19 éves vagyok és igazából fogalmam sincs, hogy van e valami bajom, vagy csak én szenvedek itt magamnak unalmamban, mert épp nincs jobb dolgom, hogy csak én lovallom magam bele az egészbe, ami most velem történik, és h. csak azért nem állok le, mert nem akarok, és nem, mert nem tudok..
Mindig is gondjaim voltak az evéssel, ha így visszagondolok, pl. 14-15 éves koromban egyszerüen zavarban voltam, ha mások előtt kellett ennem, vagy ha boltba kellett mennem egyedül. Kínosnak éreztem, mert most valaki lát, biztos az lenéz, h én mit eszek, veszek, vagy amit veszek a boltban, mind meg fogom enni, és h fúj milyen undortó ember vagyok.  Néha még most is így van, utálok egyedül menni mert gáááznak érzem, h enni veszek, azt h eszek, pedig mindenki eszik, de akkoris.
Tavaly nyáron, suli előtt egy hónappal nagy edzésekbe kezdtem, kalóriaszámlálós diétákkal, napi 60-90 perc torna, 1-2 óra biciklizés, 1200-500 kcal-nál soha nem ettem többet, jól akartam kinézni mire megyek suliba, ugyanis a 165 cm-hez 62 kg voltam.. De nem értem el vele semmit, abban az egy hónapban 2 kg-t fogytam kb, ami nagyon elkeserített, mert látszatja rajtam nem volt.. Így hát feladtam.. Októberben szakítottunk a barátommal, és én nagyon rosszul éreztem magam.. Ha jobb nő lettem volna, ez nem történik meg.. Így hát megint diétába meg tornába kezdtem.. Tanultam a nyári esetből, így felére csökkentettem a kcal adagomat, 600-ra, mindennap tornáztam, sétáltam, reggelente futottam, 2-3 hét alatt fogytam majdnem 7 kg-ot. Nagyon boldog voltam, büszke magamra. Ugyanis nekem fontos h. jól nézzek ki. Tényleg. És most csúnyának érzem magam, mert felesleg van rajtam, mert nem nézek ki sehogy a ruháimban, és azért sehova nem szeretek menni, és zavarban vagyok mások előtt, mert h. ők is hatalmas kövérnek látnak, és szörnyűnek. És ha most szuper alakom lenne, megoldódna minden problémám amim van, és végre nem úgy kelnék fel reggel, h. ma is milyen undorítóan nézek ki.. Nem akarom szégyellni magam bikiniben, vagy a barátom előtt fehérneműben, vagy mikor tesin öltözünk át..
Emlékszem, mikor először hánytam. Paradicsomlevest ettem levestésztával, kanál cukorral kb 90 kcal 100 ml. De nem tudtam letenni, és “lassan” megettem 2 liter levest,:oo Nagyon haragudtam magamra érte, így jött egy gondolat, h kihányom. És így olyan lenne mintha meg sem történt volna, és mehet minden a régi kerékvágásban.. De nem így lett, azóta mindennap naponta 2-4x is, meg nem történtté teszem a dolgokat..
Az elmúlt 3-4 hónap a folyamatos evésről és hányásról szólt, néha emiatt késtem suliból, vagy nem is mentem, néha csak azért ettem mert hányni akartam.. Eközben folyamatosan próbálom tartani a napi 600 kcalt a gyümölcsökkel, zöldségekkel, csirkével, joghurttal. Mert mást nem tudok/akarok lent tartani.. És egyszerüen nem értem magam.. Miért kell nekem az a sok édesség, mert mikor jól beeszek, csak ezt eszem, kakaóscsiga, csoki, csokisfánk, palacsinta,keksz.. Ilyenek.. Pedig nem vagyok éhes.. de mégis nekem kell. Mintha összedőlne a világ ha nem ehetem meg, vagy én nem tudom.. Szóval 10ből 9-szer azért eszem csak meg az adott ételt, mert kívánom, és mert már utána mindegy, ezért megeszek mindent amire épp vágyok. Mert megkaphatom, ha már mást nem az életben, akkor ezt. Ez az egyetlen boldogságom, és én birtokolni akarom.. De ha éhes vagyok, akkor se érem be pl egy kakaóscsigával, jóval 600 alatt vagyok, nem is lenne világ vége talán, hanem már 3 kell, és akkor már ez is meg az is..
És már elegem van ebből. Eddig nem éreztem tehernek hogy hánynom kell. De már igen, ugyanakkor még mindig enni akarok, nagyon, 1-2 napig kibírom, de aztán újra ennem kell, tehát hánynom is kell, és annyira bénának érzem magam, h nem tudok parancsolni magamnak, és h. a kaja az egyetlen ami boldoggá tesz, és h. a valós boldogságom útjában is ő áll, mert ha lefogynék végre, akkor nem érezném magam egy nagy szerencsétlenségnek, és nem lenne egyfolytában rossz kedvem…
Mindig azt tervezem, azzal hitegetem magam, hogyha lefogyok, akkor majd ehetek amit szeretnék, és nem fogom bajnak érezni, mert már vékony leszek, és ha x kg-ra lefogyok és onnan hízok majd 1-2 kg-ot, nembaj minthogy a mostani súlyomról teszem. De mégse bírom ki h ne egyek nap mint nap édességet, és h visszatérjek ahhoz, amit még novemberben csináltam.
Igazából már arra is gondoltam, h vissza kéne térnem, h egyek rendesen, h nem kéne h érdekeljen a súlyom, de ilyenkor csak megharagszom magamra, mert nem vágyom a normális kajákra, nem vágyom arra h hízzak, meg tudom h úgyis kihánynám, és azt többnyire nehezebb kihányni, mint pl a tejbegrízt, és ezért feleslegesen szenvednék csak többet..
Nem tudom mi van velem, néha úgy érzem h beteg vagyok, néha h ez normális, és nincs semmi gond velem.