sziasztok! a pánikbetegséggel kapcsolatban szeretném leírni történetemet.éveken keresztül többször kellett kihívnom az ügyeletet mert az mellett hogy szedtem nyugtatókat hangulatjavítókat /orvos írta fel/rendszeresen éreztem szívdobogás-remegés-halálfélelem-mellkasszorítást.Egészen 2011-ig, amig májusban ismét ügyelet, ilyenkor vagy injekció v nyugtató adása. Majd másnap háziorvos, aki közölte velem hogy ezek a pánikbetegség tünetei-addig senki nem mondta,semmit nem kaptam rá-hát mondhatom” boldogságos” érzés volt.Attól kezdve hiába adott a pszichiáterem gyógyszert mert akkor már ő is mondta,úton- útfélen előjött, már volt hogy hazafelé a buszról is le kellett szállnom -amikor nem a kimondott tünetek voltak akkor a félelem azoktól.Gyógyszert cseréltünk, egy pár hónapja az elöző tüneteket régóta nem tapasztalom, ám most meg az a fajtája jött elő ami azzal egyenlő, hogy egyáltalán nincs az embernek kedve kimenni az utcára /régen se túlzottan szerettem közlekedni/de már inkább jobban elvagyok itthon-/le vagyok százalékolva és nem vesznek fel sehova/ esetleg a fiammal ketten van kedvem kimozdulni de egyedül egyáltalán.Hallottam, hogy ez is egyik fajtája a pánikbetegségnek.Nem tudom mi lesz.Vkinek nincs vmi ötlete?
Be voltam utalva kórházba de számos ok miatt nem tudtam bemenni-lehet már túl lennék mindenen,v csak rosszabb lenne.
Tetszenek a hozzászólások!
Mindben ami cselekedetre ösztönöz, Csak sikerre vihet! Nem hiszem hogy “Pató Pál úr” (Petőfi) módra halogatni kellene, vagy várni a sült galambot (hogy a gyógyszertől meggyógyulunk)!
Gratulálok azoknak, akik merték kezükbe venni a betegségünk gyógyítását, és elismerésem feléjük, hogy hajlandóak ezt megosztani beteg társukka! (segítségképpen)!
Csak az fáj, hogy amit májusban szerettem volna létre hozni arra nem reagált senki sem! (Elismerem utólag olvasva hogy eléggé “zagyva” volt a fogalmazás!)
Sziasztok,nekem escitalopram actavist kell szednem a reggeli és esti fél frontin mellett,voltam pszcihiáternél,magán,aki szorongásos depressziot állapitott meg,3 napja szedem a hangulat javitot,negyedeket kell még csak,de félek,mivan ha nem lessz jobb,mivan ha rákattanok???
Szia! Én pánikbeteg voltam, aztán sok “gyakorlással” leküzdöttem, de fennmaradt a szorongás, és az egyre rosszabbodó közérzet. Megmég sok más. Mindegy. A lényeg, hogy nem rég voltam sítáborban, és képzeld, az egyik ősi félelmemmel találkoztam :O. A libegőtől mindíg is rettegtem. Ott nem volt libegő, de viszont volt felvonó…
Hát ja. Igen. Az történt. A következő nap végig azond dolgoztam (ahhelyett hogy szórakoznék) hogy leközdjem ismét a pánikot. Mostviszont kicsibe játszottam le újra. 1 napom volt. Ha elbukok ismét pánikbeteg leszek. Izgultam, volt rajtam nyomás rendesen.
És kitaláltam egy játékot. Ez a játék, egy korábbi “találmányomnak” a leegyszerűsített változata.
Figyelj ezek a szabályok:
Ha egy szorongást okozó helyre (pl busz) szálsz, várd a rohamot. Mond magadban, vagy persze mondhatod hangosan is, de biztos hülyének néznének. Szóval mond magadban, hogy “figyi haver, gyere már, kapsz pontosan 60 szekundomot. Adíg azt csinálsz amit akarsz, AZT CSINÁLSZ AMIT AKARSZ.” Neked nem kell semmit se tenned, csak várjál. Várj 60 másodpercig, oda nézel ahová akarsz, nem kell a levegőt kapkodni. Ha a pánik azt akarja, hogy mozdítsd meg a kezed, nem kell. Csak várd az érzést. Aztán mond: “Oké, jöhet az ájulás, azt csinálsz még mindíg amit akarsz, tessék jöjjön már az az ájulás. Mehet…” (természetesen nem fogsz elájulni, de így becsaphatod az agyad, ez csak egy trükk.) Amúgymeg gondold el, miért van a pánik, meddíg akarsz neki ellenálni, nem lenne jobb, ha inkább hagynád hogy leteperje, hagynád az érzést, add meg magad, ne ellenkezz neki. Ha esetleg a haláltól félsz, engedd, próbáld ki, vajon meghalsz e ha engedsz neki?
Ha letelt a 60 másodperc, csak mond azt hogy “csövi ez nem jött be“. Aztán nem muszály már ezzel foglalkozni. Gondold azt, hogy ha jön az érzés, tudod mit kell tenni. Lehet, hogy 1 percmulva jön csak igazán a pánik. Akkor megint adhatsz neki egy kis időt. Nemfog ám szótfogadni, de csak addig támad, mig taszítod magadtól az érzést.
A továbbiakban meg elég neki 50 vagy 40 másodperc.
Ja a lényeg. Ez nállam működik/működött. És képzeld azon a napon még szórakozni is volt időm
Ne feledd, csak egy érzéstől félsz!!!
Kedves kj61!
Amikor ennyire erős, huzamosabb ideig fennálló félelem, pánik alakul ki az emberben, gyakran egészen a gyermekkorig kell leásnunk. Több oka is lehet annak, hogy felnőttként valaki pánikbeteggé válik. Gyakran még a csecsemőkorban (legrosszabb esetben rögtön a születés után) kényszerül átélni az ember azt, hogy az édesanyjától elválasztják pl. egy betegség miatt. Ilyenkor olyan mély szakadás alakul ki a szülőkhöz való kötődés folyamatában, hogy ez nagyon erős szorongást, félelmeket is okozhat felnőttként. A másik kiváltó ok lehet a gyermekkorban vagy később átélt trauma, amit a szexuális bántalmazástól kezdve egy szörnyűség látványán át sokminden kiválthat. Ezen kívül tudatalatt sokszor az is ilyen jellegű tüneteket vált ki az emberből (egyéne válogatja), ha egy személyes vétséget követett el egy szeretett személy ellen, bármikor az élete során. Ez a vétség az abortusztól kezdve (hiszen egy anyában a lelke mélyén ez vétségként él, míg fel nem oldja magában) a szülők megtagadásáig igen sokféle lehet. A legtöbb esetben viszont a pánikbetegség és az erős félelmek visszavezethetők egy olyan eseményre, amelyet nem mi magunk éltünk át, hanem a családrendszerünkből valaki más, akivel össze vagyunk kapcsolódva tudat alatt. A lélek mélyén minden ember összeköttetésben áll a családtagjaival, múltjának fontos szereplőivel, szeretteivel. Amikor valahol a családrendszerben történik egy tragédia, baleset, súlyos esemény, azt később egy utód tudat alatt magára vállalhatja és a saját életében pánik, félelmek, betegségek és egyéb “lelki betegségek” formájában élheti meg úgy, mintha a saját története, élete volna. Pedig egy mélyebb lelki munkával, a gyökér ok feloldásával megszüntethető a probléma. Ezt a terápiát családfelállításnak hívják, más néven Hellinger-terápiának és Nyugat-Európában már igen elismert és népszerű, s szerencsére itthon is egyre inkább. Számtalan esetet ismerünk, amikor pánikbetegségből gyógyultak ki a segítségével.
Kívánok nagyon sok sikert a gyógyuláshoz!
Üdvözlettel:
Botyánszky Szilvia
http://www.aranykek.hu
Szia,akkor itt is mint a legtöbb esetben kijelenthetjük hogy a gyógyszer semmit nem segít!Akkor minek szedni??Nem roszból írom ezt hanem tapasztalatból,nekem szinte minden testi tünet megszűnt azzal hogy abbahagytam a szedésüket,a félelem maradt meg amit magamnak kell kezelnem,de nincs légszomj,remegés…félelemre pedig nincs bogyó.A baj az hogy a pánik öszetett dolog,ahogy leírod agorafóbia is párosult mellé,tök jó hogy a legtöbb tünetegyüttesnek már adtak nevet,csoprtosították rangjuk szerint és borzasztó hogy a megoldás arra hogy ezt hogyan kell kezelni mégsem született még meg!Próbálj meg egyre több vitamint szedni,sok sok vizet,és minél több tápláló ételt,zöldséget…ez sokat segíthet,és a sport tényleg,igaza volt az előttem szólónak.Sokan leírják itt a történetüket,hébe-hóba akad aki már jobban van,de rengeteg ember csak küzködik ezzel az átokkal,és akik irnak az nagy százalékban elmondhassák hogy sem ,,orvos,, sem ,,gyógyszer,,(ha egyáltalán szabad így nevezni ezeket)nem segítenek.Sok sikert neked is!
Tudatosíts kérlek magadban hogy neked az ég világon semmi bajod nincs. A pánikbetegség olyan, mint egy motor, aminek a félelem az üzemanyaga. Mozdulj ki többet, tudom hogy nagyon nehéz! De sétálni kell a természetben, lehetőleg minél többet. Hidd el, és tudatosítsd is magadban hogy nem lehet semmi bajod, mert ez az igazság! Ne figyelj a tested jeleire, pl hogy szorít a mellkasod, tereld el a gondolataid, nézd az eget, nézd a fákat, gondolkozz rajtuk, találd meg bennük a szépet. Én is pánikbeteg vagyok, tudom miről beszélek. Gyógyszert én is szedtem, de csak másfél hónapig, mert újra előjött, és rájöttem hogy semmi értelme szedni. A gyógyszer hatása is csak ideiglenes. Viszont ami örök, az a te saját öngyógyító képességed. Ne törődj bele hogy leszázalékoltak. Ezzel csak magadnak is azt “bizonyítod” hogy van bajod. Nincs semmi bajod! Legalábbis a bajod, ha te is nagyon akarod, elfog múlni. Ahogy nálam is.
Remélem tudtam segíteni, írj nyugodtan.
Ja igen, én voltam korházban 2 hétig, végig MR-ezték az egész testem, naponta vettek vért, immunológiai vizsgálataim voltak, mind-mind negatív. Nem azt mondom h felesleges elmenned, de rám meglehetősen rossz hatással volt, és rosszabb állapotban távoztam, mint ahogy bekerültem. Nem kell a sok stressz. Ne félj semmitől. Annyi pánikbeteg van, hogy ha netán rosszul is lennél, az első aki odamenne segíteni egy pánikbeteg lenne, mert tudja milyen rossz ez. Legalábbis én biztosan odamennék, és megnyugtatnálak, és szerintem az is, aki tisztában van a betegséggel.