miért nem vágod. Sebaj – viszont én nem játszani jöttem ide fel, úgyhogy ne haragudj, de nem mondok igent a játékodra, nem látom értelmét.

Túl sok mindenről hiszed, hogy magamra veszem. Nincs kedvem erre mindig reagálni – legyen már elég, hogy 1x le lett szögezve és ennyi, nem kell ezen lovagolni. Nem kell ennyit aggódni ezen, erre sem kívánok visszatérni.

Lehet, nagy a csalódásod a nőkben és amit 1-2 tett, mindre irányítod – ez mért sértés nekem? Mi közöm nekem ehhez? Szal tojok rá, hogy kivel mit csinálsz és mi a véleményed, amíg az nem rólam szól. Ezt is értsd meg végre és zárjuk már le mert már nagyon el van húzva a sok magyarázkodással és nem látom mi szükség rá, engem ugyanis nem érdekel az életed ezen része. Egyáltalán nem érdekel a nőkről alkotott véleményed, mint már írtam, nem azért vagyok itt, hogy a te dolgaid mérlegelgessem.

Attól, hogy különbözöm, még nem vagyok fura – de mielőtt megint viccesen aggódnál, hogy magamra vettem: egyáltalán nem zavar, hogy furának tartasz. Miből gondold, hogy szimpatizálok mindenkivel? Nem is ismersz. Azért, mert nem ítélek faj szerint? Szerintem ez normális. Találkoztam “vad” cigánnyal, találkoztam “vad” magyarral is. Na és? A kegyetlenség bárkiben ott lehet, mindegy milyen származású – ez nem újdonság.

S ha nem baj, szeretnék azzal foglalkozni, amiért ide feljöttem. A faji és egyéb kérdéseket kétlem, hogy itt kell kitárgyalni – ha erre volna szükségem, nem ide írogatnék. Tisztában vagyok az értékekkel és az erkölccsel, éltem kegyetlen világban bármennyire is nehezedre esik ezt elfogadni azért, mert szerinted túl szép a dolgokról való elképzelésem. Nem lennék itt, ha nem jártam volna meg a poklot – szerintem ez is egyértelmű.

Szóval, ettől az egésztől most én elkanyarodom, s bocs, hogy nem voltam humoros, de ez nem is olyan oldal, hogy állandóan humoros kedvemben legyek – ez is nyilvánvaló szerintem.

Remélem, most egészen egyértelmű voltam.

Bye!

Bline

Szia Aknalon!

Hát, méltányosabb lett volna, ha elismered a véleményed, ha már egyszer hangoztattad azt. Nem értem, miért volna fontos most letagadni – nem így szokás a dolgokat ‘helyrehozni’. Többet ért volna, ha valami mást írsz, ha vállalod a szavaid ‘következményét’. Igen, lefixáltad azt is, hogy neked nem tetszenek a cigánylányok, még inkább hozzád tartozik a Youtubon az a véleménynyilvánítás, amelyről szó van.

Elnézést kérek tőled is és Tirextől is, amiért beillesztettem a beszélgetésetek – de így legalább már egyértelmű, hogy ki kinek is írt, hogy melyik hozzászólás kié, s hogy még viccből sem vagyok gyökér. Többet ért volna, ha vállalod a dolgot ha már eleresztetted a nagyvilágnak, ez csupán az én véleményem.

Mivel ennek az egésznek semmi köze ehhez az oldalhoz, természetesen erkölcsi okokból is, idővel törölni fogom ezt a hozzászólást.

100% -ban magyar termék vagy? Miért kéne nekem erre biztosíték? Én nem különböztetek meg senkit sem faj, sem nem, sem hovatartozás, vallás, szexuális beállítottság – sem egyéb jellemző miatt. Sajnálom, hogy ebben nem értünk egyet! Nekem nincs bajom az indiaiakkal, akármire is célzol az indiai kifejezéssel. Emberek vagyunk.

Az indiai kicsi kezdőbetű, az India kezdődik naggyal, tanulj meg írni, lám én megtanultam olvasni (válasz a viccedre, nem kell megsértődni )

Mi van, ha én indiai vagyok? Honnan tudod, hogy milyen a származásom? Nah, mindegy, kétlem, hogy ez alapján kell besorolni az embereket a kedvelem és kerülöm kategóriába. Nekem legalábbis ez a véleményem.

“Tirex3680 1 hónappal ezelőtt

Ezt hagyjuk inkább, Isten tudja hol laksz, lehet “bivabasznádon”, ott meg a kukoricásban nem is csodálom, hogy nem látsz szép cigány lányt!:DDD A másik az, hogy szerinted a pornófilmekben csak szép nők vannak? Vagy beteges szado-mazo filmekben szólj ha látsz cigány lányt, igaz én nem nézek beteges filmeket, de fogadnék bármibe, hogy cigány lány nem szerepel benne, de abba fogadnék, hogy a magyar lányoknak 20 ezer forintért belefosnak a szájukba!:DDDD Na erre legyetek büszkék!

válasz a következőre: Aknalon

Aknalon 1 hónappal ezelőtt

Hát én nem lakom putriban,de attól még remélem kijelenthetem,hogy nekem nem tetszenek a cigány lányok! Ja és már láttam néhány cigány csajt pornóban pl.: a Baszások Köztben Nem vicc a Nórát egyértelműen egy cigány csaj “játssza”! Ja és én egyáltalán nem vagyok büszke a magyar lányokra azaz pont leszarom őket!! És abban mind egyetérthetünk ha félretesszük a kamu gyűlölködést,hogy a legtöbb lány egy baszott nagy kurva,de hé nézzétek a pozitív oldalát legalább jut elég pina mindenkinek

válasz a következőre: Tirex3680” *Youtub bejegyzés

Gondoltam, én meg ezt közlöm
Szia!

Szia Aknalon!

Tényleg ezüst – nem is figyeltem

Én is fent vagyok Youtube-on Tetszik a név, amit kitaláltál.

Biztosan az ország másik felén élek – ez így szokott lenni

Nagyon nagy darab emberekkel is edzettem már – de nem a méregetésről szól, viszont poénnak jó

Tetszett ez a kocsi-ló szisztéma Amúgy nem bírom a kocsikat – buszokat.

Tudod, nem valami fair gondolat, de néha elképzelem, hogy befutok, és ők lesznek azok, akik hasonló cipőbe kerülnek, mint én. Ám nem tudom, mit tennék. Nem menteném meg őket – ebben biztos vagyok (bár tudom, ez nem helyes gondolat, tényleg nem az, több lennék, ha ezt elvetném), a sorsukra hagynám őket ahogy ők engem, oldják meg maguk, de teljes hátat képtelen vagyok fordítani, mert az jobban jellemezne engem a kelleténél – bár mostanában kissé talán, … legalábbis velük, elérzéktelenedtem.   De én még a ~vívódom önmagammal és a valósággal~ résznél tartok.

De hogy senki sem támogat a környezetemben, az nagyon rossz nekem. Vélem, bárkinek az lenne. Nem lehet azért elviselhetőbb, hogy húúú, majd megbosszulod.

Rendben, legyen a „véres rongy” egy mondás Én akkor is el tudok róla filozofálni :D:D

Kóstolgatás? Edzésen is mindig én vívtam ki, hogy a nagyobbak reagáljanak a pattogásomra Sosem szeretem az azonos súlycsoportot, ha csak nem sokkal jobb nálam. Szóóóval te csak ne mondd meg nekem, hogy kit ne kóstolgassak mert azt én döntöm el (A biztonságom érdekében véletlenül feltüntetem: ez poénkodás akar lenni :D)

Őszinteségre – őszinteség a nagy nyíltság ellenére Ha én dührohamot kapok, nem tudom elfojtani túl jól. Szerencsére fél évben 2x ha kapok dührohamot – azt is azért, mert nincs engedve, hogy elkerüljem. Szóval valaki kihozza belőlem, kérem, hogy hagyjon, nem teszi – kimegyek és utánam jön s csak folytatja a beszédét bármennyire nem akarom. Már kiabálok, hogy hallgasson már, hagyjon magamra, s a kiabálás ordibálássá válik, mert nem teszi s ezen a ponton dührohamot kapok. Olyankor otthagy azzal, hogy jesszus, meghibbantam. Én meg nem tudok állva maradni, leguggolok, átkarolom magam és bőgök, miközben reszketek. Iszonyatos fájdalommal jár. Miért bőgök? Mert helyettesítek. Ha nem bőgnék, akkor csapkodnék, törnék és zúznék elég hatásosan – de ezt nem akarom, ezért a bőgés, az uralhatatlan reszketés pedig azért, mert elnyomom a dühöm és az elkeseredettségem. Ez egész jól állás, mert régen ez másképpen volt és többször.

Meglehet, értékelnem kéne, hogy ’ így ’ is ’ észrevettél ’. Egyszer ezt megtettem és nem lehet kitörölni a következményeit – szó szerint. Akkor azt hittem, annak ellenére lettem észrevéve, hogy azon időszakban ez nem történtehett volna meg. Most már tudom, hogy pont azért lettem észrevéve. Játék lettem és későn ismertem fel. Már alig voltam egyben ezelőtt, s amikor az észrevétel lezajlott s reagáltam rá (értékeltem), akkor én már félig nem éltem. Így a játék után nem maradt már semmim és nem voltam már semmi, így ezt követte a második ’ próbálkozásom ’, amely után úgy tűnik, nem lesz több. Bár nem ebben az értelemben mutattam meg magam – ahogy most teszem, így még sosem tettem azt hiszem – nem tudom, nem emlékszem. Ettől még nem más.

Úgyhogy nem tudom, hogy pozitív-e vagy sem az, hogy valaki (éppen te) mindannak ellenére is barátkozni akar velem, hogy éppen az vagyok, ami/aki. Ne vedd, kérlek, sértésnek, ez nem szól ellened, csak egy igazság, amely hozzám tartozik, nem hozzád. Mielőtt felelnéd: nem arról van szó, hogy sablonná vált, hogy félek az ismétléstől, ezért lemaradok az újdonságokról – ha értesz, ez eszedbe sem jut. Különben is, eddig csak írásban sikerült önmagam vállalnom – azt hiszem. Az íráson túl mindig elbukom, mert azt sem tudom, ki vagyok, hogy milyen vagyok. Írásban mindig ugyan olyan vagyok, ugyan az. Talán ezért vagyok bő író? – vagy csak azért, mert az írás nem csak a hobbim? Nem is tudom. Gyerek még ahhoz az idő, hogy tudd, valóban észrevettél-e – erről szól és nem a „sablonról”. Ne haragudj, kérlek, de én ezt nem értékelhetem és nem is teszem.

Azt értékelem, hogy írsz, hogy van reakciód arra, amit én írtam s értékelem, ha valamiben őszinte és nyílt vagy – úgy tűnik eddig, hogy felvállalod azt is, amit a sokaság nem. Értékelem az igyekezetet az embertől, aki bátorítani igyekszik. /Ám az elején mindig így van – mert az ember igyekszik az ember előtt- és én ezt jól tudom. / Értékelem, ha sikerül megnevettetnem ezt az embert és ezt érzékelteti, s ha nem titkolja, hogy a ’fősztöm ’ pocsék (átvitt értelem) – hogyha nem dicséri meg a ’frizurám’ csak azért mert megkérdeztem milyen, hanem azt hangoztatja, ami valóban a véleménye, de ezt nem érzéketlenül teszi, vagy minimum valamit mellé fűz ennek jeléül. S a toleranciát. Eddig ezt értékelem benned/tőled. De nem szállok el, mert egyrészt tudom, minden barátság így indul az elején, s hogy erre alapban képesnek kell lenni, a kérdés ennek megtartása és mindaz, ami ezeknek az okozója, amire mindez épül.

Azt nem értékelem, hogy feleslegesen obszcénul fogalmazod meg a mondandód, mert értem úgy is, ha ezt nem teszed Ha kib@szottul esetleg elb@szottul sz@r valami, értem én, ha úgy fejezed ki netán, hogy kíméletlenül pocsék, jól tudom milyen az, ha valami pocsékul kíméletlen. Azt is tudom, hogy mennyire fáj, ha valami iszonyú, mennyire nagy, ha olthatatlan vagy bírhatatlan, mennyire igazságtalan, ha elképzelhetetlen, mennyire nehéz ha bírhatatlan és elviselhetetlen és egyebek.

Némely este ide ülök és megnézem, érkezett-e válasz, s ha igen, azt pozitívként érzékelem, kicsit jó, hogy van valaki a világ másik oldalán is és szól is hozzád

Boldog Mikulást!

Bline

Amúgy Aknalon, érdemként könyvelem el, hogy éltetni tudod még a pozitívumot magadban, sőt, ezt másoknak is ajánlod. Könyveld el érdemként te is! Értékes, hogy nem adod fel, bármilyen jól tudod, hogy milyen sz@r tud lenni, s hogy amikor tart, akkor szinte haldokolsz. Úgy tűnik, megtanultad, hogy egyszer fent, máskor lent és hogy melyik meddig tart, azt befolyásolni vagy képes néha; ahogy más is; és az a ‘néha’ jelentőséggel bír. De azt főképp te döntöd el, hogy élsz vagy halsz. S te úgy tűnik élni akarsz még úgy is, hogy tudod, többször fogsz még ‘ fuldokolni ‘, vár még rád ideiglenes haldoklás, mégis vállalod az életet. Szívesen bátorítalak viszonozva bátorításodat, mert úgy látom, hogy van értelme. Remélem, küzdelmeid egyre eredményesebbekké válnak és egyre inkább nem lesz rájuk szükség! Gondoltam ezt még megírom.

Bline

Szia Aknalon!

Meglepve láttam, hogy van plecsnim

A dühroham kész kín.

Belőlem inkább történések hozzák ki, azok, amelyek elől megpróbálok elillanni, hogy ne kapjak dührohamot – de nincs hagyva, hogy kiszálljak belőle, mert a másik nem akarja lezárni. Miután vége a dührohamnak, csalódást érzek. Csalódást magamban.

Mindig elégedett vagyok – vagy igyekszem az lenni – amikor nekem sikerül győznöm és nem az állapotomnak – ezért ha az ellenkezője történik, csalódom. Sokat ’ hagytam ’ gyötörni magam, mire felismertem, hogy bolondabbnak ’ állít be, mint amilyen ’ bolond ’ vagyok. Sokszor bolondnak nevezett, pedig aki lelki bajokkal küzd vagy küszköd, az nem bolond csak másként lát és hall, másként kell élnie, mert nem tehet mást, de ki dönti el, hogy a másképp az minden esetben helytelen is? Általam önmagáról mindig lerázhatta a felelősséget.

Azt hiszem, ez gyakori az ’ állapotban ’ lévőknél. Sajnos. Bár ennek ellenkezője is előfordul, az, amikor sosem látja az ember a saját kegyetlenségét és abban a hitben él, hogy mindaz, amelyet az arcába vágnak, csak a vádolók tévedése, akármennyien is legyenek. Azt hiszem ebből nehezebb felébredni, szerencse az, hogy bennem az előbbi és nem ez utóbbi folyt le. Azért szerencse, mert ez utóbbiban biztos a totális öngyűlölet és abból igen nehéz kikecmeregni és az önbüntetés halálos is lehet, mégpedig könnyedén. Tudom, mert így is éppen elég kegyetlen volt az önbüntetés. Az önbüntetésről sokan elfelejtik, hogy nem mindig szándékos, van, hogy aki bünteti önmagát, az nem is fogja fel, hogy mit is tesz önmagával.

Velem sokáig el sikerült hitetni, hogy megbolondultam. Ettől teljesen elértéktelenedtem önmagam előtt, egy csomó dologra alkalmatlan lettem. Nem is gondoltam át, csak vakon hittem a szerettemnek, aki nem is szakértő, s akitől elég gyávaság, hogy segítség helyett büntetett, amíg tudott. Bár nem ismerem önmagam, de azt tudom, hogy amilyennek ő leír, olyan nem vagyok.

Amikor felébredtem, el kellett kezdenem megtanulni, hogy nem vagyok értéktelen. Elhinni képtelen voltam, bárhogy gyötörtem erre magam, akármennyire kényszerítettem magam. Hát igyekeznem kellett megtanulni. Mindent megteszek, hogy egyre közelebb kerüljek – de legalábbis egyre többet.

Amikor az ember kétségbeesik, olyanná válik, amilyennek sosem tudta azelőtt elképzelni magát, olyan helyzeteket vállal, amelyekről azt hitte azelőtt, hogy előbb halna meg átvitt értelemben. Remélem, mihamarabb eljön az, hogy ezekben az általa nyújtott helyzetekben is megőrzöm önmagam felett az uralmat. Ez nekem is fontos, ahogy neked is az. Ilyenkor én nem szeretem, ha bárki is meglát, nem is jó – nem kéne azt mérlegelned, hogy olyankor hogy és kik néznek rád – először is, nem bizonyos, hogy olyankor igazad van, hiszen tudod… másrészt csak neked fáj. Senki másnak nem fáj, ha azt látod, rongyként tekintenek rád. Nem vagy rongy, csak akkor éppen úgy érezted magad, ezért úgy ítéled meg, hogy annak is látnak – pedig az emberek alapban búvalbélelt ábrázattal mászkálnak. Főképp, ha felnőttek.

Bár én megtehetem, hogy nem megyek ki, ha nem akarok, de ha épp ki kell mennem, nem nézek az emberekre. Megcsodálom az épületeket, s mindig felfedezek valamit, amely alatt jó párszor elhaladtam már, de sosem láttam, hogy ott van. Fel-felfedezek egy motívumot, egy szobrocskát, falfirkát. Nézem a fákat, azt, ahogy él a természet, ahogy megkóstolja a dolgokat a szél, ahogy az eső különféleképpen koppan a különféle felszíneken, ahogy a hó ráterül a dolgokra. Ezekre kötettem a figyelmem, nem arra, hogyan mérlegelnek engem. Észreveszem ez által azt, amit sokan nem.

Különös, hogy a „rongy” elé a „véres” szót illesztetted – ez tudatalatti, ezen mélázz el és próbáld megválaszolni magadnak a miértjét. Általában a ’ koszos; rühes; utolsó ’ szóval szokás párosítani. Ha valaki szokatlant használ, az mindig jelent valamit.

Hidd el, nem kerültek ki látványosan csak úgy érezted és ezért úgy is láttad. Tudom, hogy nem voltam ott, mégis biztos vagyok ebben. Ettől még fogod ezt érezni újra és újra – de megpróbálhatod megmondani magadnak a frankót: azt, hogy tévedsz. Hogy csak azért látod úgy ahogy, mert úgy érzed magad. Remélem, jobban vagy!

Bennem nincs plázacica, sosem engedhettem meg magamnak. Az a gömb, amiről írsz, az szuper! Én is simán megvenném, holott nincsen szükségem rá. De nem felesleges. Mert jobb kedvre derít. Az ilyesmi kell. A szempilla göndörítő hasztalan – és nem hinném, hogy változtat a kedveden. Megtanultam, hogy ne sajnáld magadtól azt, amelyet feleslegesnek gondolsz, ellenben jólesik, kedvre derít. Nekem van egy ilyen .. hm hogy is írjam le lámpám: ’ horgász zsinórok ’ állnak ki belőle amelyeknek a vége világít színesen, ettől olyan, mintha az égbolt volna és szeretem nézni. Megnyugtat és jólesik. Én sem tudom a nevét Az a gömb is ilyen. Az alkalom adja, hogy éppen vicces vagy érzelmi töltetű. Szeretnék egy jósgolyót: több filmben láttam már, megrázzák és mutat 1 szót. Nem sajnálok arra költeni (ha van éppen arra is), ami körülvesz, bár nem tudom túlzásba vinni – túl komoly vagyok ebben, belém nevelték. Jó lehet az a gömb. Nem tudom mi az a lávalámpa, nem vagyok agglegény és egy agglegény sem súgta még meg, hogy kötelező tartozék

Továbbra sem szeretem a Facet. Ki mint, úgy.

Sok sikert!

Bline

Szia Aknalon!

Részemről nincs gond a kifejezőkészségeddel és tőlem nem áll távol, hogy megmondjam a ‘frankót’ vagy tudassam, ha valamit úgy fogalmazol, hogy számomra nem teljesen érthető. Szerintem ez ésszerű. Amúgy egy ideje egész tartalmas társalgást folytatsz itt velem és nem látok okot a panaszra.

Az jó azért, ha van az embernek munkája. Sokan olyan dolgokat is megfizetnek, ami csak időfecsérlés vagy valójában nem is kell nekik.

Szerintem azért dolgozzon az ember, hogy megélhessen, legyen mit ennie, hol laknia, legyen mit elkölteni – azért, hogy élhess, más dolgokat szükséges tenned – méginkább megélned. Vélem, így értette az a híres építész is. Az ember boldogtalan, ha külső szükségleteit nem elégítheti ki – anyagi javak szükségesek ehhez.

Facen nem járok – nincsen, nem is akarok. Annak örülök, hogy az első vicc megnevetetett.

További minden jót!

Bline

Szia Aknalon!

Nem éppen regényesen értettem a kérdést – hogy az ember mit kezdjen magával. A regényes jelző itt most értem, hogy kissé gúnyos. Nem sértő, egy vélemény nem lehet az  Nem szerettem volna regényes lenni – én ilyen vagyok, így fejezem ki magam, valamiért nem megy másképp, csak ha koncentrálok rá, de az kényelmetlen nekem. Amúgy a regényes – az élet nagy kérdései adott pillanatban nem is olyan sznob és elfakult felvetések.

Ha az unalom annyira veszélyes – márpedig annyira az – akkor erre a ‘regényes’ kérdésre nem árt tudni a választ. Erre nem vélem, hogy a ‘gürcölj’ a válasz – szerintem az nem élet. Azt sem vélem, hogy a világ ezt várja el. Szerintem nem élet az, hogy felkelsz és miután rendbe szedted magad elmész, s azért kell elégedettnek lenned, mert dolgoztál s így hasznos vagy magadnak és a társadalom számára is. Ez még csak fél életet sem tesz ki.

A rosszkedv nem csak a „szar” embernek lehet fárasztó, inkább arról van szó, hogy egy „szar” ember másként reagálja ezt le, másként áll hozzá és ez a másképp hozzáállás az, ami „szar” emberré teszi és a másikban rosszallást, bánatot kelt. Egy nem “szar” ember sem állhat mindig napra készen arra, hogy energiatelten fogadja a másik rosszkedvét. De erőt vesz magán, míg a “szar” alak nem. És ez a bizonyos erőt vesz magán nagyon fontos igyekezet, osztozásról és kölcsönösségről.

Úgy gondolom, hogy az iskolázottság nem feltétele annak, hogy helytálló gondolataid legyenek a dolgok működéséről. Van egy barátnőm, szín 5 tanuló volt mindenből, de az életről mégsem tudott sokat – ez nem változott. Ha megpróbálsz vele olyan dolgokról beszélni, amelyek itt elhangzanak, akkor egyszerűen nem érti s mivel nem is ’ keresi ’ nem is hiányzik az életéből, hogy megértse, így azt sem tudja, mennyivel másképp lehetne. Történelmet tanítanak és ha gürcölsz, megtanulhatod a matekot is (hacsak nem épp az volt a kedvenced), de az nem tantárgy, hogyan állj a dolgokhoz, hogyan kezelj adott helyzeteket és stb. Nem árt tudni minimum a nyelvtant, de az előzők elsősorban sokkal fontosabbak. Különben mért vagyunk emberek? Másodsorban persze nem árt a tudást bővíteni alkalmanként.

Nem nézem le azt, aki nem úgy fogalmaz, mint én, ilyen fennkölten úgymond. Mindenki sajátosan teszi és ez izgalmas, színes és tanulságos. Nincs értelme bárkit is lenézni, hiszen mit tudhatod, miért van ott és úgy, hogy került oda és miért ilyen vagy olyan – ha gazdag, ha szegény, ha okos, ha bolond. Mindegyiknek van története és szerintem ez a lényeg. Különben is, az embert elsősorban a tettek teszik, én ebben hiszek, így gondolom. És van egy nagy igazság, mégpedig az, hogy az ostobát és az okost, a boldogot és a boldogtalant egyaránt éri napfény, ha süt, és egyaránt elázik mindkettő, ha esik. A lényeg a napfényhez és az esőhöz való hozzáállás. Persze igen, a tanultság és tanulatlanság be tudja jócskán folyásolni a gondolkodást – s a tanultság is befolyásolhat negatívként, attól függ, mire koncentrálódsz. Összvissz az a lényeg, hogy mikor mi mellett döntesz.

Amúgy, nagyon jól tudod, ha éppen nyersen fogalmazol, így tehát dönthetsz úgy, hogy nem teszed, de nem úgy döntöttél – tehát nem arról volt szó, hogy nincs meg a ’másképpre’ a képességed, csupán arról, hogy úgy döntöttél, nem élsz vele.

Igen, egyet értek, az unalom elkerülése is gyógymód, sőt, szerintem egy elsődleges gyógymód. Ügyesen kell felépíteni a kitartást, mert az elég nehéz ’olyankor’.

Ha ismerjük az ellenséget – na igen. Furcsa, de arra jöttem rá, ha könnyebben vagy hatásosabban akarok küzdeni, akkor önmagamat kell jobban megismernem. Rájöttem, hogy nem ismerem.

Tetszik a spontán vicced Elnevettem magam Hallottam a napokban 2 viccet, így szólnak: Mi az? Feldobod és nem látod többet? … A talpad.

A feleség szól a férjnek: Drágám, elromlott a mosógép. Mire az: Mi vagyok én, mosógépszerelő?

Később megint szól a feleség: Édesem, nem jó a vasaló. Mire a férj: Mi vagyok én, vasaló szerelő?

Megint később a feleség: Szívem, elromlott a csap. Mire a férj: Mi vagyok én, vízszerelő?

Másnap jön haza a munkából a férj, minden meg van csinálva, minden működik. Megkérdi a feleségét: Hívtál szerelőt? Mire a feleség: Nem, a szomszéd fiú megjavított mindent, azt mondta, cserébe vagy sütök valamit vagy lefekszem vele.

Megkérdi a férj: És mit sütöttél? Mire a feleség: Mi vagyok én, cukrász?

További kitartást és minél több sikert!

Bline

- Itthon tudják, amikor rosszabbul érzem magam, mint máskor s hogy egyedül vagyok a szobában ezzel. Szerencsére ilyen mélyre ritkábban esem, olyan mélyre, amikor ártanék magamnak. Nem kérek figyelmet és nem kérek vigaszt, nem zavarok vele senkit. Ezért vonulok el és olyankor szinte nem is látnak 2-3 napon át. A redőny lenn és csak nézem a filmeket az ágyból ki sem bújva. Ilyenkor senki sem nyit be, hogy szükségem van-e valamire, vagy csak kérdezni valamit. Akármit. Az én szememben nem normális, hogy ez nem történik meg. Ilyenkor lopakodva járok mosdóra – hogy meg ne lásson senki; azért van így, mert a konyhában hangosan nevetnek és jól érzik magukat, míg én a leírtak szerint s amikor kidugom a nózim, nem akarom látni, hogy úgy is boldogok és hahotáznak, hogy tudják mi van velem. Talán Aknalon is az ilyesmi boldogságra gondolt. Arra, hogy nem a más boldogsága fáj. Hanem a részvét, az együttérzés hiánya. Lehetnek boldogok a konyhában – de legalább lennének halkabbak, nem feledve engem, lehetne kacagási szünetük arra a 2-3 napra, amely félévben tán 2x megesik.

Bár könnyű lehet irigyelni mások boldogságát – de tudtommal nincsen olyan ember, aki egész életében boldog, csak olyan, akinek vannak boldog időszakai. Való igaz, azok a boldog időszakok is irigyelhetők – de az irigységet nem támogatom, mer nagyon romboló és értelmetlen, ráadásul olyan mag, amelyből könnyedén kel ki gyűlölet. Én irigység helyett inkább bánatot érzek. Amikor úgynevezett boldog emberkéket látok, akkor kívánom, hogy bár “csak én is az volnék” de azt nem, hogy mások boldogsága elmúljon. Az irigységben benne van az, hogy letörölné a vigyort az ember másokról – én is éreztem ilyet már, de nem akarnám, hogy ilyen történjen, elég lehangoló volna, ha szomorú emberek vennének körül valahányszor én is szomorú vagyok. A bánatos arc nem tesz jót, csak még inkább elszomorít. Emberséget viszont elvár’nék’.

Nem tudok kacagni úgy, hogy tudom, a közelemben valaki nagyon szomorú vagy nincsen jól. Én az ellenkezőjét nem tudom érteni pedig nem vagyok szent. Nem kell nekem is boldogtalannak lennem azért, mert az a valaki nincs jól, de groteszk és csúf dolog volna, ha olyankor is kifejezném, hogy majd kicsattanok. -