Szia!

Van jó néhány kérdésem, de általában több mint a felét megmagyarázom; és ezekről a kérdésekről a párommal is tudok beszélni. A kérdéseket mindig esténként válaszolom meg, elalvás előtt, csukott szemmel. Ilyenkor találok válaszokat, megoldásokat a problémáimra, ötleteket stb. Kicsit érzékenyebb vagyok az átlagnál, és nagyon áttudom érezni mások helyzetét. Sokat köszönhetek a dédnagymamámnak. Gyerekkoromban esténként sokat mesélt a gyerekkoráról, nem kertelt, a szép és rossz dolgokról egyaránt mesélt. Én pedig csukott szemmel hallgattam végig a történeteket, és minél többet mesélt, annál jobban eltudtam képzelni, hogy milyen életet élhetett. Végén már illatokat is éreztem.

Eni

Szia!

Ezen a kérdésen sosem gondolkodtam, de mikor elkezdtem megírni a választ, végig gondoltam, hogy min mentem keresztül, mi járt a fejemben és a lelkemben. Innentől kezdve csak leírtam a gondolataimat, elképzeléseimet. Kérdés pedig jó ha van az emberben, mert legalább foglalkoztatja valami, érdeklődik valami után, ezáltal megpróbálja elképzelni a választ. Bennem pedig sok kérdés van.

Szia!

Tényleg jó kérdés. Valahol azt olvastam. hogy a lélek is az agyban van. Hát nem tudom,  de kapcsolatban vannak, irányítják egymást. Mert mit is mondunk nagyon sokan: – Minden fejben dől el. És ha már eldöntöttük fejben, akkor tudjuk mit tegyünk és a lelkünknek is könnyebb lesz.

Persze tényleg fontos az akaraterő, kitartás.

Mikor a lélek megbetegszik, kisugározza a testünkre, jelezvén, hogy valami nincs rendben, felhalmazódtak a dolgok, amiktől jó lenne már megszabadulni. Ezért valakinél fulladással, vagy szédüléssel, esetleg hányingerrel, hányással, netalán felfúvódással jár; és még lehetne sorolni a különböző testi tűneteket. Egyénektől függően változik.

De kell egy felismerés és elfogadás is, hogy a lelkünkben ellenállás van, hogy küzd valamivel, ezért vagyunk betegek. Ez szerintem már agyban dől el. Ha mindez meg van akkor jöhet a külső segítség, de kinél mi jön be: kineziológus, pszichológus, aromaterápia, színterápia, sport, egy nagyon jó barát, önsegítő kör stb. Ezért kell a hit, mert ha nem hiszek a pszichológiában, akkor nem segít, ám, ha hiszek a kinezilógiában, akkor az tuti segíteni fog rajtam. Ezt a lelked fogja érezni, hogy mi lenne a számodra legjobb megoldás, és eszerint kell cselekedni. Rajtam egy alapos talpmasszázs is segít, nagyon ellazulok tőle:) Persze vannak, akik még nem tudják eldönteni, mi is tenne jót neki, akkor addig kell próbálkozni, míg megnem találja a megoldást az ellazulásra. Sajnos ez ilyen, én is sokat mentem, ehhez szintén kitartás kell. Mert közben meghanyatlik, belefárad az ember, ezért kell időt adni magunknak, ezért kell a kitartás és a hit. Ami fontos, semmit nem szabad sűrgetni, erőltetni, türelmesnek kell lenni. A türelmetlenség, újabb lelki harchoz, síráshoz, kétségbeeséshez vagy dühhöz vezet, ami újabb testi tűneteket produkál. Ha türelmetlenek vagyunk, álljunk meg egy pillanatra vegyünk, mély levegöt, és számoljunk. Ez is egy tanulási folyamat, minél többet gyakoroljuk annál könnyebben megy. Én így tanultam meg ezerszer türelmesebbnek lenni, és a vőlegényem szerencsére azt a dühös oldalamat nem ismerte meg. Néha ingerült vagyok, de ez természetes, mindenkiben van. Ezt előre közlöm vele, majd hagyom, hogy túl legyek rajta. Nem küzdök ellene, majd elmúlik. Plusz, így egy veszekedéstől is megkímélem a páromat:)

A felismerés, elfogadás. Vannak olyan emberek, akik nem akarják elfogadni a lelki “betegséget”. Szerintük ez gyengeség, vagy bolondnak titulálják a másikat, ezért a tűnetekekkel inkább a házi orvoshoz fordulnak, és mindenféle gyógyszert bevesznek. És csodálkoznak, hogy nincs javulás. Vannak viszont akik könnyen elfogadják a helyzetet, ők legalább igyekszenek tenni ellene.

Erre a két dologra kell várni, a felismerésre, hogy baj van, és elfogagadásra, hogy lelki eredetű amit nem mindenki fogad el. Mindehhez idő is kell, van aki azonnal észre veszi, van akinek több idő kell. Szintén egyén függő. De vannak olyanok is, akik nincsenek tisztában a lelki “betegségekkel” és rácsodálkoznak, hogy megbetegszik emiatt a test. Tulajdonképpen a test sem beteg, csak az érzés van ott. Sokan mennek el orvoshoz, aki nem talál semmit, dee sajnos van aki annyira túl terheli magát, hogy mégis kialakul egy gyomorfekély, reflux stb. Jó kis ellentmondás mi? Beteg, de még sem beteg, viszont mégis azzá válhat? Érdekes dolgok ezek, és kínzóak.

Van akinél egy lenem zárt vita, egy tisztázatlan kérdés is okozhat akár egy pánikot, valamilyen fóbiát stb. Vagy esetleg nem tudta megvédeni magát egy adott helyzetben. Egy szülői elnyomás, iskolai próblémák, gyerekkori sérelmek, másoknak megfelelni stb. Emiatt kell felgöngyöliteni a dolgokat, amit gyógyszerekkel nem lehet megtenni. Mert ezeket mi magunk, vagyis a lelkünk idézi elő, és a lelket gyógyszerekkel nem lehet helyre hozni, csak megnyugvással.

A gyógyszerektől azonnali megnyugvást várunk, mert nehéz a tűneteket elviselni, de a probléma ettől még megmarad. Jártam pszichiátriára, 1 hónapig, de úgy döntöttem ebből én köszönöm, de nem kérek. Ilyesztően hatott rám az a sok ember, akik ott ültek, várták, hogy megkapják a vényüket, közben pedig úgy néztek ki, mintha már félig holtak lennének. És ez a gyógyszernek köszönhető, mert ezek a gyógyszerek tulajdonképpen megöli a idegsjteket, elhalnak. És kérdés, miért szedi az aki arról panaszkodik, hogy nem használ? Gyógyszerfüggőség. Milyen szomorú, hogy úgy alakul ki, hogy mégcsak nem is hoz megkönnyebbülést. Utána még ezzel is küzdeni, hát nem egyszerű, nagyon nem. Akkor megéri szedni?

Nos én így látom a várni – idő dolgot, persze másnak megint van egy eltérő véleménye, ami jó. A kérdés pedig, hogy ki tudja az igazságot?

Egy kis megjegyzés:) Olyan nincs, hogy ne legyen, mindig alakulnak a dolgok, és minden ember életében van egy boldog pillanat, amire azt mondja, de jó lenne így maradni. Ez a pillanat maradjon emlékezetetekben és ragadjátok meg, hogy kihúzzon a problémából. Hajrá:)