A depressziósok, jobb híján, a pszichiáternél vagy a pszichológusnál ülve, elfoglalják magukat azzal, hogy elemezgetnek, próbálnak a probléma gyökeréig hatolni, reménykedve, hogy ha meglesz a válasz, meglesz a megoldás is. Miért lenne. Mi van, ha már nincs több kérdés, és nincs több válasz. Ha az ember olyan élethelyzetben van, hogy teljesen mindegy, mi a magyarázat.
Ez a legbanálisabb történet a világon. 40 éves nő vagyok, egyedül élek. Gyerekem nincs, és már nem is lesz soha. Különösebb tehetségem sincs semmihez, hogy bármi maradandót alkossak, amit magam mögött hagyhatok a világon. Így aztán, nincs értelme az életemnek, akárhonnan nézzük. Ez minden nő rémálma, egyedül megöregedni. És én minden reggel erre a rémálomra ébredek. És tudom, eljött az idő, még nem késő, hogy méltósággal hagyjam itt ezt a világot, mielőtt még mindenki által megvetett és lesajnált csoffadt vénasszonnyá válok. Mielőtt még elveszítem a maradék emberi méltóságomat is. A társadalom amúgy is megveti az egyedülállókat, folyton azt találgatják, mi nem stimmel velük. És valaki mindig ki is talál valamit. Elegem volt a 40 éves rémálomból, és tudom, hogy eljött az idő. De egynlőre nics hozzá bátorságom, és nem tudom, hogyan csináljam. Másoknak ez olyan könnyen megy, itthagyni ezt a világot. Ezt még nem mondtam el senkinek, mások ugyan mit kezdenének ezzel. Vagy bármit is mondanának, a gondolatuk úgyis az lenne, hogy “Te jó ég, én is megölném magam a helyében”. De ha már ez egy fórum depressziósoknak, és mindenki leírhatja a történetét, hát tessék.
Kedves Maja108,
szívből remélem eljutnak hozzád a soraim.
A véletlen úgy hozta, hogy ma reggel elolvastam a történeted.
Nagyon megfogott, teljesen azonosultam az érzéseiddel.
Azután láttam, hogy öt év telt el a soraid óta és azonnal regisztráltam az oldalon, hogy feltehessem a kérdést: hogy vagy most?
Mi történt veled mióta leírtad ezeket a gondolatokat?
Kérlek tedd meg, hogy ha csak pár szóban is de válaszolsz.
Boldoggá tennél vele, nagyon várom.
Kedves Maja!
Elolvastam amit írtál. Süt belőle a keserűség. Elolvastam a kommenteket is. A hiénákat leszámítva, akik ezeken az oldalakon keresik a szerencsétlen emberek utolsó kihúzható fillérjeit, meglehetősen segítő szándékú, pozitív hozzászólásokat olvastam. Sajnos tudom, hogy ez nagyon kevés. Hiába mondja akárki: légy pozitív. Ez nem megy igazi segítség nélkül. Én kaptam. Igazi segítséget, egy fillér ellenszolgáltatás nélkül. Nem tudtam, hogy ilyen is létezik itt nálunk. A Véletlen vezetett ide – bár azt mondják, nincsenek véletlenek. Hívő nem vagyok, mert ha lennék, ezt is bizonyára a jóistennek tulajdonítanám. Van egy hely ebben az országban, amiről csak kevesen tudnak, még az orvosok sem igazán ismerik. Fantasztikus módszerekkel gondolkodásra kényszerítve agyunkat és érzelmeinket kibontva csontig hatolva és egészen a csecsemőkorig visszatekintve kíváló terapeuták segítenek meghatározni az utat, amin járva megismerheted a korlátaidat és három-négy hónapi tanulás után elkezdheted az ÉLETED. Ezt a helyet Tündérhegynek hívják. Én most fejezem be a tanulást itt és bátran ajánlom Neked is. Keresd meg a Googl-ban és gyere el, nézd meg!!!!
Kedves Maja!
Azért szeretnék hozzászólni a történetedhez, mert én is hasonló dolgokat érzek, de külön történetben se kedvem, se energiám ezt megosztani. Annál is inkább, mert értelmét sem látom.
Sajnos már abban sem tudok hinni, hogy van olyan átlag ember vagy akár pszichológus/pszichiáter, aki tudna rajtam segíteni.
Az átlag emberek teljesen érthető módon élik a saját életüket, mindenkinek megvan a saját maga gondja/baja, senki nem kiváncsi az én nyomoromra és főleg nem akarja azt órákon át hallgatni.
Na meg hát sokszor azt hiszem nem is tudnak ezzel az egésszel mit kezdeni. Szóval azt hiszem hiába a jó szándék, sajnos “a gondolkodj pozitívabban”-hoz hasonló kijelentésekkel nincs semmi sem megoldva. Sőt szerintem inkább rontja a helyzetet, mert az ember azt érzi belőle, hogy nem értik az ő problémáját és csak elbagatelizálják a dolgokat.
Persze szoktak még ajálgatni mindenféléket, hogy ezt próbáld ki meg azt… ezzel is az a baj, hogy mindenkinek más segít.
Én max. csak annyit tudok mondani, hogy próbálj olyan dolgokat csinálni, amik örömet okoznak a számodra. A problémát sajnos ez sem oldja meg csak egy kis időre eltereli a figyelmet a magányról és a szomorúságról.
A szakemberekkel meg az a baj, hogy sok pénzbe kerül magán úton éveken át heti szinten terápiára járni. Ráadásul lehet, hogy annak sincs semmi értelme, mert nem jut az ember semmilyen olyan új felismerésre, ami segítene a problémája megoldásában. Saját tapasztalatom alapján azt tudom mondani: talán egyetlen haszna, hogy valamelyest csökkenti a magány érzését, mivel van kivel beszélgetni. Viszont számomra hosszútávon ezt a tényt is megöli az a tudat, hogy mindez csak pénzért elérhető és egyúttal elgondolkodtatóvá teszi a dolgot, hogy van-e ennek így valami értelme…
Én amúgy 31 éves nő vagyok. Ugyan nem egyedül élek, hanem a szüleimmel. Még dolgozom, amíg még van munkahelyem. Persze ezek nélkül roszabb lenne, de így is teljesen magányosnak érzem magam. Nincs párom és nincsnek barátaim sem, nem járok gyakorlatilag sehova sem. Gyerekem nincs, bár egy abortuszon már túl vagyok, mert úgy éreztem, hogy képtelen vagyok egy gyereket normálisan felnevelni meg igazság szerint annyira nem vágytam gyerekre sohasem.
Mindig szerettem volna valami maradandót alkotni, de 10 év elteltével, talán csak most jutottam oda, hogy megszerezzem végleg a diplomámat. Lassan már ennek sem látom értelmét pedig éveken át küzdöttem azért, hogy egyáltalán felvegyenek a főiskolára és életem legszebb évei voltak a főiskolás évek.
Sokszor gondolok én is arra, hogy meg kéne már halni, csak az a baj, hogy béna és beszari vagyok még ehhez is. Pedig jól tudom, hogy nincs és nem is lehet más megoldás.
Nincs igazad Maja, egyáltalán. Nem kell ahhoz festőnek, feltalálónak vagy nagycsaládosnak lenned, hogy szeress valakit, valakiket, hogy adj és kapj. Élvezd az életet, fogd fel úgy, hogy szabadságod van. Ez annyi mindenre ad lehetőséget…
Sokan irigyekdnének egy kis magányért és önállóságért…. Én is 40 vagyok, én is egyedül, mánisá depresszióm van, kezeltetem magam és szeretem magam. Kérlek próbáld meg, el sem hiszed, hogy mennyivel könnyebb felszabadultan élni, mint szorongva… keresd az utad, az embert, a helyzetet, aki kihoz ebből és sikerülni fog. Az én eszközeim: jóga, barátnő, séta és utazás…. A Tiéd mi lenne?
Puszillak
Kedves Maja,
én szintén 40-es nő vagyok gyermek néklül, ugyan nekem van párom, aki mellettem áll, de teljesen megértem a problémádat. Ismerem azt az érzést is, hogy “mi értelme az életnek” ismerem azt, hogy már mindent kielemztél az életedben, mégsem történt meg az ígért változás…az egyedüli amit megtanultam és folyamatosan szem előtt kell tartanom, hogy nem az számít mások mit gondolnak, hanem az, hogy te hogyan állsz saját magadhoz. Ha nincs jó véleményed magadról, akkor kivetíted a világra, és azt fogod gondolni, mint ahogy teszed is, hogy felesleges vagy és mindenki lenéz. A külvilágtól függetlenül kellene jól érezned magad, és akkor a többi nem számít, ha el tudod magaddal hitetni, hogy van értelme az életednek, tök mindegy mi miatt, lehet mindig egy pici cél, akkor már talán a külvilág sem fog úgy tünni, hogy csak lesajnál. Aki meg tényleg azt teszi, az szintén retteg, és örül, hogy van nála “lúzerebb”. Szóval próbálj csakis magad miatt egy kicsit – ez a hülye közhely mostanság – pozitív lenni, és nem azzal foglalkozni, hogy pl. a kormány vagy a gyerekes anyák, nők mit gondolhatnak rólad, had higgyék, hogy ők az etalon, hogy ők a befutók, nem számít. Van más is a világon rajtuk kívül.
Inez
Kedves Maja !Gyönyörű nevet választottál magadnak,ilyen névvel eléggé nehéz szomorúnak lenni.Hidd el mindig van remény, egy segítő kéz aki segít abban ,hogy megtaláld Önmagadat,feladatodat ebben a világban.Jól jegyezzed meg, ha Önmagadban nem tudsz teljes lenni,akkor másokkal sem fog sikerülni.A legtöbb depressziós,szorongásos,pánikos ember mögött ez a probléma áll,a félelem Önmagunk elfogadásától.Szeresd magadat, hogy másokat is szeretni tudjál, az élethez nem kell több,ha ez van akkor teljes életet élhetsz akár egymagadban, de könnyen rátalálhatsz egy új társra is.A Teremtő lélek mindenre képes!!!!
Ha segítségre van szükséged szívesen segítek ebben,honlapomon az összes elérhetőségemet megtalálod ,jelölj be skype-on és rövid időn belül beszélhetünk:
Honlap:lelekmasszazs.gportal.hu
Szeretettel üdvözöl:Tóth László lelki segítő
Kedves “Maja108″,
Tudom, nem vigasztal az, ha elmondom, hogy több hasonló esettel találkoztam, és néhánynak sikerült segítenem.(nem én voltam a “főszereplő”!)
Leírásodban nem teszel említést arról, hogy “vallásos”, Krisztus hívő vagy-e. Sajnos úgy érzem, még nem találkoztál Vele, aki mindenkinek, neked is barátja. Ha megtalálnál egy – normális – egyházi közösséget, és felvennéd velük a kapcsolatot, hidd el, jóra fordulna sorsod.
Ismeretlenül is imádkozom érted.
Egy evangélikus-lutheránus Krisztus hívő.