Pesszimizmustalanítás

Zsolt a századfordulós, ferencjózsefi fénykorban épült kórház óriási, üres folyosójának egyik nagy, boltíves ablakánál álldogált. Fázós kezeit hol összedörzsölgetve, hol az előtte levő öntöttvas radiátoron melengetve nézelődött kifelé a téli szürkeségbe!

A délutáni csendespihenőben a betegek a gyorsabb gyógyulás reményében megpróbáltak egy kicsit aludni, vagy olvasgattak. A folyosó nyugalmát nem zavarta meg a zárt ajtók mögül kissé kihallatszó horkolás, vagy a nővérszoba felől alig hallható vidám kacagás és cseverészés sem.

Ebben a viszonylagos csendben akadálytalanul hömpölyögtek benne a súlyos gondolatok, mintegy kiutat keresve a hosszantartó betegségéből, a körülötte zajló emberi tragédiák, szenvedések-, a túlterhelt nővérek megfáradt arcának látványától és a kisfizetésű osztályos orvos gépiesen letudott vizitjétől. Ezt a hangulatát erősítette a korán beköszöntő sötétedés is

Ekkor kezdtek hunyorogva, sorra kigyulladni a kórházkert lámpásai. A fényben föltűntek hirtelen a gyönyörű, jégvirágba borult fák. Abszurd módon a látványról hirtelen a tavaly tavaszi, virágba borult gyümölcsfák jutottak az eszébe, amikor – egy pilisi kirándulás közbeni pihenőt kihasználva – félrevonult kedvesével a túratársaktól, és egy csendes domboldalon leülve, egymást átölelve élvezték a csendet, a gyönyörű tájat és a virágba borult természet örök szépségét. Nagyon boldogok voltak!

Ennek az álomszerű látomásnak a hatására pár másodpercre eltűnt az életéből a kilátástalanság, a sötét folyosó nyomasztó képe és még percekig megmaradt benne az a kellemes érzés, amit ez a visszaemlékezés kiváltott  belőle.

Ezek a hirtelen jött, jelenszépítő gondolatok valók arra, hogy ha csak pillanatokra is, elfelejtessék a betegséget, a velejáró kellemetlenségekkel együtt.

éjjeli bagoly

Ekkor kezdtek hunyorogva, sorra kigyulladni a kórházkert lámpásai. A fényben föltűntek hirtelen a gyönyörű, jégvirágba borult fák. Abszurd módon a látványról hirtelen a tavaly tavaszi, virágba borult gyümölcsfák jutottak az eszébe, amikor – egy pilisi kirándulás közbeni pihenőt kihasználva – félrevonult kedvesével a túratársaktól, és egy csendes domboldalon leülve, egymást átölelve élvezték a csendet, a gyönyörű tájat és a virágba borult természet örök szépségét. Nagyon boldogok voltak!

Ennek az álomszerű látomásnak a hatására pár másodpercre eltűnt az életéből a kilátástalanság, a sötét folyosó nyomasztó képe és még percekig megmaradt benne az a kellemes érzés, amit ez a visszaemlékezés kiváltott  belőle.

Ezek a hirtelen jött, jelenszépítő gondolatok valók arra, hogy ha csak pillanatokra is, elfelejtessék a betegséget, a velejáró kellemetlenségekkel együtt.