Sziasztok!

Igazából nemis tudom mit meg hogyan kéne itt leírnom, na mind egy neki kezdek lesz ami lesz.

Most jött el az a pillanat, hogy rászántam magam, hogy véget vessek a dolgoknak.

Igazából nagyon sok orvosnál megfordultam de mivel évek óta egyedül éltem és élek is így teljesen elhidegültem az emberektől nincsenek barátaim gyakorlatilag mindenkit kizártam az életemből, így az orvosnak sem tudtam nagyon mit mondani úgyhogy ő sem tudott nagyon mit javasolni úgy hogy abban maradtunk hogy semmiben.

A családdal sincs nagyon semmi apám meghalt mikor 9 éves voltam anyám reakciója minden ilyesfajta bajomra hogy ne nyávogjak úgy hogy 16 évesen leléptem otthonról hogyha mindenki ilyen akkor inkább  jobb nekem egyedül.Ez nem éppen a legjobb ötlet volt de mire töltöttem a 18-at anyám kijelentette hogy nem költözhetek haza ( nemis akartam) lassan de biztosan 23 éves leszek és most jutottam el oda, hogy az életem romokban.

Elvesztettem a munkám stb stb bár őszintén nem nagyon bánt már nem érdekel.

2 hete azon agyalok, hogy mit kéne tennem, és rájöttem mivel sok sok évig mindenkit eltaszítottam magamtól így egyedül maradtam úgyhogy azt csinálok a szaros kis életemmel amit akarok talán a macskámnak fogok hiányozni másnak se.

Igazából folytatnám is a körmölést de inkább nem teszem valahogy így is minden akaratom ellenére vettem rá magam, hogy miért azt nem tudom lehet a gyógyszerek amiket össze ettem na mind 1 már ez sem érdekel.

Búcsúzom mindenkitől.

Viszlát