Sziasztok! 21 éves vagyok és lány. Kicsit többet írni magamról… a bőség zavara… szóval a hangulatom gyakorta ingadozik néha úgy érzem meg tudom váltani a világot és néha, ami többször van úgy érzem én vagyok a világ leggonoszabb, legrosszabb, legbutább és legszerencsétlenebb embere. Persze a körülöttem lévő emberek tudatosan vagy tudattalanul is belém sulykolják és sokszor érzem, hogy igazuk van. Ilyenkor jön a bűntudat és ebből a vagdosás. Volt már rá nem egy-kettő eset, hogy néha úgy éreztem elborul az agyam. Olyankor nem tudtam gondolkodni, az érzelmeim átvették az uralmat fölöttem. Szétakart pattani az agyam. Éreztem, hogy az arcom is torzul. És olyan mintha valami kiakarna tépődni a mellkasomból. Üvölteni tudnék. Szóval olyan, mintha teljesen elborulna az agyam. Nincs egy normális összefüggő mondatom, mert képtelen vagyok gondolkodni és csak aludni szeretnék, nagyon nagyon mélyen aludni.

Tehát az autistákról annyit és az ezzel kapcsolatos érzelmeimről: ez egy akkora fájdalmas csapás a családban, hogy ez a gyermek autista. Szeretetem iránta oly nagy és olyan elvághatatlan. Olyan, mint a víz. Ha cseppben lehetne mérni, akkor olyan, mint az óceán. Eredendően még a pórusaimban is megtalálható. Élet van benne. Mérhetetlenül fáj, hogy egy 10 éves gyermek 5-6 éves szinten ragadt. Most egy speciális suliba jár nem messze az otthonunktól. De a fájdalom mellett is öröm tölt el, mert olyan szeretetet és kedvességet tud nyujtani. annyira de annyira szeretem őt.

A család jövedelmének a 50-60%-át én állom 21 évesen, iskola mellett. És nem dolgozom. Nem, nem vagyok qrva sem semmi hasonló… Ez merőben más és talán sokkal nehezebb. Ha magamért keresném a pénzt, már rég abbahagytam volna, de értük nem adhatom fel. Az autista gyermek mellett vár még egy éhes száj. egy isebb testvér. Ő a küzködésre, a szegénységre született. Talán egy évben ha 3x eszik rántott húst. Ezek apróságnak tűnnek más számára, de számomra maga a pokol, amikor megkérdezik: hozol nekem csokit? Semmit nem főzöl Anya? Mit hoztál (Nevem)? stb… és mit vittem? van, hogy semmit. Röviden anyám gyesen van, nem győzi a háztartást. Mostoha apám gyógyíthatatlan beteg lett. Nem halálos szerencsére, de fizikai és ezért nem tud dolgozni.

A biológiai apám és anyám elvált 2001-ben hál’ Istennek. B. apám alkoholista volt/van. Ennek meg voltak a követezményei, pl anyámat verte, engem próbált, de anyám nem hagyta ezért megint ő verte. De anyám sikeresen talpra állt és elküldte a franca. Tudnék erről sokat mesélni, de kár a szóért. Annyit nem érdemel, hogy leüssem a bill.-en a nevét. Csak még annyit, hogy 2005-2011-ig nem beszéltünk egymással és a vicc, h neki állt feljebb és h 500 m-re lakik tőlem. Ez egy hosszú történet talán egyszer elmesélem valakinek…

Jelenleg 7 éve vagyok együtt a párommal. Abból 2-3 éve élünk együtt. 2-3 éve megkeseríti az életem. És nem tudok lépni. Nem ver vagy hasonló, de érzelmileg nagyon tud terorizálni. Nála is nagy gondok vannak. A szülei 3 éve elutaztak külföldre éalni és nem tud vele megbirkózni érzelmileg. Így van sokszor, h rajtam csattan a dolog. Persze ő is ingadozik. Van, hogy olyan mézes-mázos, máskor rám kiabál mindent. Beletapos az egomba és sokszor észre sem veszi. Nem tudok lépni. Nem őt tart vissza és talán épp ez a baj, hogy vissza em tart. Sokszor féltékenykedek. Nagyon. És sokszor pont leszarom. Ez napi/heti ingadozású. Ilyenkor üvöltözök stb…

Mesélhetnék az érzelmeimről stb, de olyan sok h az már nem igaz. Szóval velem is soszor sokat fordul a világ. Ez a negyede, amiért vagdosom magam. Sokat és sokszor.

A “Kedves Te” megszólítás annak szól, aki épp olvassa a soraimat. Nem szarom le a világot, csak néha :D:D Mindenki problémáját a magaménak is tekintem. Talán itt a baj…

Nem tudom, hogy lesz-e világ vége vagy sem, de bízom  az Úrban, hogy velem lesz és megbocsájtja minden undorító bűnömet.