Sziasztok 
Először is szeretném leszögezni, hogy nem mindig érzem így, legalábbis azt hiszem. Illetve amikor azt hiszem, hogy nem érzem, akkor is érzem, hogy valami nincs rendben, csak nem olyan erősen, olyan homályos és messzinek tűnik az egész.
Utánaolvasás alapján tudom, hogy családi gyökerekkel rendelkezik ez is. Anyukám skizofrén, apukám alkoholista volt (hogy e mögött mi volt azt nem tudom ). Nem volt jó vagy szép gyermekkorom, végig úgy éreztem, hogy sosem számíthatok senkire. Hogy nem vagyok fontos, mindenkinek csak kolonc vagyok.
Az egész életem ahogy visszaemlékszem, egy várakozás. Mintha csak a buszra várnék. Mindig várok valamire, ami jön jön jön és jön, de még nem ért ide. Mindig várok valamire, egy szóra, hogy valaki azt mondja, csomagolj,megyünk. Elég fura, gondolom ez nem normális. Ezen felül, mintha az egész életem, olyan távoli lenne, mintha nem is a valóság lenne, hanem lenne egy vékony kis membrán réteg köztem és a világ között. Valahogy így. Tudom, hogy mit kell tennem és azt is , hogy miért kell azt tennem, de ennyi. Hogy valóban azt akarom-e tenni? Ezt sajnos nem tudom. Tényleg olyan, mintha nem teljesen lennék itt.Ez kb7-10 éve van így, de az utóbbi 2hónapban az unalom miatt nagyon előjött az egész.
Szerencsére nincsennek öncsonkító vagy egyéb ilyen hajlamim csak evési zavarok, de azok nagyon brutálisak.
Ami még nagyon fura, és nem értem, ha mással is így van, akkor hogy tudják élni a mindennapi életüket, így mégsem gondolom mostmár normálisnak ezt. Ez pedig a következő lenne, hol akarok valamit, egy dolgot nagyon, hol pedig pont az elől menekülök. Ha ez rövid ideje lenne így, nem foglalkoznék vele, de sajnos ez is régóta van így.
És még valami, ami kapcsán most hogy írok világosodtam meg. Mindig csak figyelem az embereket, a vislkedésüket, a külsőjüket, de különösebben nem érdekelnek. Figyelem őket, hogy én is olyan lehessek.
Szerintetek?
Szia!
szerintem a lényeg ,hogy próbálj meg jó dolgokkal foglalkozni amik érdekelnek téged,s a várokozás néha rosz,de a türelem rózsát terem”,a sors fintora hogy én is a mai eszemmel sok mindent másképpen csináltam volta mindenképp!!Fel a fejjel,s nézz előre, hidd el megéri:)
ÜDV:Rocky
Sziasztok mind a kettőtöknek:)
Az email címem a következő: adidaszdk@citromail.hu ha van kedved bármikor írhatsz. Nekem az elmúlt két éven iszonyú sokoldalú volt, szóval szerintem tudnék miről beszélni…
17 és háromnegyed évesen éreztem először ezt az egész zűrzavart, furcsa h szinte 1 hónap pontossággal be tudom lőni h mikortólXD Azóta olyan furcsa minden… az idő jelentős részében mindenki és minden értéktelen számomra, nincs se boldogság se fájdalom… Aztán jön egy lány és felpörget mindentXD mindenféle állapoton átmegyek, szaggat az agyam össze-vissza…
Én jó vagyok matekból, iszonyú gyorsan jár az agyam és szerintem a matematikai gyorsaságomat átvettem a hangulatingadozási gyorsaságomban isXD mikor vannak az ingadozásaim akkor minden állapotom csak pár órás.
TE hány éves vagy? ÉN most 20 éves vok, egyetemre járok, bár ez is egy érdekes történet, mert az egyetem elején majdnem ott kellett hagynom a sulit. Teljesítményes szorongásom volt, nagyon erős… fuldokoltam mikor tanultam, aztán végül mégis enyém lett az egyik legjobb átlag az évfolyamon:DDDD szóval fura…
ÉN most a gyógyszereken gondolkozok… eddig eg yolyan orvoshoz jártam aki a megküzdés híve volt és hála neki a teljesítményes szorongásomat gyógyszer nélkül is le tudtam győzni! de lehet jobb lenne szedni hangulatstabilizálókat, vagy ssri-ket… attól legalább jobb kedvem lesz:D
na rólam kb ennyit…
Szia!Én is menekültem mindig valamibe,mintha magamat látnám ahogy leírod.
Rengeteg mindenbe menekültem.Erre ráment 15 évem,mert én anno nem is
tudtam,hogy beteg vagyok.:-(
Nekem a legnagyobb segítséget az egészséges életmód adta,sok folyadék-sport-egészséges ételek,nyugtatótea-természetes nyugtatók(gyógynövények)természet-programok stb.
Jártam kineziologushoz aki sokat segített,mert a tudattalattinkban vannak feket foltok(gyerekkorból) amiket ki kell tisztítani ahhoz,hogy újra 100 % ig szeressük önmagunkat.
Nekem sokat segített.Elég nehéz volt végigcsinálni de megérte.
Van 2-3 nagyon jó könyv ami még sokat segített nekem,
John Bradshaw:Vissza Önmagunkhoz
meg még van pár ha érdekel megírom szívesen.
38 éves vagyok,20-35 ig totális zűrzavar voltam
Igaz az,hogy 40 körül enyhülnek a tünetek.
A lényeg,hogy türelmesek és megértőek legyünk önmagunkhoz,vegyük magunkat
mindig legelőre és szeressük nagyon saját magunkat.
És fogjuk fel viccesen.Mivel sérültek a határaink,bele tudunk bújni akárkinek a bőrébe,és ezzel tudunk segíteni is az embereknek,mert pillanatok alatt megértjük őket
De ez egy tök jó dolog mert igazából bármit el tudunk érni az életben:-)
Csak a mélypontokon kell túljutni,meg az érzékenységünket megérteni és nem kiborulni a világon hogy milyen érzéketlenek.
Kemény önkontroll kell.
Nekem van egy ú.n.”józanészprogram”om amin minden gondolatomat ami kipattan a fejemből átfuttatom ezen.:-)
Amikor mélyponton vagyok akkor túlélem.És elmúlik.
Egyedül bezárkózok,sírok és elmúlik.
De egyre kevesebbszer van.
A negatív és depis embereket kerülöm,sokszor 1-2 rossz szó és teljesen kiborulok.
Erre figyelni kell.
“mintha az egész életem, olyan távoli lenne, mintha nem is a valóság lenne, hanem lenne egy vékony kis membrán réteg köztem és a világ között. Valahogy így.”
ez nagyon tetszett,ezt érzem én is,csak nem tudtam még ilyen szépen megfogalmazni.
Olvastam itt egyszer,hogy az a lényeg,hogy legyen egy KERETünk ami még nagyon tetszett.Ez a gyógyulás.Egy keret.amik napi rutinok.
Ezeket akkor is megcsinálom ha úgy érzem meghalok.
És miközben végigcsinálom a KERET programot és nem haltam meg
mehet minden tovább.
További szép estét mindenkinek,és sok sok kitartást!!!!
Szia!
Nagyon ismerős a helyzet, sajnos még nem jöttem rá a megoldásra.
Orvoson erősen gondolkozom, de először még egy napi rutint szeretnék kialakítani. Igazából menni kéne, nincs mire várni, mert mindig egyedül akartam, akarom ezt megoldani, de sikertelenül. Helyette inkább belemenekülök valamibe, belevetem magam valami teljes gőzze, hogy minimálisan kelljen ezzel foglalkoznom. Természetesen ezt csak ideig-óráig megfelelő.
Te mennyi idős vagy, hol élsz?
Szívesen leveleznék, hiszen úgy látom, hasonló cipőben járunk.
Szia
Szia!
nekem ez a rész tetszett a legjobban: “hol akarok valamit, egy dolgot nagyon, hol pedig pont az elől menekülök.”
Ezt én is nagyon érzem… főleg párkapcsolat terén, ha felmerül h járjak valakivel akkor nagyon élesen változik bennem… hol eszelősen hiányzik és nem bírom nélküle, hol pedig megfulladok a közelségétől! Ezen nagyon sokat töprengtem, főleg h nálam tettek is mennek… szóval van h magamhoz rángatok valakit, utána pedig másnap megpróbálom lerázni:( utána leráztam akkor hiányzik és szívnám vissza… nagyon rossz!!! utálom magam miatta!
hosszú töprengés után most rájöttem egy-két dologra: sztem azért csinálom ezt mert csak az tud bántani aki fontos nekem, akit szeretek, akihez vonzódok! és a múltban a párkapcsolataim mindig úgy végződtek h ki voltam szolgáltatva a másiknak és ők ezt ki is használtákXD
nálam mikor megszeretek valakit, akkor először iszonyúan szeretem, és utána belém hasít a felismerés (tudat alatt, jól elnyomva), hogy úr isten ez megint fájdalmat tud nekem okozni, ezért inkább átváltok az ellenkező érzésbe, hogy jó akkor rázzam le öljem meg magamban az érzést iránta! és akkor néhány napig tényleg azt érzem h megöltem magamban az érzést… de utána meg attól kezdek el félni h jaj most elfog hagyni és elvesztem őt is, és akkor megint nagyon szeretemXD ez megy állandóan… mint egy csiki-csuki játék amiből ígyis-úgyis szarul jövök ki! nagyon fájdalmas és a környezetemet is megviseli…
nem tudom ezen hogy lehetne változtatni… ha van ötleted kérlek oszd meg velem…
Am orvoshoz jársz? van kedved levelezni?