Sziasztok. Én már 2000-óta szenvedek skizofréniában. Sokáig férre kezeltek,és akkor sokat is ittam. DE 2009-óta jól eltalálták a gyogyszereimet. 2007-óta nem iszom. Viszont rászoktam a cigire. Igaz,hogy még vannak tüneteim pl:nem mozdulok ki szinte soha othonrol. Kivéve mikor megyek havonta az orvosomhoz aki egyébként a legjobb mint összesen akik vizsgáltak vagy kezeltek eddig. Amúgy ide is az édesanyámmal járok mert képtelen vagyok egyedül menni, a faluba is havonta kétszer megyek be amikor megkapom a nyugdijamat mert levagyok százalékolva. Szedek Akinetont is mert ezt írta fela Dr-nőm,de még mindig remeg a kezem. H valaki írni akar az csak bátran írjon megköszönném.
Bemutatkozás.
Legaktívabb felhasználók
RSS 2.0 Kommentek
Kedves kopterikus!
Már többször írtam erre az oldalra. A pánikbetegségről kevés információm van. Amit javasolhatok, az Interneten valamelyik jó böngészővel(pl. Google) nézz utánna ennek a betegségne, tüneteinek, hogyan tudsz Te magad küzdeni ellene.Egy biztos, erről olvastam. A “kutyaharapást Szőrével”mondás alapján, persze szakember javaslatával, fokozatosan kell szembenézned a pánikot kiváltó tényezőkkel!
Sajnos én skizofrén beteggel élek együtt, s mégis szenvedek. Paranoiája és téveszmerendszere van. Tehát két egyforma betegség nincs, egyforma tünetek nicsenek. Olvasd el bejegyzéseimet, hátha hasznát vested!
Ma pl. RENDŐRSÉG vonszolta ki lakásunkból 78 éves feleségemet! mert nem hajlandó kezeltetni magát. Bizonyára tudjátok Ti skizofrének, f o n t o s a betegségtudat megléte, Különben a beteg tönkre teszi magát s környezetét!Persze lényeges, hogy ne ön és közveszélyesek legyenek!
Nem kívánok szánalmat, de próbáljátok elképzelni lelkiállapotomat. A hatalom arroganciája édeskeveset törődik beteggel és hozzátartozóval. 3 éve képletesen a pokol bugyrait járom, s segítséget sehol nem kapok. Szombathely Pszichiáter Kórháza évek óta úgy engedi el(miután erőszakkal bevitték!), hogy nem gyógyígyítható. Ki merem jelenteni, a társadalom legszívesebben megszabadulna tőlük!
Bocs demabako
Szia!
Ne akarj csontváz lenni, mint én. Magam is izolálódom, nincsenek különösebben barátaim, sose voltak. Én is feladtam a társkeresést, mert nem tudom megtagadni magam, de most egy éve van egy fiú az életemben, ő is skizofrén, autisztikus, megértjük egymást. Elfogad a szétszabdalt karjaimmal, a balt decemberben varrták, olyan, mint egy tetova és kisfiús testtel bírok. Nem kell feladni, ha a lány, akit találsz szintén beteg, el fog fogadni Téged. Legyen egy kis önbizalmad, menj ki néha.
Engem gyámosítottak, közveszélyesnek nyillvánítottak, de még élek. Nagyon durva anyakompexusom is van a hallucinációk mellett, dühroham, sírás, remegés… A volt pszichiáterem, aki beállította az antipszichotikumot, elhagyott, mert megszerettem. Az antipszichó hizlalt fel Téged?
Szia gyomorfekély! Az az igazság,hogy nem tudom,hogy mi a normálos nállam mert én nem érintkezek emberekkel. Nállam az lenne a normális ha ki tudnék mozdulni othonrol egyedül és ismerkedni lányokkal. Ebben aza bibi,hogy szerintem enm egy ilyen ember kell egy lánynak mint én vagyok. Szerintem amint elmondanám neki,hogy skizofrénvagyok egyböl nem is érdekelném. Amúgy meg az is normális lenne ha le tudnék fogyni mert eléggé tulsulyos vagyok. Ennyi egyenlöre.
Szia! Nálam 2008 környékén diagnoszizálták, épp bent feküdtem a pszichiátrián, amikor először hallottam sikolyokat, beszédhangokat. A gyógyszerekkel sokat sakkoztak, közben láttam vérfüggönyt, klaviatúra vérben, egyszer egy látomás közepén végig néztem a kórtermen és üres volt minden, kivéve a dobozokat, tele voltak matekkönyvekkel – az érdekelt akkor. Egyik nyáron új dokit kaptam, vele új antipszichotikumot, a szellemek eltűntek. Amikor parancsot hallottam, megijedtem, nem akartam letépni apám fél arcát késsel, különben is alvajáró vagyok, hát szóltam a mentősöknek. Korábban álmomban a kórházban majdnem megöltem egy nőt. Közveszélyesnek csak idén nyílvánítottak. Lassan másfél éve gyámosítottak; kizáró. Anyám azonnal leszázalékoltatott, a pénzt ők kapják, a bankkáryámat bezúzták. A volt pszichiáterem tart tőlem. Aktívan cserélek eszmét szellemekkel, információt adnak és bámulnak képernyőn keresztül. Mindig figyelnek. Itthon, az utcán; gyerekkoromban az hittem, ez normális. Nálad mi a “normális”?