Hello! Először is szeretnék bemutatkozni.Én egy 30 éves apuka vagyok. Tavaj jött az egész depi, azelőtt semmi godom nem volt. Sajnos elvesztettem a kislányom, 8 hónapos volt. Lehet, hogy ez tetőzött be vagy mi. Sokszor godolok az öngyilkosságra, mert akkor megszűnnének a gondjaim, de akkor mi lesz a gyerekeimmel? Csak ez tart életben. A feleségemmel nem vagyuk fényesen, már többször el akart hagyni, de mindig kiengesztelem. Nem tudom, hogy meddig bírom, szeretnék többet tudni a gyógyulásrol. Vagy egyáltalán van ilyen ebben a betegségben? Aki tud, irjon! Köszönöm!
Szia Szabolcs! Olvastam a torténetedet. Én 33 évvel ezelött veszitettem el a három hetes kis babámat. Nagyon mély nyomot hagyott bennem.azt hittem nem élem tul. Az orvos két hét után vissza küldött dolgozni, hogy emberek között legyek. Ahogy igy vissza emlékszem a kisfiam halála után kezdödtek nálunk is a problémák. Közben azért még született két fiam hálistennek mert nélkülük én sem birtam volna elviselni a rossz házasságot. Ök tartották bennem a lelket . Valoszinü nalad is valami ilyen probléma lehet . Gondolj a gyerekeidre önekik nagy szükségük van rád felejdtsd el a depressziot. Tölts velük minél több idött hidd el nekem ez segiteni fog. Fel fogsz éledni ha hallod az önfeledt boldog kacagásukat. Ö értük küzdjél le minden akadályt , . A házzassággal kapcsolatban pedig annyit tudok neked tanácsolni , hogy ami nem megy azt nem kell eröltetni. Én kétszer váltam van benne tapasztalatom. Amikor a nehéz döntéseket meg kellett hoznom mindig a gyerekeimre gondoltam hogy jó lessz_e nekik. És hálistennek ma békesség van körülöttem és a gyerekeim körül. Még a depressziorol csak annyit, hogy le lehet küzdeni pszihologus nélkül is . Szerintem ez nem betegség csak egy mély hullám az ember életében. Kedves szabolcs én egy hepatitiszes beteg vagyok de már a gyogyulás utján haladok. Az elmult honapok számomra egy rémálom volt kemény gyogyszereket kapok és látod ezt is tul kell élnem. Bizom benne, hogy valamit tudok neked segiteni, de ha ugy érzed csak irjál én nagyon szivesen válaszolok. Kivánok minden jot MALVIN
Kedves Apuka!
A kislányod elvesztése nagyon szomorú, igazán sajnálom.De ahogy irod vannak még gyermekeid, hát akkor fel a fejjel.Muszáj összedned magad és példát mutatnod nekik.Hidd el mindig van kiút és megoldás csak NEKED is akarnod kell.Próbálj magad elé kis célokat kitűzni és haladni felé/pl. minden nap futok 5 km-t, először csak 1-et és fokozatosan emeld/.Ha sikerült mindig cicsérd meg magad és nagyon szeresd magad!Mindannyian emberek vagyunk követünk el hibákat gondolom te is és ezeken próbálj humorral túllépni.Menj sokat társaságba olyan emberek közé, akik IGAZÁN szeretnek.Csináld naponta, amit szeretsz, valami hobby /barkácsolás, kertészkedés, kártyázás gyerekeiddel stb./, ezek feltöltenek.A feleségeddel a problémára nem tudok mit irni, mert nem tudom miért akar elhagyni.Mindenesetre, ha igazán szeret akkor melléd áll, mert neked most kell a segitő kéz.Próbáljatok mindenről őszintén igazán beszélni.És sokat ki a NAPFÉNYRE!!Ha ezek sem segitenek akkor keress fel szakembert!Remélem tudtam valamit segiteni, ezek a saját tapasztalataim.Majd értesits hogy hogyan megy a javulás!