Sziasztok!Május végén segítséget kértem tőletek hogyan tegyen túl magam “szerelmi csalódásomon”! Több mint 5 évet voltam együtt a volt barátommal és nem csak az hogy csalódtam mert hogy…..nem jöttünk jól ki stb……szembesülnöm kellett azzal a ténnyel hogy egy olyan embert szerettem aki azt a törődést és szeretet nem adta meg nekem ahogy én megadtam neki …szeretett nem mondom de ha valakit szeretünk nem formáljuk!!!!!!!!!! Állandóan azt akarta hogy itthon is öltözzek ki (biztos melegítőben nem voltam tetszetős neki) engedjem le a hajam …….stb!Minden embernek vannak problémái az életben a családban,nekem is voltak!Ő ahelyett hogy egy két szerető szóval támogatott volna ő inkább mégjobban belém rúgott azzal hogy ócsárolta  a családomat!A probléma itthon ami már hál isten normalizálodott sajnos “anyagi gondok” voltak.Világ életemben érzékeny ember voltam és ő  meg a drágalátos anyja úgy tett hogy én egy idegbeteg ember vagyok (azért mert volt rá példa hogy megfogtam magam és hazajöttem mert érdektelenül beszélt velem az a “bunkó” és az anyja is  a megértés szinonímája ám -.-) Véleményük szerint a szüleim engem tönkretesznek és ezért én depressziós vagyok és ezért ment tönkre a kapcsolatunk.Rossz volt igen mert ugye iskolába jártam és járok most is (főiskola) és hogy nem tudtam úgy segíteni a szüleimnek de az én szüleim azt tartják szem előtt hogy meg tudja állni a helyem az életben.Csináltam egy hülyeséget…..Öngyilkos lettem (nem részletezném hogyan) egy emberért aki megzsarolt és sose szeretett már tudom! így majd egy év elteltével azt mondom örülök hogy megszabadultam tőle!Amióta elmaradtam tőle nem vagyok depressziós és összeszedtem magam külsőleg belsőleg egyaránt!!!!!Depressziós voltam hisz a lelkem legmélyén tudtam hogy nem szeret igazán! Hónapokig éltem nyugtatókon és a butaságomnak innom kellett a levét (állandó ájulás,vesefájdalom).Azért írtam ezt le hogy akik csalódtak és úgy érzik nincsen értelme élni azok tanuljanak példámból az IDŐ gyógyít higgyétek el nekem,én is jaj úr isten szeretem bla bla bla…… Viszont azt a megaláztatást amit kaptam tőle ésa hát az anyja is közrejátszott benne azt nem lehet elfelejteni …..Viszont “őt” elfelejtettem!És 1000-szer jobb nélküle az életem mint amilyen mellette volt.A hibáimból tanultam és ahogy a mondás is tartja fájdalom nélkül nincs fejlődés!!!!!!! Mindenkinek kitartást!!!!!!!!! Köszönöm!!!