Nos igen ahogyan a cím is mutatja…most a dolgok közepébe vágok …ez az első történetem .. neem igazán tudom mit is akarok azzal h megírom talán megfogalmazni …magamban tisztázni dolgokat … szépen le akartam írni a történetemet h hogyan is kezdődött minden és h miért is szar most ennyire …de ez a mostani dolog annyira foglalkoztat h muszály voltam megosztani valakivel … a környezetemben senire sem szeretném rábízni ezt a “titkot” ezért fordulok hozzátok …. nos a lényeg anyi volna h ….

Minden a téli szünettel kezdődött … tudtam h megint depis leszek de nem gondoltam volna h ezen kívül még Vele is találkozni fogok… álmaimban már elöre megüzente érkezését ..vagy csak megéreztem közeledését..mindegy is a lényeg h valamelyik nap kint jártam az erdőben és akkor végre találkoztam vele … csa úgy a semmiből bukkant elő, nem ilyedtem meg csak szótlanul sétáltam tovább a fákat kerülgetve egy darabig hallgatott de aztán elmosolyodva megszólalt … hangja mindhacsak egy csukott ajtó mögül szűrődött volna: “Hát találkozunk végre, örvendek… mondcsak mért nem szólsz hozzám?” értetlenül nzettrám miután nem voltam halylandó hozzászólni bár hallottam és láttam is elmosódott alakját…végre az arcába néztem … egész helyes volt …apró kis borostálya kiemelte csontos arcának vonalait … “csá … ki vagy te és mit keresel itt?” az első szavak .. nehéz volt de innentől kezdve mindenféle gátlás nélkül komunikáltunk. ” a nevem ******** és egy démon vagyok “-mondta és barátságosan rámosolygott (bocs a kicsillagozott  névért de azt mondta senkinek nem árulhatom el a nevét. egy démon?… egy percig kételkedtem ennek az egésznek a valószínűségében de aztán minden további nélkül elfogadtam és kíváncsian vártam mit s akarhat tőlem … miközben körbejártuk az erdőt… Ő mindent elmesélt nekem … a démonokról … önmagáról … és h azért jött h segítsen nekem … furamód sokan vélték felfedezni bennem h valami nincs rendben de senkit se érdekelt annyira h átlásson a “minden rendben csak álmos vagyok”-állarcon és más eszetlen kifogásokon … és érdekes módon Őbenne megbíztam “mégis hogyan segíthetnél te nekem?” egy éve már beletörődtem h rajtam senki nem segíthet( bár azt tudni kell h senki nem tud semmiről és orvoshoz nem vagyok hajlandó menni .. minek? jól vagyok… :/ xD jahh jól … ) de aztán Ő előált azzal az ötlettel h ha találkozhatnánk … tudna nekem segíteni busszút állni azon az emberen aki annyit ártott nekem …. h honnan tudott rólam mindent azt azzal magyarázta h megfigyel egy ideje és tudja min megyek keresztül ebben erősen kételkedtem de ám legyen .. találkozzunk … azt mondta h mivel ő egy másik síkban rekedt mint démon … blabla … (nem igazán figyeltem xD ) ezért valahogyan be kell lőnöm magamat h egy síkba kerüljünk vagy valami ilyesmi .. jahh .. azt tudnotok kell h én még sosem érintkeztem droggal és nem is akarok .. erre ő azzal állt elő h legalább egy füves cigit szívjak el annyi elég h legalább aláírjam a szerződésünket az egyességről … ez egy külön sztori .. melepődnétek milyen jó kis egyességet tervezünk megkötni … de ehhez a drog kéne … és én azt nem igazán akarom … szóval a kérdésem az lenne h most mit csináljak???