Ha már éljük, éljünk jól, adjunk oda mindent és vegyünk el bármit, amit csak nyújtanak nekünk. A boldogság nem több egy másodpercnél, a boldogság egy pillanat, mindenkinek mást mond, mindenkinek mást jelent. Lehetsz boldog egy új tárgytól, de lehetsz boldog pusztán a naplementétől. Tőled függ, a felfogásodtól, a világképedtől. Az egész nem több egy másodpercnél, amit életnek szeretnél hívni, és amikor valójában élsz.
Nagyon régen írtam egy pár soros kis mesét. Samuka, ezt neked ajánlom, talán, egyszer, ha megérek rá, akkor sok-sok száz oldal word oldalt írok majd tele ilyenekkel:
- Látod! Ott jön a férjed… és az enyém is vele van – mosolygott a barna hajú lány. – Emlékszel, hogy régen, mindig ilyenről álmodtunk? – kérdezte mosolyogva, a fűben ülve a barátnőjétől.
- Igen, nagyon rég volt már – szólt a szőke komoly hangon. – Lehettünk vagy nyolc évesek.
- Most már nyolc évvel idősebbek vagyunk – vigyorgott töretlenül a barna.
- Nyolc évvel idősebbek – ismételte meg enyhe gúnnyal a hangjában, azzal felállt – és nyolc évvel érettebbek – nyomta meg ironikusan az utolsó szót. – Nem látom őket – erősítette meg mondanivalóját.
- Mert nem akarod látni őket, pedig ott vannak – emelkedett fel a puha fűből a másik is.
- Nincsenek – mondta határozott tisztánlátással a szőke hölgyemény.
- Ne dobd el őket, csak azért, mert a világ változik körülötted – húzta el a száját. – Mert komolyodik – ejtette úgy ki az utolsó szót, mintha nem tudná mit is jelentene az valójában, mintha nem létezne számára, ízlelgette, majd nem is sejtve az értelmét, kiköpte.
- Nem a világ változik, hanem mi magunk változunk. – Hideg nyugalom csengett a hangjában, majd életében utoljára végigsimított a barna selymes hajon, egy puszit lehelt a pirospozsgás orcára, aztán elindult a járda felé. Egy pillanatra még visszatekintett és keserű mosollyal az arcán szólalt meg halkan – Szia – a lány továbbment nélküle, a kibetonozott úton.
A másik nézte távolodó alakját, majd a mező felé fordult. Lágy, meleg szellő kapott a hajába, ahogy arcát az ég felé emelte. Csintalanul csillogó melegbarna szemeiben egy könnycsepp született, hogy aztán a halálát a piros ajkakon nyerje el, mint egy jutalmul. Lehunyta a szemét, és pillanatokig csak élvezte a lemenő nap utolsó sugarait, amiktől bizseregni kezdett a teste.
- Álmodni csak a gyermekek szoktak, szerinted – suttogta halkan, a szőke lányra gondolva. – Álmokkal, sokkal nehezebb minden – lassan felnyitotta a szemét, majd halványan elmosolyodott – de szebb velük a naplemente. – Szemében földöntúli fény csillogott, a naplemente csodálatos árnyai tükröződtek benne és a saját álmai töltötték meg a színeket élettel.
Ő is tovább indult. Egyenesen a füves-bokros réten keresztül a naplemente felé.
Azt hitte elérheti.
Csak álom, hogy elérheti, csak álom, hogy létezik, egy buta ábránd, hogy számít, mégis fontos, hogy álmodik.
Jó, Jó, igazad van. Az ésszerűség határain belül természetesen én is áldozok, de többszázezrem nincs rá.
Ebbe spec. n értek 1et! –> a egésségre igenis áldozni kell/érdemes áldozni, ill. csak az az 1 dolog van e szaros életbe, amire talán télleg érdemes is költeni!;)
(különben h várod L, h yo e gésségnek őrvenggy, hmm?:P – 1 tragacs is LErohad, HA n karbantartják!;)
Én-ek: Így már könnyen megtaláltalak.
Ami a fülzúgást illeti, egyelőre csak biznisz szinten működik az “orvoslás”. Maszkolás, oxigén, természetgyógyász stb. Ennek orvoslása már rámarad a következő generációra. Nem vagyok hajlandó egy fillért sem rákölteni. Ugyan miből?!
Olvasom a sorstársakat, s majd ha lesz egy számomra elfogadható valódi megoldás, akkor nem ellenkezem.
Sok oka lehet nálam is: van egy ki nem nőtt bölcsfogam azon az oldalon, de Isten’bíz békénhagyom. Meszes a nyakam, kopott a csípőm, gerincem és egyebek.
Nem vészes. Még jók az idegeim, nyugis vagyok, nem stresszelek, nincs rá időm.
N??:O pd azt hittem az vagy!:( (az 1iket töröld ki, mer 2x küldted L..:)
Továbbá javaslom (az arany után) a platina-érem bevezetését, sőt n ártana pl. még “gyémántfokozatú tollforgató” titulus SE:) nehogy már hiába irogassak!:D
Szia!
ÉN-nek: én sem: S
Samuka: fülzúgással nem tudom h lehet nyugodtan együtt élni, én valószínűleg megőrülnék tőle, bár az én fülem sem tökéletes, sőt, a látásom sem, még sem hordok se szemüveget se kontaklencsét, szóval azért valahol értem… mondjuk lehet az én fülem is zúg, csak én mindig zenét hallgatok: D vérnyomásod rendben van? nem lehet egy kis meszesedés?
Tese látod serénységemet?? (ez azé wan, mer sz. titkos vok!;)
gyanitom erre gondoltok:
Igen, N mindig megy e oldi se rendesen (semmi SE tökéles, amit n ÉN csinálok!:) de azér általában…
Ami azta fránya fülzúgást illeti: elég könnyen javitható (valamennyire); NE dőjj be mféle “ezzel együtt kell élni kedveském” marhaságnak, amivel a lusta/trehány orvosok (T. kiv.) szokták LErázni a birka beteget!;) (és amitől ÉN ált. dührohamot xokok kapni, és TZ támad kedvem..)
Sziasztok!
ÉN-nek: bocs, jelenleg én sem vagyok túlságosan beszámítható: )
Samuka: köszi, ezt még nem figyeltem, talán ÉN-nek miatt, azt hittem nincs ilyen: ))) az ő nevére emlékszem, próbálgattam még rákattingatni régebben…: )
Emma: ha rákattintok a nevedre, – ha jól működik az oldal, – akkor bejön az összes történeted és a hozzászólásod. Tehát minden előzmény. Az enyém is.
Én-ek: A tiedet hiába is keresem. Semmi.
Sziasztok!
Én-ek: Először gondoltam, hogy mókából anyukám fényképét teszem be, de letettem róla. Nem lett volna szép dolog. Jól írtad a nevem. Valóban ez a vezetéknevünk. Szerencsére még nem vagyok 120, – gyerek vagyok, hiszen amíg szüleink élnek, addig vagyunk gyerekek.
Nagyon jó, hogy nem tartsz vén satrafának. Mintha hájjal kenegetnének.
Emma: Egészen véletlenül találtam rá a várószobára. Pár éve fülzúgásom van és gyógymódokat keresve jutottam el ide, a fülzúgás közösségbe. Gyógymódot azt nem találtam, de a sorstársak történetei nagyban segítettek. Ezzel valóban meg kell tanulni együttélni.
Ma már nem zavar, hogy egy nagyfeszültségű vezeték búgását hallom egyfolytában. Meg lehet szokni.
Másnak a hűtőszekrénye búg, vagy a szomszéd kutyája ugat. :)))
HA! te most direkte összekevered a ÉN írásaimat??:P a elsőt a Samunéninek írtam, a 2.-t neked!;) (ah azta jelölés is 1értelműen mutassa:P)
1ebként ijet h “nem vagy kiszámítható” még n irtak nekem sose (ojat h “nem vagy BEszámítható!” már igen..:D)
Sziasztok!
ÉN-nek: Azért mondtam, hogy mutatok majd képet, mert azt hittem az lesz a következő megállapításod, hogy valami elcseszett tini-emos lány vagyok: D – örülj neki, nem vagy kiszámítható!
Samuka: Aranyos vagy : ) nálunk egyébként a nők jó genetikával rendelkeznek, nagypapáim régóta nem élnek már pl – egyébként nagyon jó, hogy ennyire aktiv vagy: ) de hogy kerültél erre a honlapra?: ) a kíváncsiság vezérelt?: )
HEHHEHE! tök yo..:O
BEvallom először azt hittem, vmi (marharonda 120é kinézetű) vénsatrafa aki fojton irogat itten; de mondom ÉN h anet csalóka 1 dolog!!;)
EW: Fasza. majd őrülök HA majd mutizol vmi képeket, DE n ide természesen, hanem 1enesen hozzám cimezzed! (imélem +talál6ó a már yol ismert lap ajján:)
Addigis kicsit .ositom a becslésemet: legyen 25-30 között:) (max.)
Ez vagyok én.
Kicsit elmosódott, mert pici lett, de így kevesebb a ránc. Főleg a nevetősek. Valakitől hallottam, hogy büszke a ráncaira, mert megdolgozott érte. Valahogy így gondolom én is.
Szia!
Az unoka két nagyival még “gyerek”
Nem akartam írni, hogy vannak koravén gyerekek. Valószínűleg én is az voltam. Káromra nem vált. Nem tűnök el, csak lazábban jövök. Mostanában vagy orvosit, a gyerekek miatt (Z-generáció, Zacher stb.) vagy történelmet olvasok. No és az útleírást sem lehet megunni. Ezen kívül anyukámnak vagyok a társalkodónője. Azt hiszem írtam, 95 múlt és igen aktív szellemileg. Marha jókat beszélgetünk, mindenről. Anyámat nem lehet megunni. Párommal is mindig van valami mennivaló. Ovi, suli, vagy ha más nem, akkor az orvoshoz.
Az iskolai elektronikus naplót is én követem árgus szemekkel. 
Fiamék után, – ott már kettő van – már a lányoméknál is jön a baba.
No, szóval azért még jut időm rá, hogy olvassalak, hiszen kiváncsi is vagyok.
Szia!
Érdekelne mennyit súgtam, de egyszer tényleg elárulom, sőt, képet is teszek fel magamról: )
nagyon gyorsan olvasok, a komolyságokkal már tizenhatévesen végeztem inkább, Kundera, Sartre és a hasonlók akkora valóak, inkább már Charles Bukowski szórakoztasson vagy a kortárs irodalom remekművei (gondolok az Alkonyatra, vagy a többi szarra) – na jó csak viccelek, azért nem adnék ki pénzt.
de azért remélem nem tűnsz el, Samuka, mert megsejtetted mennyi idős vagyok: )
Szia Emma!
Igazad is van. Maradjon a kor titok, hiszen ha tudjuk valakinek a korát, esetleg beskatulyázzuk. És ez az oldal nem is párkereső.
Azért egy kicsit súgtál!
Örülök, hogy van kapcsolatod a nagyiddal. Nekem egy se volt, és nagyon hiányzott.
Azt hiszem, már nem olvasok ilyen “komolyságokat”, elég volt akkor, amikor még érdekelt, – úgy a 20-as éveim táján. Egyszer te is túljutsz rajta.
Ha száz évig élnék, akkor sem érnék a világirodalom remekeinek végére. Így már igencsak válogatnom kell.
Újra sziasztok! : )
tonic12: Kunderát nem elemezni kell, hanem olvasni és olvasni és olvasni! Nagyszerű író! Az okfejtéseddel kapcsolatban, nagyszerű teremtménynek tartjuk magunkat és titkon szerintem mindenki szerelmes a tükörképébe, ha nem, az hazudik és Jakub azért mondja így, hogy ezért nem: nem akar még egy embert a földön, aki “nagyszerűnek” tartja magát (ráadásul csaltam azért, mert ez egy idézet egy regényből, ismerni kell a karaktereket az egészhez)… az oidipusszal kapcsolatban, van egy film, az a címe, hogy Bűn és Kéjvágy, az egyik kedvenc filmem, de rettentően beteg (előre szólok, hogy nem gyenge idegzetűeknek való, szerintem a 18+ is kevés neki) Franz Kafka Kastélyát veszi alapul egy teljesen más nézőpontból, ha végig nézed, akkor megérted, miért írom ezt a filmet ellenvetésként – nem szeretném elárulni a lényegét. (Egyébként megjelenik benne a 202es szoba, Céline Utazás az éjszaka mélyére és elég sok írónak a művére van célzás). De értem, mit akarsz mondani: )
ÉN-nek: én hagytam nyomott is, nem rossz tényleg, most, hogy felvettem a fényerőt: ) Valamiért Edgar Allan Poe járt a fejemben, nem is tudom miért…
Samuka: van nagymamám és hetente látogatom azt, amelyik a közelemben lakik (a másik négy-öt órára van). Néha jobban megértem vele magamat, mint anyámmal, vagy a saját korosztályommal, pedig neki aztán köze nincs a facebookhoz sem és a mobiltelefonja is nagygombos “nagyimobil”, számítógépet még nem kapcsolt be életében…
tudok meglepetéseket okozni?: ) de a korom továbbra is titok marad, a kor előítéleteket szül és formál… és nagyon élvezem, hogy az interneten senki sem ez alapján dönt a fejem fölött.
Én-ek honlapja bejön, de fekete az oldal és csak felül látszik – ha elég világosra van állítva a képernyő – zöld betűkkel “kihagy”. Rákattintva elpirul és bejön.
Én-ek: a kicsinyítőm nem bece, hanem a páromhoz való tartozást fejezi ki nőnemben.
Kicsinyítő nélkül a férjemet szólítod.
Most látom, cserélődik a videó? Nagyon jó! Tegnap Hofi, ma Szántai. Hehe…, csúcs!
És mégvalami! Nagyon érzékeny lehetsz és fiatal, különben nem lepődnél meg az emberi gonoszságon.
És kicsit kárövendő is, a meglepivel.
Emma: A fiatalok szívesen átlapoznak az “öregeken”. Elegük van abból az otthoni környezetükben is. Ezt meg is értem. Sokkal jobb szórakozás egy korabelivel társalogni, mert azzal nagyobb az egyetértés, érdeklődési kör, program stb. Ha tévedtem volna, akkor 1 kivétel vagy és nincs nagymamád.
Az unokámmal sem szoktam csetelni a facebookon.
Tetszik tonic12 elemzése. Karakán.
Majdnem tetszett az egész, de az utolsó érve hazug és nem is odaillő volt .. A többi öt sztem úgy ahogy igaz is lehetne akár , de az utsó mondata mindezeknek ellentmondott: ugyan mitől és kinek ” nagyszerű teremtmény ” az ember ? Ki-mi mondhatja el magáról azt ..hogy ő milyen a másnak ? Ha csak nem kimondottan a sajátmaga számára ad 1 től tízig, a 10-est .. /adjuk a műkorcsolyázó kezébe a pontozó táblát a lefutott kűrje után /
Egy vadszamártól , egy levelibékától, vagy egy fától kellene megkérdezni mit és mennyit érünk … vagy.. “hajtunk” e hasznot, bármit . Az univerzum köszöni jól volt/van nélkülünk is csilliárd éve is és azután is ..
azt se tudjuk mi van- mi volt .. de már felrakjuk a glóriát a magunk fejére.. attól még senki nem jó/rossz … hogy vagyunk . Az is csak egy puszta ráció , de végtére is még csak az sem … mert minek a rációnak is egyáltalán jelen lenni ? egy puszta sóhaj az egészben a múltunk és jelenlétünk , aminek tényét csak mi ismerhetjük , az egésznek meg fogalma sincs róla mert nincs is fogalom sem ..
ez az anya -fiú és az oidipusz cucc is sántit … persze hogy történik ilyen /mi nem ? , de még a legelején is megálljt parancsolt az ösztön – a belterjesség/beltenyészet/ miatt .. (a 85 éves anyának mégsincs már nemi vágya az 60 éves fiához /és fordítva- tehát kortól függő lenne ez a cucc? – és nehogy azt higgyük már hogy 70 éves kortól felfelé elveszi “valaki” a vágyat - lópikulát :o))
Hehe. ok de télleg wiccen kívül MARHA nehéz dolog ezt így +saccolászni, anet + különben is égen csalóka dolog!;) pd. ÉN elég yo mberismerő vok, ill. a “szimatom” se kutya:) (15 az tuti n v, ebben egészen biztos vok; fényévekkel értelmesebb v, mint a fent nevezett ájfonos tinipicsák!:D)
H értve n jön be?? fejtsd ki! –> (OS? browser? hibajelenség? …) Vszeg (biztos!:) nálad lesz a gond! ÉN amennyire csak lehet, igyekeztem profin +csinálni, ügyelve a klf. böngészőkre ill. a ő hüjeségeikre)
(FF és Chrome esetében 100% h mennie KELL!)
Sziasztok!
ÉN-nek: enyni erővel írhattad volna, hogy 15től – 90-ig : ) nekem még soha nem töltött be az oldalad, nem tudom miért, pedig összes böngészőmmel megpróbáltam, pedig az alvás nekem sem nagy erősségem az egyszer biztos.
- elárulom, hogy kinézetre sem tudnád belőni a koromat: ))
Samuka: Miért ne lenne hozzád türelmem, ha fiatalabb lennék, mint harminc?: )
HA!HA! e yo!:D
–> EW: na sóval láttyuk csak… sztem is vmennyi idős biztosan vagy! (v n) ÉN ojan 25-50 közé raknálak:) (“bolondoknál” felettébb nehéz ám a ijesmit .osan +határozni, pláne figyelembe véve AZT a sajnálatos tényt, h még n is nagyon láttalak:P)
–> Samu: marhára őrülök neki (végre már 1 élőlény aki Lismeri kemény munkám kiváló gyümölcsét!;) DE az viszont n szép, h (HA már ott v) direkt n irtál 1 sort SE!!:P
Ugyanis n azért csináltam e cs. supi oldimat mert marhanagyon unatkozom, hanem .osan nektek (is) + mkinek aki marhanagyon unatkozik ill. szarul van mint állat! (de legalább, mint ÉN) Ezért raktam bele mindenféle HAsznosat, + csetet (2-őt is) + ott van még a üzifal is..:) Esetleg kialakul6na 1 YO kis éjjel-nappali dumaközösség (pl. aki n tud aludni), persze csak szigorúan a jófejekből!;)
Sziasztok!
Ezen jót nevettem. Az utolsó mondatot én se mondanám, de én kivételt képezek.
A többiekért nem kár, mert sokan vannak, belőlem meg csak egy van.
Tippmix: Harminc körül. Kiérződik, hogy nincs még távol a serdülő kor, de már határozott vagy.
Ennél fiatalabb nem lehetsz, mert akkor nem lenne hozzám türelmed, és az írásod is fajsúlyosabb.
Én-ek: Meglátogattalak, bár nyomot nem hagytam. Jó kis blog, egy rémmesével. Nagyon jól meg van csinálva.
Engem sokkal jobban izgat, hogy csúszós időben ne törjem el a combnyakamat, mert akkor jön el számomra a vég.
Olyan hatással volt rám, mint gyerekkoromban a Piroska és a farkas. Tényleg! Milyen véres meséken nőttem fel! :O
Sziasztok!
ÉN-nek: titok, de kíváncsi lennék, mit tippelnétek. Tíz évig még elélek, ha elélek.
Samuka: Sajnálom, de ezt muszáj, sajnos, Kunderát túl hamar megszerettem (hosszú lesz, bocs)
“…Aztán beleszólt a vitába Jakub is, és azt mondta, nála az esztétikai szempontok semmiféle
szerepet nem játszanak abban, hogy idegenkedik az apaságtól.
- Tíz okot is tudnék mondani, miért nem akartam apa lenni.
- Mondja csak, kíváncsi vagyok – mondta Bertleff.
- Először is nem szeretem az anyaságot – mondta Jakub, és elgondolkodott. – A modern
kor már leleplezte az összes mítoszt. A gyermekkor már régen nem az ártatlanság kora. Freud
felfedezte a csecsemő szexualitását, és elmondott mindent Oidipuszról. Csak Iokaszté
burkolózik még mindig titokzatosságba, és senki sem meri letépni a fátylát. Az anyaság az
utolsó és legnagyobb tabu, és a legnagyobb átok rejtőzik benne. Nincs zsarnokibb kötelék,
mint az anya és gyermeke közötti. Ez a kötelék örökre megnyomorítja a gyermeket, az
anyának pedig fia serdülése a legkegyetlenebb szerelmi kínt okozza, amilyen egyáltalán
létezik. Ismétlem, az anyaság átok, és én nem akarom szaporítani.
- Tovább – mondta Bertleff.
- S még egyéb okokból sem akarom szaporítani az anyákat – mondta Jakub kissé
bizonytalanul. – Szeretem a női testet, és irtózom a gondolattól, hogy a becézett kebelből
tejeszacskó lesz.
- Tovább.
- Mint azt bizonyára a doktor is tanúsíthatja, azokkal a nőkkel, akik abortusz után
feküsznek a kórházban, az orvosok és a nővérek sokkal gorombábban bánnak, mint a szülő
nőkkel. Az ápolónők érzékeltetik velük megvetésüket, holott az életben legalább egyszer
alighanem maguk is rászorulnak hasonló beavatkozásra. Ám ez az ellenszenv mégis erősebb
bármiféle megfontolásnál, mert a szülés kultusza a természet diktátuma. Ezért is hiábavaló
bármiféle logikát keresni a népesedési propagandában. Vagy azt hiszik tán, hogy amikor az
egyház a születésszabályozás ellen prédikál, Jézus hangja szól? Vagy amikor a kommunista
állam a népességnövekedést propagálja, Marx szavait visszhangozza? Az emberiség vesztét
maga a fajfenntartás vágya fogja okozni ezen a kis földön. De a népesedési propaganda csak
teszi a dolgát, és a publikum meghatottan könnyezik, ha egy szoptató anya vagy egy vigyorgó
csecsemő képét látja. Undorodom mindettől. Ha elképzelem magam, amint más lelkes atyák
millióival együtt én is bárgyú mosollyal hajlok egy babakocsi fölé, a hideg futkos a hátamon.
- Tovább.
- És arra is gondolnom kell, hogy milyen világba vetném bele a gyereket. Hamarosan
megkaparintaná tőlem az iskola, és olyan hazugságokkal és képtelenségekkel tömné tele a
fejét, melyek ellen egész életemben hiába harcoltam. Végignézzem, hogyan válik az utódom
konformista idiótává? Vagy plántáljam belé a saját eszméimet, és tehetetlenül szemléljem,
milyen boldogtalan, mert ugyanolyan konfliktushelyzetekbe kerül, mint én?
- Tovább.
- És persze, magamra is gondolnom kell. Ebben az országban a szülőket büntetik a
gyerekek engedetlenségé-ért, és a gyerekeken torolják meg a szülők vétkeit. Hány fiatalt
dobtak ki az iskolából, mert a szüleik kegyvesztettek lettek! És hány szülő vállalta az
életfogytiglani gyávaságot, csak hogy ne ártson a gyerekeinek! Ha valaki itt legalább
bizonyos fokig szabad akar lenni, akkor nem lehet gyereke – mondta Jakub, és elhallgatott.
- Eddig még csak öt érvet sorakoztatott fel. Hol marad a többi öt, hogy kilegyen a
tízparancsolat? – kérdezte Bertleff.
- Az utolsó ok olyan súlyos, hogy öttel felér. Ha gyerekem van, ez azt jelenti, hogy az
emberre szavazok. Ha gyerekem van, ezzel mintha azt mondanám a világnak: megszülettem,
kipróbáltam az életet, és olyan jónak találtam, hogy úgy döntöttem: érdemes megismételni.
- És maga nem találta jónak az életet? – kérdezte Bertleff.
Jakub megpróbált minél pontosabban fogalmazni:
- Azt tudom csak – mondta óvatosan -, hogy tiszta szívemből, teljes meggyőződéssel
sohasem mondanám: Az ember nagyszerű teremtmény, és szeretném, ha minél több lenne
belőle….”
Azúr stenit már nekijje..
most má télleg bogarat ültettél a fülembe!:D
Áruld már L, h hány éves is v te (kb.) EW??:p Rem azé n vmi 75é véncsoroszja; épp elég baj az (nekem) h ÉN már 600 is Lmúltam!;) (HA itt titkos, akkor nyugottan nálam)
Időközben átruccantam ide: http://www.amatormuveszek.hu/
majd ide is: http://www.felesegek.hu/
Kedvenc oldalaim. A te meséd olvasása közben azt hittem, hogy azon az oldalon járok.
Szia! Nagyon jó cím, mert igaz. Időnként hűtlenül elhagy, de visszajön!
Valóban igazad van: “erre építik az éleltüket”. A múltból építkezem. Vallom, hogy aki a múltját nem ismeri, nem találja a jövőjét sem. A múltat úgy értem, hogy amit a családi emlékezet megőrzött, aból meríteni. Hiszen olyan vagyok, mint a szüleim, nagyszüleim, dédszüleim. Belőlük vagyok, – mégha nem is tetszik minden örökölt tulajdonságom. Ők pedig általam “élnek”.
Akik “normális” családban nőnek fel, később s már későn jönnek rá, hogy mit veszítettek, amikor elutasították a természet rendjét. Amikor kihalnak mellőle az idősebb családtagok, megöregszik s nem marad semmije, senkije. Még emlékei sem okoznak örömet. Az öregkor a leghosszabb szakasz az életünkben. Arra készülni kell, hogy ne nyűg legyen, hanem áldás.
Én szeretek megöregedni. Olyan jó visszanézni. Mivel az ember ilyenkor már kezd egy kicsit elfáradni, nem is akar újra fiatal lenni. Isten ments! Ránézek az unokáimra és velük vagyok fiatal. Mintha magamat látnám.
A nagy háborúk alatt is volt gyermekáldás és a szükségben felnövők, – már aki túlélte – sokkal életrevalóbbak lettek. De egy testi fogyatékos is sokszor boldogabb tud lenni, mint egy ép. Ki érti ezt?
Szia!
Én az ellentéted vagyok, le akarom lassítani az időt és nem öregedni tovább, sok már nekem így is a korom. Azt az időt viszont tényleg kár lett volna kihagynod : )
Soha nem akartam családot, se semmi ehhez hasonlót, talán pont azért, mert nekem mindent megadott a sors – különös, hogy azok, akik “normális” családban nőnek fel (normálist vegyük úgy, hogy van két szülő, van mit enniük és úgy-ahogy megkapnak mindent) nem igazán akarnak családot, míg az olyanok, mint te is, erre építik az életüket…
Egyébként a történet címe, egy zeneszám: Esti Kornél: Boldogság, te kurva – csak nem akartam végig írni, mert ez végül is, egy ritka pozitív kitörés volt…
Szép történet Emma, nagyon tetszik és köszönöm. Annál is inkább, mert 9 éves korom óta van egy barátnőm mind a mai napig. Mi mindketten barnák vagyunk.
(Olvasni sokkal jobb, mint írni. Ha írok, akkor egy kicsit szenvedek.
Mások írásait olvasni, – ha az jó - felüdülés.)
A mai fejemmel már nem tudok úgy gondokodni, mint egy 16 éves. Abban viszont biztos vagyok és emlékszem, hogy 16 évesen tele voltam félelemmel a jövő iránt. Kívántam, hogy bárcsak 33 éves lennék, (miért pont annyi? ma sem tudom) – férjjel, gyerekekkel, lakással – kihagyván 17 évet.
Határozottan családot akartam, hiszen apám teljesen árva volt, magyar létére hontalan, majdnem idegenbe kitelepített és láttam hogyan szenvedi ezt meg.
A valóságban minden vágyam teljesült éppen 33 éves koromra, és igazán kár lett volna kihagynom azt a 17 évet, – a mai fejjel gondolva. Volt abban jó és rossz is egyaránt, de a mérleg nyelve hál’Istennek pozitív irányban állapodott meg.