Az ottfelejtett gyerek

2013.03.27. 19:29

Óvodás voltam. Még arra is emlékszem, hogy nyár volt, vagy kora ősz.
Az óvoda udvarán álltam, néztem, ahogy a gyerekek mennek haza a szüleikkel. Egyik a másik után.
Egy darabig vártam én is, hogy értemjön valaki. Aztán, ahogy fogytak a gyerekek, úgy fogyatkozott meg az én reményem is, hogy valaki értemjön.
Nem mintha eddig nem jöttek volna értem, vagy nem lett volna rá reményem, hogy hazavisznek. Eddig mindig elvittek. Nem volt okom félni.
Mégis, egyre jobban és biztosabban éreztem, hogy most nem jönnek. Hogy itthagytak, nem akarnak. Nem sírtam, nem kérdeztem. Csak vártam, és egyre fogyott bennem a remény.
És aztán egyedül maradtam. Minden gyerek hazament, a takarítók már takarították a kis szobákat. Én még mindig ott álltam az óvoda udvarán.
Aztán Ica néni, a dadus, aki a szomszédunk is volt, megelégelte a várakozást. Ő is menni akart haza, így a kis piros kempingbiciklijének a csomagtartóján hazaszállított.
A családom otthon volt, nézték a tévét. Ott volt mindenki. Rólam egész egyszerűen elfelejtkeztek. Amikor megjöttem, akkor megörültek és azóta is, ez egy derűs történet a családban. Hogy megfeledkeztek róla, hogy van még egy gyerekük.
Nem haragudtam rájuk, még csak rossz érzésem sem volt. Örültem, hogy valaki hazavitt és otthon lehetek végre.
De az az érzés. A várakozás, hogy valaki jöjjön értem. Az azóta sem múlt el. Azóta is várom, hogy valaki hazavigyen.

#11778 Carvin hozzászólása: 2013.06.21. 21:00

Szia.

Nagyon szomorú, amit leírtál. Pont azt így nem fogom tudni átérezni, de hasonló gondolataim voltak amikor kicsi voltam, amelyek erősen meghatároztak mindent, ami azután következett. Én szintén a mai napig várom, hogy valaki eljöjjön értem és haza vigyen. Nagyon jó volna még olvasni tőled.

#11777 dexter22 hozzászólása: 2013.04.30. 08:05

Szia.Nekemis voltak hasonló “élményeim” gyerekoromba,söt azóta folyamatosan mindig visszatérnek az emlékek idöközönként annyira tisztán emlékszem minden egyes percre minthacsak tegnap történt volna…és ha végiggondolom mindig csak a sóhaj jön,hogy miért kellett ezt meg azt átélnem…

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

 

Várószoba.hu
Email: varoszoba.hu@gmail.com

Médiapartner: Akadémiai Kiadó Zrt.

 

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala.

precognox

Close
Close